Írta: | Forrás: mult-kor.hu | 2021. december 26.
A jövő megismerése és pozitív irányba történő befolyásolása köré szerveződő karácsonyi népszokások és babonák egyes tárgyaknak, történéseknek mágikus erőt tulajdonítottak. Létezett cselekvésre buzdító, éppen attól eltiltó, pozitív és negatív mágia is. A különféle – ma már furcsának, sőt bizarrnak tűnő – szokásban a természeti jelenségek változásai, az emberi megérzések, vélekedések és számos kulturális, társadalmi és gazdasági hagyomány kapaszkodott egymásba.
A karácsonyfa-állítás, a karácsonyi énekek, a betlehemezés és az ajándékozás mellett számos más népszokás kapcsolódik az év legkiemelkedőbb ünnepéhez. Ezek sora vidékenként, koronként, nemzetiségenként végeláthatatlanul hosszú.
A téli napfordulóra eső karácsony pogány eredetű ünnep, ezért a keresztény hitből fakadó szokások mellett sokáig éltek az ünnepkörhöz kapcsolódó babonák, amelyek nagy átalakulásokon átesve ugyan, de hatásukat a mai napig éreztetik: elég az ünnep elmaradhatatlan kellékére, a karácsonyfára gondolnunk.
Karácsonykor a jövő év ígérete babonázta meg az embereket, ezért sokan szerették volna látni – és befolyásolni – a jövőt. Az időjárás- és termésjóslás a védekező és serkentő eljárásokkal párosult. Sok eljárás a hasonlóság elvén alapult: ha valami történt egy tárggyal, akkor ahhoz hasonló sors várt arra, amelyet az adott tárgy szimbolizált vagy megjelenített.
Mindenki életkora és élethelyzete szerint kívánta magának és szeretteinek a legjobbakat, és a babonák szőtte képzeletvilágból táplálkozva tette meg a megfelelő lépéseket ennek biztosítása érdekében. A gazdasszonyok a gazdaságért, a jó termésért, a szaporulatért aggódtak, a fiatal lányok kíváncsiságát leginkább a férjhez menési szándékuk irányította.
Az elmúlt századokban dívó babonás cselekedetek – ahogyan az az Uránia tudományos folyóirat 1903/1. számából is kiderül – már a böjt időszakban kezdetét vették. Karácsonykor nem szabadott semmilyen kölcsönadott holmit a házon kívül hagyni, voltak helyek, ahol nem vitték ki a szemetet sem.
Göcsejben a karácsonyi ebéd után minden családtag kiszaladt az udvarba és a gazdasági épületeken, eszközökön talált lyukakat szalmával dugta be, hogy a következő évben semmit el ne veszítsen, vagy amit elveszített, megtalálja.
A gyerekekkel megrázogatták a gyümölcsfákat, hogy azok bőségesen teremjenek.
A következő évre jellemzően az ételekből és a termésből jósoltak. A besózott vöröshagymát például gerezdenként a 12 hónapnak feleltették meg, és amelyik a legnedvesebb volt, az a hónap lett a hiedelem szerint a következő évben a legesősebb vagy leghavasabb.
A karácsonyi morzsa a karácsonyi asztal mágikus erővel felruházott tartozéka volt. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint vidékenként eltérő volt, hogy mely ételek maradékát őrizték meg és milyen cél érdekében hasznosították. A morzsát emberi és állati betegségek gyógyításához, a következő évi termékenység növeléséhez, a családot karácsonykor meglátogató természetfeletti lények táplálásához is felhasználták.
Az ünnep fontos része volt a karácsonyi szalma, amit egyes helyeken az asztalra tettek, máshol szétszórták. Volt, ahol a padlóra leszórt szalmán aludt egész éjszaka a család. Másutt a házat meglátogató Szent Józsefnek és a Kisjézusnak készítették elő a helyet. Karácsony után a szalmát az állatok alá tették, hogy egészségesek és szaporák legyenek, vagy a gyümölcsfákra kötözték a jobb termés reményében.
A fiatal lányok arcát az anyjuk mézzel kente be, hogy megforduljanak a férfiak utánuk. Máshol az első falat mákos tészta lenyelése után a házasodni vágyók a kúthoz siettek, hogy a vízben meglássák, ki lesz a férjük.
Voltak nagyobb szervezést igénylő feladatok is. A lányok a korcsmacégérből leloptak egy kis darabkát, amit vízben megforraltak és a vizet az éjféli mise előtt a templom felé vezető útra öntötték. A néphit úgy tartotta, ahányan keresztülmentek rajta, a víz kiöntője annyi kérő közül válogathatott.
A palóc lányok a zsúppal fedett házon megzörgették az ereszt, hogy jövendőbelijük vagyoni helyzetét megtudhassák. Ha a zsúptetőről búza hullott a földre, gazdaghoz, ha rozs, akkor szegényhez mentek hozzá. Mások a kutya futásából olvasták ki, melyik égtájról származik majd a férjük, a tettre készebbek pedig kölest szórtak kiválasztottjuk csizmájába.
A felvillantott példákból látható, hogy a hiedelmek leginkább a pozitív események köré szerveződtek. A családtagok egy része azonban a tekintetben is különböző módszerekkel faggatta az égieket, hogy lesz-e a következő évben halott és ha igen, ki lesz az. Abban ugyanakkor biztosak lehetünk, hogy a jövőt mindenki szépnek, boldognak és gazdagnak szerette volna látni vagy legalább hinni.
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
Pontosan nyolcvanegy éve, 1945. augusztus 6-án, reggel 08:15-kor felrobbant egy több százezres japán nagyváros, Hirosima felett az Enola Gay nevű B-29-es bombázóból kioldott, Little Boy nevű, nukleáris töltetű bomba. Mintegy 70–80 ezren azonnal meghaltak, majd újabb 70 ezer ember vesztette életét rö...
