Jó előre megvásároltuk a jegyet a Keleti-pályaudvarról induló Korona nemzetközi vonatra. A jegyen az állt, hogy pénteken 17.40-kor indulunk, és másnap reggel 8 órakor leszünk Gheorgheniben, azaz Gyergyószentmiklóson. Hát nem így lett, majd két órát késett a vonat. Mivel javarészt éjszaka utaztunk, nem sokat láttunk a mellettünk elcammogó tájból. Jó szokásunk szerint ez az utazásunk sem maradt izgalom nélkül, ugyanis a határon derült ki, hogy Hilda útlevele lejárt. A magyar rendőrnő nem szólt semmit, csak kérte a személyijét, még jó, hogy az nála volt. A román oldalon szerencsére magyar volt a rendőr, aki viszont figyelmeztette, hogy bizony az útlevele lejárt, szerencsére a személyi igazolvánnyal is be tudott lépni a bezzeg országba.
A hosszú utazási idő egyik oka, hogy legalább öt helyen vesztegelt a vonat, sokszor számunkra indokolatlanul. Az utolsó ilyen leállásnál meg is jegyeztem Hildának, hogy talán azért álltunk meg, mert Gyergyóba csak nappali világosban lehet beutazni, de a táj szépsége kárpótolt minket. Hilda készített is néhány remek fotót.
Amikor végre megérkeztünk Gyergyószentmiklósra, nem kis nehézséget okozott számomra lekecmeregni a vonatról, mivel rengeteg Magyar Múzsa példányt vittünk ajándékba. Az állomáson Bögözi Attila és Szűcs László, a MÚRE elnöke várt minket, kiderült, hogy mások is ezzel a vonattal érkeztek a találkozóra. Az állomásról Csermák Zoltán autóján jutottunk el Szárhegyre, ahol először a Kulturális és Művészeti Központban regisztráltunk, és Bögözi Attilának hivatalosan átadtam a MÚK ajándékát, a Magyar Múzsa folyóirat számait. Attila Marosvásárhelyen él és dolgozik, ezért megkértem, hogy egyúttal juttassa el az eddig megjelent számokból összeállított sorozatot a marosvásárhelyi könyvtár számára is. Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat a Kastély Panzióban.
A programfüzetben olvastam, hogy a csütörtökön megnyílt táborban, gazdag program fogadta a résztvevőket. Volt jubileumi focimeccs, médiaműhely, kiállításmegnyitó, könyvbemutató, szakmai előadások, akit érdekelt, alternatív programként, részt vehetett az RMDSZ marosszentgyörgyi kongresszusán.
18-án, szombaton, természetesen, a reggelivel indult a program, amíg mi kissé kipihentük az utazás fáradalmait, a MÚRE megtartotta a közgyűlését, új tagokat vettek fel. Ezt követően újabb médiaműhely következett, ahol a kollégák izgalmas témákat vitattak meg: Média-e a közösségi média? Ha igen, akkor miért nem? A hagyományos nyomtatott, sugárzott, illetve internetes médiumok számára mindez lehetőség, eszköz csupán, illetve kihívás, versenytárs? Küzdjünk ellene vagy elég, ha csak használjuk?
Sajnos, a feszített tempó miatt nem tudtunk részt venni minden programon, mivel szerettük volna megnézni a települést is, különösen a Lázár kastélyt, ami szomorú,de zárva volt.
Az ebédet követően a község impozáns művelődési házában rendezték meg a tulajdonképpeni jubileumi, születésnapi találkozót, MÚRE 30+1, Visszaemlékezések, kronológia, sajtónk közelmúltja címmel. A rendezvény levezetője, moderátora, Szűcs László elnök úr volt. Elsőként Danguly Ervin, Gyergyószárhegy polgármestere üdvözölte a jelenlévőket. Röviden ismertette a település történetét, szót ejtett a Lázár-kastélyról, a ferences kolostorról, és a rendezvénynek helyet adó díszes művelődési házról is. Ezt követően a meghívott szakmai szervezetek képviselői következtek. Szűcs László először Dunda György, a kárpátaljai Kárpáti Igaz Szó lapigazgatójának üzenetét, majd F. Kovács Évának, a Sajtószakszervezet elnökének levelét olvasta fel, sajnos, különböző okok miatt, egyikük sem tudott eleget tenni a MÚRE meghívásának. Jelen volt viszont a MÚOSZ képviseletében dr. László József, aki többek között arról is beszélt, hogy vajon újságíró-e a blogger, a vlogger és az influenszer?
Ezt követően következtem én. Mivel rövidre fogtam a mondandómat, nem akartam sok időt elrabolni a többiektől, most ide másolom a beszédem szövegét: Tisztelt egybegyűltek, kedves kollégák!
Először is, engedjék, engedjétek meg, hogy a magam és a Magyar Újságírók Közössége nevében, megköszönjem a szíves meghívást.
A MÚK egy alapvetően konzervatív, nemzeti alapokon építkező újságíró és művészeti közösség. Tagjaink között az újságírók mellett képzőművészek, zenészek, előadóművészek és színészek is vannak. Fontos számunkra a szakmaiság, ugyanakkor nyitottak vagyunk minden újra, újításra, tagjaink között olyan új irányzatok képviselői is megtalálhatók, mint a blog vagy a vlog. Ugyanakkor azt valljuk, hogy az újságírásnak megvannak a szakmai és etikai követelményei, amiből semmilyen körülmények között sem engedhetünk.
