Hidi-kerámia alkotótábor zárókiállítása Nagydobronyban

Nyáron a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) tagjai számára egy régi álom valósult meg: idősebb Hidi Endre neves keramikusművész műhelyében megrendezték a Hidi-kerámia alkotótábort. A résztvevők több héten át ismerkedhettek az agyagozás alapjaival és betekintést nyerhettek Endre bácsi alkotói világába. A táborban készült alkotásokból zárókiállítás nyílt október végén a Nagydobronyi Magyar Házban.

A tárlat ünnepélyes megnyitójára kedden délután került sor. Elsőként Kulin Ágnes, a RIT elnöke köszöntötte a megjelenteket és elmondta, egy hosszú munkafolyamatot zárnak le.

– A Hidi-kerámia alkotótábor zárókiállításán vagyunk. Egyben megszokott is a helyszín, mert Nagydobronyban vagyunk az egyik bázisunkon, de maga az épület szokatlan, hisz nem kiállításra tervezett ez a helyszín. A nagydobronyi magyarság egyik kulturális központjában mutatjuk be, hogy mit is csináltunk idén július elejétől július végéig. Ez egy rendhagyó alkotótábor volt, s ennek a termését láthatjuk most. Főleg kerámiákat, de van pár pasztell és olajfestmény is a falakon – jegyezte meg, és mielőtt belement volna abba, hogy ki mit alkotott, és a kerámiák milyen Hidi-jeleket viselnek vagy nem magukon, átadta a szót dr. Papp Ferencnek, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa konzuljának.

– Kíváncsi voltam és megkérdeztem a legjobb barátunkat, a ChatGPT-t, hogy mire jó egy alkotótábor. S hasonlót írt, mint amit gondoltam, hogy fejleszti a kreativitást, új technikákat lehet kipróbálni, barátságokat kötni, tanulni másoktól. Akik helyben voltak, valószínűleg meg tudják erősíteni ezt.  Kárpátalja sokszínű vidék és rendkívül fontos, hogy ezeket a kulturális rendezvényeket meg lehessen tartani. A főkonzulátus mindig támogatja a művészetet, kiállításokat szervezünk, az elmúlt 5 évben 20–25 kárpátaljai művész kapott kiállítási lehetőséget a külképviseleten. Egy alkotótábor arra is jó, hogy a háború idején magányos emberek társaságban legyenek. Öröm látni itt a gyönyörű kerámiatárgyakat – emelte ki dr. Papp Ferenc.

A továbbiakban Kulin Ágnes mesélt a táborról és az előzményekről. Hidi Endre keramikust mindenki ismeri, főleg a táborokból. A nyári gyermek- és ifjúsági táborokban együtt dolgozva született meg az az ötlet, hogy jó lenne egy „rendesebb” kerámiatábort szervezni, mert az a10-15 perc a korong mellett semmit sem ér, le kell jönni a műhelybe, és Endre bácsival hosszabb ideig mintázni, kipróbálni a kerámiának a csínját-bínját.

Endre bácsi saját bevallása szerint soha nem szerette különlegesnek érezni magát.

– Nagy öröm volt, hogy felkért Ági, már 3–5 éve mindig mondja, hogy megyünk, szervezünk egy tábort. Nem rajtam múlik, én csak egyszerű ember voltam közöttük. Idén eljött az ideje, rászánták magukat, s ennek nagyon örültem, mert ott van minden, a kemence, a műhely, a korong, megeszi az öregség. A fiam, a lányaim, mindenki külföldön. A táborban nagy volt az öröm mindenkinek, én örültem, hogy nem unatkoztunk otthon, ők pedig örültek, hogy dolgozhattak. Amit át tud az ember adni, bele kell adni apait-anyait, a lelkét is, nemcsak az akaratát, és ki is kell tartani. A legjobb az, ha mindenki ellesi, mert tanítani nem lehet, mint ahogy művésznek lenni nem lehet megtanulni, mert születni kell. Mindenki örült, amikor sikerült valami, mindenki jól érezte magát. Itt még jobban mutat minden, nem dolgoztak hiába – emelte ki, és a folytatást illetően elmondta, nem rajta múlik, ő nincs ellene.

Kulin Ágnestől megtudtuk, hogy a kerámiák készítői nem mind keramikusok.

