Kárpátalja anno: a beregszászi leégett református templom

Beregszász jelenlegi, a Kossuth téren álló református temploma a gyülekezet egy korábbi templomára épült.

Az előző, kő istenházát 1813-ban kezdték el építeni. Mintegy száz éve használta már a közösség, amikor 1918. május 2-án leégett az épület. Megsemmisült a harang, az orgona és minden belső berendezés – az úrasztala kivételével. A háttérben a cseh katonaság hanyagsága állt.

A korabeli sajtó csak szűkszavúan írt a tragédiáról.

„Leégett egy templom. Beregszászból telefonálják a Szamosnak. Az itteni református nagytemplom, amelynek tetőzetén a rekvirált rézfedél lebontásán katonák dolgoztak, eddig még ismeretlen okból kigyulladt és földig égett. A templomból semmit sem tudtak megmenteni, a belső berendezés teljesen a tűz martalékává lett, csak az üszkös falak maradtak meg belőle. A szélben szikrák több helyen okoztak tüzet, de ezeket sikerült idejében elfojtani.” (Szamos, 1918. május 7.

„Leégett református templom. Beregszászról jelentik: A beregszászi református templom kigyulladt és teljesen leégett. A tűz a szélcsendes időben szerencsére nem terjedt tovább.” (Alkotmány, 1918. május 8.)

Forgon Pál (1913–2004) kárpátaljai református püspök, aki fiatal lelkészként Beregszászban szolgált, a helyiektől hallotta a templom leégésének történetét, és így emlékezett vissza rá: „A beregszászi templom1803-ban épült. Gyönyörű vörösréz teteje volt. 1918-ban vagy a román vagy a cseh katonák ezt akarták lefejteni. Közben a padok közt szalonnát sütöttek. Porig égett a templom.”

A gyülekezet innentől kezdve néhány éven át a Beregszászi Állami Főgimnázium tornacsarnokában tartotta istentiszteleteit.

A Vérke-parti város azonnal hozzáfogott a gyűjtéshez, hogy minél hamarabb megépüljön az új istenháza.

„A beregszászi ifjúság 1918. július 6-án Beregszászon, az úri kaszinó nagytermében Kállay Leopoldné, szül. Lónyay Ilona őnagysága és Szabó Albert ur Öméltósága fővédnöksége alatt a leégett templom javára zártkörű táncestélyt rendez, melyre a szatmári úri közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti díj személyenként 6 korona. Kezdete este 9 órakor. Elszállásolásról gondoskodva van.” (Szamos, 1918. július 5.)

Az új templom építését 1921-ben kezdték meg Szútor Jenő parókus irányítása alatt. 1922-ben már álltak a falak, ám a gyülekezet számára jelentős anyagi áldozatot jelentett az építkezés és a berendezések megvásárlása.

Az államtól kértek kárpótlást. Ám az I. világháborút követő területi változás és impériumváltás megnehezítette az ügyüket.

A Kassai Ujság 1923. március 8-i száma is beszámolt a beregszászi gyülekezet kálváriájáról:

„Még 1918-ban történt, hogy május 2-án leégett a beregszászi ref. templom teteje és a tűz elhamvasztotta nemcsak a tetőt, hanem az egész belső berendezést. A tüzet katonák okozták, akiket a rekviráló hatóság azért küldött ki, hogy a templom értékes rézfedelét leszedjék. Kétségtelen, hogy a tüzet a tetőn dolgozó katonák gondatlansága okozta, akik munka közben cigarettára gyújtottak és az eldobott cigaretta vagy gyufaszállal hatalmas nagy tüzet okozták. A kárt tehát a rekviráló katonai hatóságok megbízott munkásai okoztak. Így tehát a ref. egyháznak az volt a meggyződése, hogy a kárért a hadügyi kincstár a felelős. Beregszász város hatósága, mint elsőfokú hadikár megállapító bizottság a beállott kárt szakértőkkel felbecsültette és e szakértői vélemény alapján a helyreállitási költséget 4 996,500 K állapította meg. Ennek alapján kérte a ref. egyház a császári és királyi hadügyminisztert a kár megtérítésére. A hadügyi kincstár el is ismerte elvben ezt a követelést, a templom teljes rendbehozására kötelezte magát, de viszont a ref egyházzal szemben azt a feltételt kötötte ki, hogy a biztosítási költség, valamint a felépítésre eddig összegyűlt adományok a kincstárt illetik. Mikorra ez a megegyezés létrejött a ref. egyház és a hadügyi kincsár közt, mire megkezdhette volna a kassai katonai építészek osztály az erre vonatkozó előmunkálatokat: kitört a forradalom, Magyarország elvált Ausztriától.

