A Magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, kifejezve, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Ennek szellemében Kárpátalján a magyar szervezetek számos helyszínen tartottak rendezvényeket: őrtüzek égtek, versek hirdették, hogy a nemzetnek nincs határa, s hogy összetartozunk. Emelkedjünk fel most képzeletben, s nézzük meg, miként méltatták a nemzeti összetartozás napját Beregszásztól a Vereckei-hágóig.
* A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség tavaly, a trianoni békediktátum 100. évfordulójára hirdette meg először az Összetartozásunk Tüze kezdeményezést. Idén hat földrész közel 40 országának 600 településén mintegy 1000 helyszínen csatlakoztak a felhíváshoz: magánszemélyek, önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek – természetesen Kárpátalján is. A kárpátaljai cserkészek a Vereckei Honfoglalási Emlékműnél gyújtották meg a lángot, melynek helyszínét előzőleg a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület segítségével tették még rendezettebbé.
* A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola (II. RF KMF) szervezésében a beregardói Perényi Kultúrkúria udvarán ültették el az összetartozás fáját. „A mai napon egy érdekes kettősséggel állunk szemben, hisz június 4-e a magyarság történelmének legnagyobb gyásznapja, illetve a nemzeti összetartozás napja is egyben” – kezdte ünnepi beszédét Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul, hozzátéve: nem szeretnénk a múltba révedezni, hanem a jövőt kívánjuk építeni.
* A beregszászi járási Mezőgecsén koszorúzással méltatták a nemzeti összetartozás napját. A településen 2013-ban alakították ki a magyar nemzet egységét szimbolizáló teret, közepén az Életfával. „Az összetartozás napjának méltatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nemzet ténylegesen összekovácsolódjon” – emelte ki a koszorúzás után Mester András, a KMKSZ önkormányzati titkára, Mezőgecse elöljárója.
* A nagybégányi turulos emlékoszlopnál a helyi római katolikus egyházközség énekkara hazafias dalokat énekelt. Illés Brigitta elszavalta Juhász Gyula Trianon című versét. Ezután Gyebnár István beregszászi magyar konzul mondott rövid beszédet. „Célunk, hogy aki magyarnak született, maradhasson magyar akkor is, ha a szülőföld a politikai földrajz vagy a közigazgatás szempontjából nem Magyarországon van” – fogalmazott a diplomata.
* A tiszaújlaki közösség is megmutatta összetartó erejét. A rendezvény a Miatyánk közös elimádkozásával kezdődött, majd Egressy Márton görögkatolikus parochus szólt a jelenlévőkhöz. Ezután a Peleskey Erzsébet vezette helyi cserkészek elénekelték a cserkészindulót, majd Turda Jázmin alkalomhoz illő szavalattal emelte a rendezvény fényét. Az ünnepség a Kokas Banda nagy sikerű Kárpátalja-koncertjével folytatódott, amely végén táncházba hívták a kicsiket és nagyokat. Az Összetartozás Tüzét körülállva a résztvevők elénekelték nemzeti imádságunkat, majd a tűz körüli körtánccal zárták az alkalmat.
* Nagypaládon a KMKSZ támogatásával 1991-ben felállított I. világháborús emlékműnél gyűltek össze az emlékezők, akiket Illyés Katalin, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke köszöntött. Megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel Gyebnár István beregszászi magyar konzul, Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke, Oroszi József, a Tiszapéterfalvai kistérség vezetője. Nemzeti imádságunk közös eléneklését követően csendes koszorúzásra került sor.
* A KMKSZ Szürtei Alapszervezete a református egyházközséggel és a helyi líceummal közösen tartott megemlékezést. Az egybegyűltek részt vettek az ünnepi istentiszteleten, amelyen Kótyuk Zsolt református lelkész hirdetett igét, majd a rendezvény a templomkertben álló nemzeti összetartozás emlékműnél folytatódott. „Számunkra, magyarok számára június 4-e történelmi pillanat, hiszen 101 éve írták alá a békediktátumot. Elsősorban ez a döntés befolyásolta a magyarság elmúlt 100 évét, ez alakította közösségeinket, ez formált bennünket olyanokká, amilyenek vagyunk ma, s talán jövőnket sem hagyja érintetlenül” – emelte ki Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője.
* A Nagydobronyi kistérség lakói a tavaly októberben Nagydobrony központjában, a Hatrác-patak partján felavatott emlékműnél gyülekeztek. A nemzeti összetartozásunkat szimbolizáló köztéri szobrot ifj. Hidi Endre szobrászművész Trianon századik évfordulójára készítette, de a járványhelyzet miatt csak október végén avatták fel. A megjelenteket Hidi László, a KMKSZ Nagydobronyi Alapszervezetének elnöke köszöntötte. A Nagydobronyi Református Líceum és a Nagydobronyi Gimnázium diákjai rövid tematikus műsorukkal felidézték a 101 éve történteket, majd a jelenlévők elhelyezték az emlékműnél koszorúikat és virágaikat.
* Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) ungvári városi szervezetének aktivistái dr. Spenik Sándor, az UMDSZ Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezetésével felkeresték Posch Alajos síremlékét, s rövid megemlékezés keretében elhelyezték a tisztelet virágait. A nemzeti összetartozás napja többek között jó alkalom arra, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik a Kárpát-medence különböző tájegységeiről kerültek Ungvárra és hozzájárultak ahhoz, hogy a patinás város fejlődjön. Ilyen volt az ungvári Kálvárián nyugvó Posch Alajos, Őrvidék – a mai Burgenland – szülöttje is. Kishazánk, a leendő Kárpátalja számára a tragikus események árnya már egy esztendőben korábban előre vetült. Még javában folytak a tárgyalások Magyarország további sorsáról, amikor 1919. január 20-án Ciaffi olasz ezredes vezetésével a csehszlovák hadsereg – mint bejelentették, elsősorban rendfenntartási céllal – elfoglalta Ungvárt. Március 7-én, Tomas Garyk Masaryk köztársasági elnök születésnapja alkalmából katonai ünnepségre került sor Ungváron, a Petőfi téren, amelyen valaki a csehszlovák himnusz elhangzása közben gúnyolódni kezdett. A legionáriusokat elragadta az indulat, és dühüket a rendezvény után a tömegben álló, mosolygós újságírón töltötték ki. Beszámolók szerint este, amikor a kávéházból jött kifelé, a katonák orvul megtámadták és összeszurkálták Posch Alajost. Több mint két tucat szúrt, többségében halálos sebet ejtettek rajta. Temetése az ungvári magyar közösség részéről egy szimpátiatüntetésbe ment át. Emléke később sem ment feledésbe, mivel – ahogy arról a helyi, a budapesti és bécsi lapok is beszámoltak – 1939. március 7-én nagyszabású megemlékezést rendeztek Posch Alajos síremlékénél. A 2000-es évekről kezdve a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) ungvári városi szervezete minden évben megemlékezést szervez a sírnál, s felvállalta annak gondozását.
