Kárpátalja anno: a nevickei várban

Az Ung folyó völgyében, a Nevicke község melletti dombon, 260 méter magasságban épült fel egykor az a vár, melynek ma már csak romjai láthatóak. A várat, a legenda szerint, még a magyarok bejövetele előtt egy szláv hercegnő építette, róla nevezték el, állítólag a szláv eredetű „nevisztka” (menyasszony) szóból „menyasszonyvárnak”.

Történelmi okmányokban a vár először 1274-ben szerepel. Bevehetetlen erődítmény volt, három oldalról mély árok védte, nyugat felőli oldala meredek lejtő tetején állt. Az alsó árok mögött állt a két kerek bástyával szegélyezett belső várfal, mögötte még egy mély árok húzódott, amely több részre osztotta a legfontosabb erődítményeket. A felső vár közepén tágas udvar állt.

A vár az Ung völgyét védte. Rajta keresztül vezetett az a fontos kereskedelmi út, amely Galíciával és Lengyelországgal kötötte össze Magyarországot.

A vár sokszor cserélt gazdát. A XIV. század elején Aba Amadé birtokába jutott, aki újjáépítette, megerősítette erődítményeit. Az 1317/1318-as években azonban fiai végleg vereséget szenvedtek a királyi hadaktól, és elvesztették jószágaikat. I. Károly király a várat 1332-ben Drugeth János nádornak adta, aki a szepesi várból ide költöztette át a család székhelyét. Addigi erődítményei főleg fából épültek, a Drugethek azonban teljesen átépítették, falait bazaltból és andezitből faragott kövekből emelték. Az átépítés több évtizedet vett igénybe. Így alakult ki a szabálytalan, elliptikus alaprajzú, belső tornyos erőd. A belső udvar köré épült palota a kapubástyával s galériával együtt kb. 1 500 négyzetméter területű. A várat kettős védműrendszerrel látták el. A külső várfalat két kör alakú bástya erősítette, a belső udvar fala és a külső fal között vizesárok húzódott. A hatszögű kapubástyát és a belső udvart emeletes galéria kötötte össze. A vár főépületei egy központi udvar köré épültek, a délkeleti részen magas, négy szintre osztott, mára a vár jelképévé vált torony áll. Az egyik terem sarkában kövezett kút található, melynek vízellátását egy közeli forrás biztosította. Két kandalló maradványai is megtalálhatók a helyreállított falak között.

A vár ura 1602-ben Drugeth György lett, aki jelentős szerepet játszott az ellenreformációban és támogatta a jezsuita rendet. Az ő udvarában talált otthonra egy históriás énekszerző, a Hunyadiak dicsőségét magyarul elsőként megéneklő Görcsönyi Ambrus. 1619-ben Bethlen Gábor szerzi meg a várat, s csak halála után kerül újra a Drugethek birtokába. A Drugethek több Erdély elleni hadjáratban is részt vettek, ezért II. Rákóczi György erdélyi fejedelem bosszúból 1644-ben elfoglalta és leromboltatta a várat. Többé nem építették újjá. 1879-ben hozzáláttak a vár restaurálásához. Parkot alakítottak ki körülötte, kilátóteret létesítettek, emlékművet emeltek Wagner Károly (1830–1879) ismert magyar erdész-tudósnak. A restaurálás elhúzódott és kisebb-nagyobb szünetekkel egészen az első világháborúig tartott. Miután a Felvidék Csehszlovákiához került, a helyreállítás végleg abbamaradt.

Jelen korunkban többször is újrakezdték a vár felújítását, de eddig még nem sikerült befejezni a munkálatokat.

Az Ungvár hetilap 1880. augusztus 22-i számában jelent meg A nevickei várban című vers, melyet I. Ferenc József császár 50. születésnapjára ajánlott a szerző, Zoltsák János, ungvári gimnáziumi tanár.