A kiállítás megnyitóján Albertné Simon Edina konzul köszöntötte a megjelenteket. Mint fogalmazott, a tárlat ismét bizonyítja, hogy Kárpátalja rendkívül gazdag tehetséges és kivételes képzőművészekben. A kiállítás témaválasztásáról szólva elmondta, az egyre hűvösebb, rövidülő őszi napok beköszöntével szerették volna a művészet segítségével is közelebb hozni az évszak sajátos szépségét.
A konzul kiemelte, hogy Tóth Róbert olajfestményeit élénk, tiszta színek jellemzik, miközben az alkotásokon egyértelműen felismerhetők a kárpátaljai festőiskola hagyományai.
– A képekből mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy sugárzik belőlük a szülőföld, Kárpátalja szeretete
– hangsúlyozta.
Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja beszédében a művészet közösségmegtartó erejére irányította a figyelmet. Mint mondta, különösen nagy jelentősége van annak, hogy a több mint négy éve tartó háború ellenére Kárpátalján továbbra is élénk kulturális élet zajlik, és a főkonzulátus is folytathatja a képzőművészeti kiállítások szervezését.
– Meggyőződésem, hogy ezekben a nehéz időkben még inkább fontos, hogy legyenek olyan tartalmas, építő jellegű kulturális programok, amelyek valamelyest ellensúlyozni tudják a háború okozta félelmet és bizonytalanságot – fogalmazott a diplomata.
Hozzátette, Tóth Róbert egyedi és különleges alkotásaival képes megszólítani a ma emberét. A művész elsősorban a szabadban történő, úgynevezett plein air festészetben teljesedett ki. A most bemutatott munkák is ezt a festői szemléletet tükrözik: megragadják az őszi pillanat erejét, a táj hangulatát és a természet szépségét.
A diplomata az október 23-i nemzeti ünnep közeledtével az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójáról is megemlékezett. Kiemelte, hogy az évforduló nemcsak a történelmi tragédiákra, hanem a szabadság, az újjászületés és az emberi helytállás jelentőségére is emlékeztet. Beszédében kitért az ukrajnai nemzeti kisebbségek oktatási jogait érintő friss jogszabályi változásokra is, amelyeket a kárpátaljai magyarság szempontjából előrelépésként értékelt.
A tárlat létrejöttében Majnek Antal nyugalmazott munkácsi püspök is fontos szerepet játszott – derült ki Bacskai József főkonzul szavaiból. A főpásztor még a nyár elején kereste meg a diplomáciai képviselet vezetőjét azzal a javaslattal, hogy a főkonzulátus adjon otthont egy tehetséges kárpátaljai festőművész kiállításának. A művész kilétét akkor még nem fedte fel, csak később derült ki, hogy Tóth Róbertre gondolt. Majnek Antal egyéb elfoglaltsága miatt személyesen nem vehetett részt a megnyitón, ám üdvözletét és jókívánságait eljuttatta az egybegyűltekhez.
A festőművész alkotói pályáját Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke méltatta. Köszöntőjében kiemelte, hogy bár Tóth Róbert nem lehetett jelen az eseményen, művein keresztül mégis ott van a kiállítótérben.
A festő- és grafikusművész felidézte, hogy Tóth Róbert autodidakta művészként indult, ám pályája során kiváló mesterek és alkotótársak segítették fejlődését. Fiatalon Bakonyi Zoltán műhelyében ismerkedett a festészet világával, később pedig más művészek mellett is gyarapította tudását. Legfontosabb tanítómestere azonban maga a természet, a Kárpátok hegyvonulatai, erdei és változatos tájai voltak.
Kulin Ágnes külön kitért a művész jellegzetes festői technikájára, amely azonnal felismerhetővé teszi alkotásait.
– Nagyon mozgalmasak az ő ecsetkezelései, és egy ilyen taktilis, pasztózus felületet hoz létre, szinte nem is festi, hanem építi a színeket a vászonra
– fogalmazott.
Mint kifejtette, a vastagon felhordott festékrétegek, a vibráló színek és a lendületes ecsetvonások szinte kézzelfoghatóvá teszik a táj hangulatát. Tóth Róbert művészetében a természet nem egyszerűen megfestett látvány, hanem személyesen átélt, érzelmekkel telített élmény. A művész nemcsak kisebb és közepes méretű vásznakon alkot: monumentális, akár kétméteres festményei is születnek. Kulin Ágnes reményét fejezte ki, hogy a jövőben egy átfogó, retrospektív kiállításon is bemutathatják gazdag munkásságát.
