Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. május 01.
A Pro Cultura Subcarpathica idén sem feledkezett meg a tavaszi szokásról, mely Kárpátalja-szerte ismert, és miden évben helyet kap a tájház programjai között. Májusfát állítottak és kézműves foglalkozást tartottak a Nagyberegi Tájházban a szervezet jóvoltából. Az április 29-ei foglalkozásra több mint ötven helyi iskolás érkezett.
A májusfa állítása az egész magyar nyelvterületen ismert szokás volt. A legények éjszaka vágták ki az erdőben, és hajnalra állították fel a helyi szokásoknak megfelelően: vagy minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a saját szerelmének háza elé. A fát szalagokkal, egykoron zsebkendőkkel, virágokkal, borral, néha hímes tojásokkal díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögelték volna.
A fát titokban vágták ki, és az éj leple alatt vitték a házhoz, szintén titokban. A hatalmas fák felállítása nem egyemberes feladat, és igazi erőpróbát is jelenthet. Ráadásul mindezt csendesen, a ház népének felzavarása nélkül kellett tenni.
Minél nagyobb és díszesebb volt a fa, annál nagyobb büszkeség töltötte el másnap a leányzót. Hát még a gazdát! Hiszen a fa dísze, formája, fajtája és nagysága az udvarlási szándék komolyságának egyik jelképe volt. A felállított májusfát több napig le sem bontották. Egyes helyeken csak pünkösdkor szedték le a kapuról.
A májusfa állításának szokása napjainkban is jellemző, igaz, egyre kevesebb kaput díszítenek a sudár fák. Annál nagyobb divatja keletkezett a májuskosaraknak. A Nagyberegi Tájház fája emlékeztet minden fiatal legényt, hogy közeledik a május elseje.
A meghirdetett foglalkozáson bárki részt vehetett. A program vetélkedővel vette kezdetét. A résztvevők három nagy csapatot alkottak, s az volt a feladatuk, hogy egy májusfa-állítással kapcsolatos szöveg hiányzó részeit megkeressék. A három csapat három színt – piros, kék és zöld – takart. Színek szerint kellett megkeresniük az udvaron elrejtett papírokat, melyek a szöveg hiányzó szavait tartalmazták.
A vetélkedőt követően a népes csapat közös erővel és lelkesen díszítette a fát, mely a kapura erősítve, a szokásnak adózva egyúttal a tavaszt és az újjászületést is jelképezi.
Amíg a fiatalok a fát díszítették, addig a konyhában finom csörögefánk készült, melyet a foglalkozás végén fogyaszthattak a résztvevők.
A fa feldíszítése után minden résztvevő kedvére választhatott a foglalkozások közül. Egyesek a nemezelő asztal köré gyűltek, ahol szebbnél szebb tulipánokat alkottak. Mások a makramét próbálták ki, és kulcstartókat készítettek. Sokan pedig a játékok mellett maradtak.
A programot a Pro Cultura Subcarpathica szervezte a Csoóri Sándor Alap támogatásával.
Fergeteges hangulatban telt a Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttesének A Dnyepertől a Dunáig című ukrán–magyar estje. A műsor nem véletlenszerű válogatás volt, hanem gondosan felépített út a Dnyepertől a Dunáig, az ukrán dallamtól a magyar csárdásig, a népdal egyszerűségétől...
Bartók Béla 1907-ben írt, eddig ismeretlen kompozíciójára bukkant a Bősze Ádám Zenei Antikvárium. A dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, ám hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként, amelyet a magyarországi antikvárius 2024-ben vásárolt meg.
Díjátadó Gálával és a Hegedűs a háztetőn című előadással ért véget az Országos Színházi Találkozó Debrecenben. A szakmai zsűri döntése alapján idén 12 díj született.
A leghosszabb nappal – június 21-e – után nem sokkal, június 23-ról 24-re virradóra ünneplik Szent Iván éjjelét.