– Mi nem vagyunk profi keramikusok, legalábbis én nem vagyok az. De mindenbe belelestünk egy kicsit, végigkövettük az agyagnak az életét egészen a kiszáradt sártéglától a mázas kerámiáig. Ezért is volt hosszabb ez a folyamat, mert minimum négy fázison ment keresztül ez az alkotótábor. Érdekes, családias volt a hangulat, de változó volt a folyamat ideje alatt a mi stresszhelyzetünk, illetve az Endre bácsi és az Iduka néni stresszhelyzete. Sokszor úgy éreztem, hogy ők sokkal inkább izgulnak a mi kerámiáinkért, hogy jól sikerüljenek, ne repedjenek meg, ne robbanjanak fel, mint mi magunk. Mi már magának az alkotófolyamatnak is nagyon örültünk, de ők azt szerették volna, hogy minden kerámia épen kerüljön be a kemencébe és épen is kerüljön ki. Ez nem teljesen így történt. Történtek balesetek, robbanások, repedések, koccanások, de ez a kerámia velejárója. Amikor a mintázási időszakban az Egán Ede Szakképzési Kollégiumban aludtunk és bejártunk Endre bácsi műhelyébe, reggelente ő már várt minket a napi adag előre kikevert agyaggal, amit csak újra kellett gyúrni. Itthoni, kárpátaljai agyagból dolgoztunk. Első este 6 óráig alkottunk, majd 8-ig, aztán 9-ig, 10 óráig, minél tovább, amíg bírtuk, agyagoztunk. Nagyon beleéltük magunkat, valódi örömalkotás volt a 4 alkalom: az első fázis egy 5 napos mintázás, amikor a nyers agyagot formáztuk meg, aztán egyhetes száradási időszak, majd a biszkvitégetés, ahol a jó száradás után minden elkészült munkát kiégettünk, hogy készen álljanak a lazúrozásra, ami a legvégén következett.

Két keramikus végzettségű művész is van közöttünk, Néger Krisztina és Zsigó Olívia, tőlük is lestük, hogy mit csinálnak, hogyan díszítenek, milyen reliefeket raknak a munkáikra. Közös tanulás, közös alkotás volt, valódi alkotótábor. Réti János, Klisza János, Erfán Ferenc a körülöttünk lévő miliőt festette meg.

A kiállításon bemutatják a Hidi-kerámiának a hagyományait, és a családból a lányának, Tündének és a fiának, ifjabb Hidi Endrének a kerámiáit is. A tábor résztvevőinek – Kalitics Erika, Néger Krisztina, Kovács Gyöngyi, Kulin Ágnes és Zsigó Olívia – a kerámiái is láthatók. Emellett régi RIT-esek is részt vettek a táborban, a falakon Dobronynak a jellegzetes helyszínei és a Hidi-kerámiaműhely van pasztell- és olajfestményeken megörökítve. Ágnes a kezekre koncentrált, átültette a kerámiákra is, a tányérjain és a figurális mécsestartóin a kezek jelentek meg, de hatással vannak rá Ende bácsi kerámiái. Az egyik Hidi-kerámia megihlette, s a női fej napszemüveg- és bizsutartó lett. Kovács Gyöngyi a gyerekének készített ajándékokat és egy érdekes maszkot, ami egy tigrisfej és a korral haladva egyben mobiltelefon-tartó. Kalitics Erika szintén a funkcionális kerámia vonalán haladt, olyan tárgyakat készített, amelyek a műteremben és a konyhában számára szükségesek: ecsettartót, tányértartót vagy palettaszárítót. Endre bácsi mázas kerámiára koncentrál, az az ő fő arculata.

– Úgy érezzük, hogy alkotótábor minden velejáróját, adalékát létrehozta, benne volt. Ehhez szükség volt a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Művészeti Akadémia és az Egán Ede Szakképzési Centrum támogatására, amit nagyon köszönünk. Sok különböző gondolkodású művész érkezett Nagydobronyba és alkotott együtt. Igyekeztünk megörökíteni a folyamatot, az első pillanattól a kemencezárásokig videófelvétellel dokumentáltuk a fázisokat, amiből egy dokumentumfilm készül. Ennek a bemutatója november 26-án lesz, a kiállítás zárásakor – mondta végezetül Kulin Ágnes.