Július 20-án tartják Illés próféta ünnepét a görögkatolikusok. Az i.e. 9. században élt prófétáról – akinek neve „az Úr az én Istenem” jelentésű – nemcsak az Ószövetségben olvashatunk, hanem a Talmud, a Misna és a Korán is ír róla.
Az ószövetségi Királyok könyve szerint az izraeli Acháb király (Kr. e. 874–853) idején működött a Tisbéből származó Illés. Miután felszólalt Acháb és felesége, Jezabel ellen, a királyné üldözni kezdte. Illés és társai a Kerit-patak völgyében találtak menedéket. Ezt követően Illés a föníciai Sarepta városában bujkált egy özvegynél. Illés kiállt Baál papjaival szemben a Kármel-hegyén, s isteni csodával legyőzte azokat. Miután Jezabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Hóreb hegyén találkozott Istennel. A próféta Elizeust jelölte ki utódjául, aki megemlékezik arról, hogy Illést tüzes szekéren vitte fel isten az égbe. Illés próféta szavait és tetteit az Újszövetség is számtalanszor idézi.
Alakja a mai napig fennmaradt a magyar kultúrában és vallásban. Reményik Sándor, Ady Endre és Rákos Sándor is verset írt róla. Számos vezetéknév – Illés, Illyés, Illye – őrzi emlékét.
A karmelita rend védőszentjének is tekintik, ugyanis egykor az Illés prófétát követő férfiak a Kármel-hegyen – mely egy ideig Illés lakhelye volt – gyűltek össze, s később itt alapítottak szerzetesrendet.
Népszokás, mondák és szólások is kapcsolódnak Illés próféta személyéhez. Úgy tartják, hogy villámláskor Illés csatáz a sátánnal. Egy szegedi hiedelem szerint pedig Illés napján vagy a körül eső várható: „Jaj, neköd, kánikulla, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa.” A ruszinoknál is számos szokás alakult ki az Illés nappal kapcsolatban, melyet ők a Julián-naptár szerinti augusztus 2-án ünnepeltek. Ettől a naptól kezdve számukra már véget ér a nyár és őszbe fordul az idő. Illés napján az állatokat nem lehetett kiengedni, nem volt szabad fürödni, hangoskodni és szórakozni, nehogy feldühítsék Illést.
Kárpátalján több település – Tiszapéterfalva, Beregszentmiklós, Ilosva, Gorond – görögkatolikus vagy ortodox templomát Illés próféta tiszteletére szentelték fel.
A Beregszászi Magyar Görögkatolikus Esperesi Kerület hívei pedig minden évben gyalogos zarándoklatot indítanak a máriapócsi Illés-napi búcsúra.
Kárpátalján jó néhány jelentős személyiség viselte, viseli az Illés nevet vezeték- vagy keresztnévként. Közéjük tartozik Viski Illés József, aki 1871. november 10-én született Huszt városában. Hívő görögkatolikus családból származott. Édesapja Viski Illés Jenő országgyűlési képviselő, jogász, kúriai tanácselnök volt. Az Illés vezetéknevet 1879-ben vette fel a család, előtte az Illyasevics nevet viselték. A Viski nemesi előnevet 1913-ban Ferenc József adományozta számukra.
Viski Illés József a Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet 1894-ben. 1895–1896 között külföldi tanulmányúton vett részt a berlini, párizsi, lipcsei és londoni egyetemeken. 1902-től a Budapesti Tudományegyetem magyar alkotmány- és jogtörténet magántanára, 1907-től pedig nyilvános rendes tanára volt. Oktatói tevékenységét 1942-ig végezte. 1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1936-ban rendes tagjává választotta. 1896-ban törvényszéki joggyakornokként tevékenykedett az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályán, a Polgári törvénykönyv szerkesztőbizottságának tagjaként. Ezalatt törvényszéki jegyzői, minisztériumi fogalmazói, törvényszéki bírói, majd táblabírói feladatokat is ellátott. 1913-ban távozott a minisztériumból, és eddigi munkáját a gyakorlati politikával cserélte fel. A huszti kerületben a nemzeti munkapárti programmal jelöltséget vállalt és 1913-ban egyhangúlag meg is választották a kerület képviselőjévé. A képviselőházban több jelentős törvényjavaslatnak volt az előadója. A jogászi és politikai munkája összeforrt, az újabb jogásznemzedék az ő alkotmány- és jogtörténeti felfogásának hatása alatt nőtt fel, miután oktatói tevékenységét folyamatosan végezte képviselőként is. Rövid megszakítással 26 évig volt országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselő. A képviselőház jogtörténeti, közjogi szakértője volt. Az 1926-ban elfogadott felsőházi törvény előkészítésében jelentős szerepet vállalt. 1925-ben a Közjogi és Igazságügyi Bizottság előadói tisztségét is ellátta.