2017-ben indítottuk el a Magyar Múzsa című kulturális folyóiratot, amely évente ötször jelenik meg. Mint a folyóirat szerkesztőségének a tagja, kijelenthetem, szívesen vesszük, ha a MÚRE tagjai is küldenek számunkra műveket. A MÚRE tagságának szánt folyóiratpéldányokat Bögözi Attilának adtam át.
Engedjétek meg, hogy tolmácsoljam elnökünk, dr. Lovas Dániel üdvözletét, továbbá azon felvetését, hogy akinek kedve van, csatlakozhat a MÚK-hoz, és ez semmilyen anyagi kiadással nem jár, a határon túli tagoktól nem kérünk tagdíjat. A felvételi nyomtatványokat a szintén jelenlévő Katzler Hildától, a MÚK irodavezetőjétől vehetitek át, a felvételi adminisztrációval ő foglalkozik.
Néhány perccel korábban Szűcs László elnök úr felolvasta Dunda György kárpátaljai újságíró levelét, amiben közli, hogy sajnos, nem tudták vállalni a hosszú utat. Nos, jómagam kárpátaljai vagyok, Beregszászon születtem, igaz, hogy senki nem hatalmazott fel erre, de jelenlétemmel kicsit szűkebb hazám zsurnalisztáit is képviselem.
Még egyszer köszönöm a meghívást, örülök, hogy itt lehetek Gyergyószárhegyen, remélhetőleg, gyümölcsöző munkakapcsolat fog kialakulni a MÚRE és a MÚK között. Isten éltesse a MÚRE-t! Isten éltessen benneteket!
Már itt a teremben legalább féltucat jelentkező volt, de a nap folyamán még sokan kértek Hildától belépési formanyomtatványt.
Ezt követően Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége nevében köszöntötte a MÚRE tagjait. A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének képviseletében Máriás Endre mondott ünnepi köszöntőt. A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének nevében Szekeres Attila István mondta el gondolatait.
Megnéztünk egy félórás dokumentumfilmet az egyesület megalakulásáról, történetéről. A vetítés után a korábbi elnökök szólaltak fel, de minden jelenlévő elmondhatta gondolatait, észrevételeit, tulajdonképpen kötetlen eszmecsere folyt.
A program ezen részének záró fejezeteként kiosztották az Örökös MÚRE tagsági elismeréseket, de minden jelenlévő kapott emléklapot és egy könyvcsomagot. Hildával mi is tiszteletbeli MÚRE tagok lettünk, jogosultságunkat azzal is alátámaszthatjuk, hogy Hildának az édesapja, nekem pedig az anyai nagyapám volt erdélyi származású.
A kétórás szabadfoglalkozást újfent arra használtuk fel, hogy megtekintsük a település nevezetességeit. A nap zárásaként, 20 órai kezdéssel, ugyancsak a Művelődési Házban került sor a különböző szakmai elismerések és díjak átadására. Helyhiány miatt nem sorolom fel minden díjazott nevét, de a Bukarestben élő Hermann Endrét külön kiemelem, mivel ő az egyik új MÚK tag, továbbá meghívott minket a román fővárosba, hogy töltsünk el egy szakmai hétvégét.
Rajta kívül számos új ismeretséget kötöttünk, a már említetteken kívül csak néhány nevet sorolnék még fel: Kolcsár Béla, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója; a temesvári Farkas-Ráduly Melánia; Rácz Éva korábbi MÚRE elnök; Forró László; Karácsonyi Zsigmond, aki szintén volt az egyesület elnöke; Huszár Szilamér fotós, aki szintén új MÚK tag; Tomcsányi Mária; Csiki Zsuzsi stb.
Az est zárásaként állófogadás következett, amikor is volt alkalmunk koccintani az új ismerősökkel. Egy ditrói zenekar húzta a talpalávalót. Sajnos, már nagyon fáradtak voltunk, ezért nem vártuk meg a mulatság végét. Másnap megtudtuk, hogy a többieknek milyen izgalomban volt részük, ugyanis, amikor hajnalban a szállásukra tartottak, a közelükben egy medve sétálgatott a község utcáin. Szerencsére nem történt baj, a maci békésen elcammogott a kolostor irányába.
Másnap délben búcsúztunk el Szárhegytől és Bögözi Attiláéktól. Este 22 órától indult a vonatunk vissza Budapestre, addig pedig egy hosszú sétát tettünk Gyergyószentmiklóson. Megcsodáltuk a gyönyörű és hatalmas erődtemplomokat, a zsinagógát, beültünk néhány vendéglátóhelyre, végül úgy döntöttünk, hogy a nagy múltú Szilágyi Szálló éttermében vacsorázunk. Ezt követően a Lázár Panzió kávézójában töltöttük el a vonatunk indulásáig hátralévő időt.
A piszkos állomáson a kései órákhoz képest elég sokan voltak, a mentrendet böngészve meglepett, hogy naponta milyen kevés vonat jár erre. Aztán következett a többórás utazás haza. Most jóval zsúfoltabb volt a fülkénk, kényelmetlenebb az utazás, de legalább rövidebb, mivel pontosan érkeztünk meg Budapestre. Fárasztó, de tartalmas és felejthetetlen hétvégét tudhatunk magunk mögött. Közben már megindultak a folyamatok, hogy szorosabbra fűzzük a MÚRE és a MÚK kapcsolatát, továbbá felvegyük a kapcsolatot más romániai magyar szakmai szervezetekkel.