Az őszi tájképek kapcsán a társaság elnöke személyes véleményének is hangot adott. Mint elmondta, különösen közel állnak hozzá a festő őszi alkotásai, amelyeken a vörös, a bordó és a lila árnyalatainak merész keveredése sajátos, szinte izzó színvilágot teremt.
– Amikor megállunk egy ilyen Tóth Róbert-kép előtt, akkor az alkotó tényleg mint impresszionista festő belehív minket abba a tájélménybe, amit ő abban a pillanatban ott és azon a helyen, azon a hágón, azon az eldugott erdei patakparton átél – mutatott rá.
Erfán Ferenc, az ungvári Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, festő- és iparművész, a Révész Imre Társaság alapító tagja személyes hangvételű méltatásában Tóth Róbert alkotói egyéniségét és folyamatos művészi fejlődését állította középpontba.
Véleménye szerint a festő látszólag nyugodt személyisége mögött rendkívül szenvedélyes alkotói temperamentum húzódik meg, amely festményein is visszaköszön. A képek lendületessége, olykor szokatlan megoldásai éppen ebből a belső energiából táplálkoznak.
A múzeumigazgató hangsúlyozta, hogy az autodidakta művészek alkotásainak egyik legnagyobb értéke az ösztönösség és az őszinte érzelmi kifejezés. Szerinte a formális művészeti képzés hiánya nem feltétlenül jelent hátrányt, sőt bizonyos esetekben lehetőséget teremt egy eredeti, kötöttségektől mentes festői világ kialakítására.
– Az autodidakta festészetben megvan az az érzés, az a tiszta érzés, tehát nincs agyontanulva, kiszárítva, kicsontozva, hanem egy élő valami, amit átadnak ezek a képek – fejtette ki.
Erfán Ferenc a művész korábbi munkáival összevetve jelentős fejlődést lát a most bemutatott alkotásokon. Úgy véli, Tóth Róbert az évek során egyre kifinomultabban ragadja meg a természet részleteit, miközben megőrizte festészetének eredeti, ösztönös erejét.
– Azt tanulta meg, amire lehetősége volt, de azt magas szinten műveli – hangsúlyozta a művészettörténeti párhuzamokkal is gazdagított méltatásában.
A szakember szerint éppen ez a tapasztalati úton megszerzett tudás teszi különösen értékessé a festő munkásságát. Tóth Róbert nem kész sémákat követ, hanem saját megfigyelései, élményei és belső látásmódja alapján formálja képeit.
A művészről
Tóth Róbert festőművész a kárpátaljai képzőművészeti hagyományok követője, akinek munkásságában meghatározó szerepet kap a szülőföld természeti szépségeinek ábrázolása. Alkotói pályájának alapjait Bakonyi Zoltán és Petrecki László műhelyében sajátította el, ahol megismerkedett a festészeti és kompozíciós technikákkal, majd fokozatosan kialakította egyéni művészi kifejezésmódját.
Pályafutása során számos önálló és csoportos kiállításon mutatkozott be Kárpátalján és Magyarországon egyaránt. Első jelentősebb egyéni tárlatát 1997-ben, a Magyar Könyvnap alkalmából rendezték meg az Ungvári Megyei Könyvtárban, majd 1999-ben az Ungvári Magyar Könyvtár kiállítótermében mutatta be alkotásait. 2000-ben Magyarországon, a Bajai Városi Fesztiválon és Kalocsán nyílt önálló kiállítása, 2005-ben pedig Budapesten, a Gutenberg kiállítóteremben, a Művészetbarátok Egyesületének támogatásával lépett a közönség elé.
A művész 2005 óta rendszeres résztvevője a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága, valamint a Kárpátaljai Hivatásos Művészek Társasága csoportos tárlatainak és szakmai rendezvényeinek.
A Kárpátalja őszi színei című kiállítás december elejéig, munkanapokon tekinthető meg Magyarország Ungvári Főkonzulátusán (Ungvár, Pravoszláv rakpart 12.).
