Írta: Gál Adél | Forrás: Kárpátalja.ma | 2022. május 01.
A Pro Cultura Subcarpathica idén sem feledkezett meg a tavaszi szokásról, mely Kárpátalja-szerte ismert, és miden évben helyet kap a tájház programjai között. Májusfát állítottak és kézműves foglalkozást tartottak a Nagyberegi Tájházban a szervezet jóvoltából. Az április 29-ei foglalkozásra több mint ötven helyi iskolás érkezett.
A májusfa állítása az egész magyar nyelvterületen ismert szokás volt. A legények éjszaka vágták ki az erdőben, és hajnalra állították fel a helyi szokásoknak megfelelően: vagy minden lányos ház elé együttesen, vagy mindenki a saját szerelmének háza elé. A fát szalagokkal, egykoron zsebkendőkkel, virágokkal, borral, néha hímes tojásokkal díszítették föl, mielőtt a földbe beásták, vagy a kapufélfára, kútágasra felszögelték volna.
A fát titokban vágták ki, és az éj leple alatt vitték a házhoz, szintén titokban. A hatalmas fák felállítása nem egyemberes feladat, és igazi erőpróbát is jelenthet. Ráadásul mindezt csendesen, a ház népének felzavarása nélkül kellett tenni.
Minél nagyobb és díszesebb volt a fa, annál nagyobb büszkeség töltötte el másnap a leányzót. Hát még a gazdát! Hiszen a fa dísze, formája, fajtája és nagysága az udvarlási szándék komolyságának egyik jelképe volt. A felállított májusfát több napig le sem bontották. Egyes helyeken csak pünkösdkor szedték le a kapuról.
A májusfa állításának szokása napjainkban is jellemző, igaz, egyre kevesebb kaput díszítenek a sudár fák. Annál nagyobb divatja keletkezett a májuskosaraknak. A Nagyberegi Tájház fája emlékeztet minden fiatal legényt, hogy közeledik a május elseje.
A meghirdetett foglalkozáson bárki részt vehetett. A program vetélkedővel vette kezdetét. A résztvevők három nagy csapatot alkottak, s az volt a feladatuk, hogy egy májusfa-állítással kapcsolatos szöveg hiányzó részeit megkeressék. A három csapat három színt – piros, kék és zöld – takart. Színek szerint kellett megkeresniük az udvaron elrejtett papírokat, melyek a szöveg hiányzó szavait tartalmazták.
A vetélkedőt követően a népes csapat közös erővel és lelkesen díszítette a fát, mely a kapura erősítve, a szokásnak adózva egyúttal a tavaszt és az újjászületést is jelképezi.
Amíg a fiatalok a fát díszítették, addig a konyhában finom csörögefánk készült, melyet a foglalkozás végén fogyaszthattak a résztvevők.
A fa feldíszítése után minden résztvevő kedvére választhatott a foglalkozások közül. Egyesek a nemezelő asztal köré gyűltek, ahol szebbnél szebb tulipánokat alkottak. Mások a makramét próbálták ki, és kulcstartókat készítettek. Sokan pedig a játékok mellett maradtak.
A programot a Pro Cultura Subcarpathica szervezte a Csoóri Sándor Alap támogatásával.
A Kárpátalja anno rovatban korábban már írtunk J. Lányi András erdészről (itt), aki hosszú éveken át volt Bereg vármegyében a Schönborn uradalom főerdésze és vadászmestere. Ekkor szerzett tapasztalatait 1926-ban könyvben is megírta Kárpáti vadászélmények címmel. Emellett rendszeres...
Az emberek többsége büszke azokra a földijeire, akik híressé váltak. Nem véletlen, hogy az egykoron a világ legerősebb emberének tartott legendás bilkei erőember, Ivan Fircak (Kroton) születésének 125. évfordulóján a világhálón visszaemlékezések sora jelenik meg. A Kárpátalja régi és mostani képeken...
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
