Kárpátalja anno: „kékkű”

A minap a gyümölcstermesztéséről híres Nagymuzsalyon és Benén utaztam keresztül, ahol már javában felkészültek a gazdák az idei szezonra. A gyümölcsfák már messziről kéklenek a kertekben. A jellegzetes színt meglátva, meg is jegyezte az egyik ismerősöm: „Milyen szép a kékkű!” Bizony, nálunk, Kárpátalján így hívják a kékkővet, azaz a rézgálicot, melyet növényvédőszerként használnak a kertészek.

Össze is gyűjtöttem néhány múlt századi cikket a témával kapcsolatban:

A Kárpáti Magyar Gazda 1933. március 10-i számában a beregszászi gyógyszerész, Mandel Jenő hívja fel a szőlősgazdák figyelmét a rézgálic hasznosságára Hogyan védekezzünk a szőlőmoly ellen a gyakorlatban? című írásában:

„Mielőtt a szőlőmoly hatásos s gyakorlatilag is könnyen keresztülvihető módszeréről beszélnék, egy fontos körülményre kell hogy tereljem a gazdák s vincellérek figyelmét. Ez a fontos körülmény a permetező lének helyes elkészítési módja. Tudniillik kisgazdáink és vincellérjeink, kik közvetlenül maguk készítik el a permetező szert, a hosszú évtizedek óta megszokott módszerrel éppen fonákul dolgoznak. Ugyanis az általános szokás szerint a hordóban levő vízbe egy kosárba vagy zsákba a kívánt százalék rézgálicot eláztatják és ebbe a rézgálicos vizes oldatba öntik bele a mésztejet, csak úgy mérés nélkül. Ez az eljárás nagyon, de nagyon hibás, a bordeauxi levet éppen fordítva kell elkészíteni.

Permetező szer (bordódé) helyes elkészítése. Például ha 100 liter 1 százalékos hordólevet akarunk készíteni, úgy a következőképpen készítjük azt el: a hordóba beöntünk 75 liter vizet s ebbe a vízmennyiségbe beöntünk előre beoltott és kihűlt 2 kg májmeszet s ezt egy seprővel, vagy rúddal teljesen egyenletes mészvizzé kavarjuk. A fennmaradt 25 liter vízben egy külön edényben feloldjuk az 1 kg rézgálicot s ezt a rézgális oldatot öntjük bele a mészvizzel telt hordóba. Az igy elkészített 1 százalékos bordeauxi permetező lé hatásában sokkal felülmúlja a fonákul, rosszul csinált szert, ennek az oldatnak közömbös kénhatásunak kell lennie. Ha a mész nem prima, s meggyőződtünk lakmuszpapírral, hogy az oldat savanyú kémhatású, vagyis a kék lakmuszpapír megvörösödik, úgy még utólag egy kevés mésztejet önthetünk hozzá. Az így elkészített szert jól összekavarjuk. A két eljárás között igen nagy a különbség. A helyesen elkészített oldat hosszabb idő után sem ülepszik le és jobban tapad, míg a rosszul, vagyis a régi módszerrel készített lé egész rövid idő múlva leülepszik. Hatásbelileg is megvan a nagy differencia. Ha odahaza a pohárban a fent leírt módszerek mellett elkészítünk ilyen oldatokat a megfelelő százalékok betartásával, akkor mindenki saját maga fogja látni, hogy a helyesen elkészített permetezőié egyöntetű, s nincs benne semmi kicsapódás, míg a helytelenül elkészített permetezőiében csapadékszerű túrós, (mint mondani szokták –»összehúzta«) anyag képződik, mely kis idő múlva leülepszik a hordó fenekére.”

Arról nem szól a cikk, hogy honnan lehet beszerezni a bórdói-lé elkészítéséhez az alapanyagokat. Erről egy néhány évvel későbbi cikket találtam.

A Kárpáti Magyar Gazda 1940. január 27-i száma bizakodóan ír:

„Lesz elég rézgálic a permetezésre. A gazdaérdekeltségeik lépéseket tettek, hogy a permetezési idény mintegy 200 vagont kitevő rézgálic szükségletét a gazdák okvetlenül megkapják. Mint velünk közlik, a rézgálic előállításához szükséges vörösréz már meg is érkezett, a rézgálic gyártás megindult, úgyhogy e téren a Kárpátaljával megnagyobbodott Magyarország gyümölcs és szőlőtermeléssel foglalkozó gazdái nem fognak hiányt szenvedni.”

Öt hónappal később már épp a szer hiányáról cikkezik ugyanez az újság:

„Rézgálic hiány. A nagy réz hiány miatt ez évben a rézgálic mennyiséget a Földm. Min. holdankint 30 kilogramban állapította meg. Ez a menynyiség a mi vidékünkön nem elégséges és ezért Beregszász város, de a többi érdekelt község is a beregszászi borászati felügyelőség útján kérte, hogy még több rézgálic jegyet bocsássanak ki. A kérelem elintézése folyamatban van. Tekintettel a mostani rossz időjárásra az újabb rézgálic jegyek kibocsátása nagyon szükséges.” (Kárpáti Magyar Gazda, 1940. június 27.)

Ugyanakkor vigyázni is kell a szer használatával, jó példa erre az ilosvai „méregkeverő asszony” esete 1933-ból:

„Érdekes ügyet tárgyalt tegnap a beregszászi esküdtszék. Lengyel János ilosvai gazda felesége állt vádlottként az esküdtszék előtt. Súlyos testi sértéssel vádolták, mivel egy kékkővel oldott mérgezett folyadékot adott be urának, orvosság helyett. A vádlott asszony azzal védekezett, hogy tettét azzal a szándékkal követte el, hogy iszákos urát az alkohol élvezetétől elriassza és csak ijesztésképpen adta be neki a folyadékot. Szándékát egyébként a szomszédokkal is közölte. Az esküdtszék a tipikus kárpátaljai »méregkeverőnőt« a vád és következményei alól felmentette, mivel beigazolást nyert, hogy tettét jóhiszeműen, »közérdekből« követte el.” (Kárpáti Magyar Hírlap, 1933. szeptember 22.)

A fenti kép is valahol Kárpátalján készült, s épp a növényvédőszer használatát mutatja be.