Főbb műveiben a középkori magánjog történetével foglalkozott, különös tekintettel a házassági vagyonjog, szerződés, öröklés intézményére. Írásai megjelentek többek között a Kisebbségvédelem, a Magyar Jogászegyleti Értekezések és Egyéb Tanulmányok, Az ország útja, a Jogállam, a Magyar jogi szemle, a Jogtudományi közlöny, és a Magyar jogászújság című folyóiratokban. 1944. január 19-én hunyt el Budapesten.
Jankovszki Illés görögkatolikus hitvalló pap Dobrivljánán (ma Ukrajna, Lviv megye) született 1902. február 1-jén. Teológiai tanulmányait Lembergben folytatta (1925–1929). 1930. április 6-án szentelte pappá Nicetas Budka lembergi segédpüspök. 1930–1932 között Szlavszke (ma Ukrajna, Lviv megye) segédlelkésze. 1932-től 1941-ig Szenecsi (ma Ukrajna, Ivano-Frankivszki régió), 1941–1944 között Szlavszke papja. 1944-ben a bevonuló orosz csapatok elől Ausztriába, majd Németországba menekült. Az ausztriai Pulkauban szolgált. 1945. augusztus 10-én a szovjetek a családjával együtt elfogták és Munkácsra szállították. Jankovszkit Romzsa Tódor püspök felvette a Munkácsi Egyházmegye kötelékébe. Szemerekőre (ma Ukrajna) került, itt szolgált 1945–1947 között. 1947-től 1948-ig Kisberezna (ma Ukrajna) papja. Mivel nem volt hajlandó az aposztáziára, 1948. augusztus 26-án a szovjet hatóságok letartóztatták. 1949. január 29-én a bíróság 10 év kényszermunkára, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte. Egy szibériai lágerben raboskodott és dolgozott. Ott hunyt el 1951. február 19-én. 1991. január 25-én rehabilitálták.
Az Illés nevet kapta a keresztségben Bródi Illés kárpátaljai festővész is. 1918. szeptember 13-án született a Bereg vármegyei Sztánfalván. Ott végezte el az általános iskolát, majd a kölcsényi esti iskolában szerzett érettségi bizonyítványt. Részt vett a II. világháború harcaiban, egy időre fogságba is került. A háború után darukezelőként dolgozott Munkácson a vasútnál.
Rajztehetségét, mely még elemi iskolás korában kiderült, autodidakta módon fejlesztette. 40 éves korában döntött úgy, hogy hivatásszerűen fog foglalkozni a rajzolással. Mesterei Soltész, Boksay és Villasek voltak. Az 1970-es és 1980-as években számos egyéni kiállítást tartott Kárpátalján, Ungváron, Munkácson és Sztánfalván. Sokat járt külföldön, utazásaiból merített ihletet alkotásaihoz. Jelenleg Kölcsényben él.
Illés József neve az 1956-os forradalommal kapcsolatban lehet ismert Kárpátalján. Fertősalmáson született, de később Nevetlenfaluba települt, s itt élte le az életét. 1956-ban a magyar tannyelvű Nagyszőlősi 3. Sz. Középiskola diákjaként részt vett a nagyszőlősi ellenálló csoport tevékenységében. Társával, Varga Jánossal az iskola udvarán függesztették ki a szovjetellenes plakátokat. Hat év börtönre ítélték a 16 éves iskolásfiút. Még leérettségizhetett, utána szállították el a fogházba. Rabsága alatt megtanulta az orosz nyelvet, s később oroszt tanított a nevetleni középiskolában. Emellett aktívan kivette a részét a település kulturális életéből, sokat tett azért, hogy a magyar kultúra megmaradjon és fejlődjön a faluban. Munkásság során fúvószenekart alapított olyan helyi emberekből, akik nem vagy csak alig ismerték a kottát, illetve hosszú évekig tagja volt az Aranykalász vegyes zenekarnak is. 1995-ben hunyt el. Az utókor egykori munkahelye falán 2006-ban emléktáblát a tiszteletére.