Jött a kommunizmus, majd a román megszállás és aztán a csehszlovák imperium. A Beregszászban működő hadikárokat megállapító bizottsághoz fordult ekkor az egyház, és a bizottság az előerjesztést a kormányzósághoz küldötte, mely a hadügyminisztériumba tette át. Most aztán a hosszú hallgatás után uj fordulat előtt áll az ügy. A hadügyminisztérium ugyanis most utasította az uzshorodi tanügyi referátust, hogy ez ügyre vonatkozólag pontos információt adjon. Evégből dr. Beszkid le is jött Beregszászba, ahol a ref. egyház elöljárósága informálta és egyben megsürgette a kétségtelenül érdekes ügy elintézését. A ref. templom most van éppen építkezés alatt és igen lassan haladhat, mert az egyháznak nincsen rá pénze. De elvi szempontból is nagy várakozással néznek az ügy fejleményei elé, mert a ref. egyháznak az a meggyőződése, hogy az utódállamok a likvdált monarchia terheit a békeszerződés értelmében viselni tartoznak és itt egy olyan teherről van szó, mely az osztr.-magyar hadügyi kincstárt terhelték és amelyet az elismert és a kártérítésre készségét ki is fejezte.”

A cseh állam azonban a kár megtérítése helyett újabb terheket rótt az egyházközségre.

„Pervesztes a beregszászi református egyház a vagyondézsma-ügyben

A háború utolsó évében, 1918. május 2-án a tűz martaléka lett az itteni református templom. A pusztító elem elhamvasztotta a templom s a torony tetőzetét és belső berendezését. Harangjai és orgonája megolvadtak és a hatalmas lángokban csak a falak maradtak meg. A tüzet katonák vigyázatlansága okozta. A kár megtérítésére a katonai kincstár kötelezettséget vállalt, de a kifizetés az összeomlás miatt elmaradt. Az államfordulat után a csehszlovák állam szintén elvállalta az egyház kártalanítását. Évekre nyúlt tárgyalások után a kár összegét 815 ezer Kč-ban állapították meg és ebből az összegből azután148 ezer koronát adóhátralék címén levontak s a fennmaradó 667 ezer koronáért 333 ezer korona névértékű állampapírt kapott az egyház. Az értékpapírokat a prágai tőzsdén pénzzé tették, de csak 179 ezer koronát kaptak értük. De nem ez volt az egyedüli meglepetés, ami az egyházat a kármegtérülés körül érte. A pénzügyi hatóságok az értékpapírok után vagyondézsmát vetettek ki az egyházra azon a címen, hogy az egyház a kapott értéket nem használta fel kizárólag a templomépítés céljaira, hanem abból adót is fizetett. Az adót a beregszászi adóhivatal letiltóvégzése alapján vonta le a pénzügyminisztérium. Az egyház adótartozása ugyanis az évek során jelentékenyen megnövekedett, mert nem győzte kivárni a kárösszeg kifizetését s minden jövedelmüket a templomújraépítésére fordították és igy nem jutott az adófizetésre. Az egyház a vagyondézsma kivetése ellen jogorvoslattal élt, de eredmény nélkül s ezért panasszal fordult a legfelső közigazgatási bírósághoz, ámde ott sem ért el célt. Minthogy a legfelső közigazgatási bíróság döntése véglegessé tette a dézsmakivetését, az egyház 10 ezer koronát befizetett az államkincstár javára.” (Prágai Magyar Hirlap, 1938. február 26.)

A kitartás végül meghozta az eredményt: 1929-ben felavatták az új református templomot, mely a mai napig Beregszász ékessége.

A cikkben felhasznált képek a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltár archívumában találhatóak meg.