A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága régiónk egyik legpatinásabb, legsikeresebb alkotó közössége. Tagjainak tevékenysége meghatározója a kárpátaljai magyar kulturális, művészeti életnek. Sorozatunkban a közösség egy-egy tagjának munkásságából villantunk fel részleteket. Előbb azokat az alkotókat mutattuk be, akik már nincsenek az élők sorában, most azonban sorra felkeressük azokat, akik jelenleg is alkotnak. Ismerjék meg Gogola Zoltán festőművészt, aki 2018 óta tagja a RIT-nek.
Gogola Zoltán negyedik generációs művész. Mint mondja, soha nem érezte ezt tehernek, bár már a szakközépiskolában figyelmeztette az egyik tanára, hogy ha festő akar lenni, akkor kösse fel rendesen azt a bizonyos ruhadarabját, mert egy ilyen értékeket hordozó családban bizonyítania kell.
– Nem éreztem nyomást, versenyhelyzetet. Tény, hogy a légkör sok mindent meghatározott, hiszen gyerekkoromban ha bementem az egyik szobába, apukám festett ott, ha átmentem a másikba, nagyapám ült a vászon előtt. A falon pedig dédnagyapám festménye lógott. Már fiatal koromban rengeteg festő munkája hatott rám, hiszen édesapámék rendszeresen magukkal vittek a kiállításokra.
A beregszászi művész az Ivano-Frankivszki Nemzeti Egyetem munkácsi fiókintézetében szerzett diplomát képzőművész-tanár szakon, majd Vácon vett részt mesterképzésen. Legszívesebben táj- és városképeket, csendéleteket és életképeket fest. Jelenleg is egy tájképen dolgozik. Elárulta, saját maga szórakoztatására gyakran fog bele absztrakt képekbe, ám ezt nem tárja a nagyközönség elé. Emellett nem titok, hogy vallásos és az ilyen témákhoz szívesen nyúl kicsit modernebb felfogásban. Akvarellel kezdte, de most elsősorban akril- és olajfestéket használ. Véleménye szerint az akvarell festészet „lágyabb, szabadabb, játékosabb.”
– Mi az ars poeticája?
– Azt akarom bemutatni, ami körülvesz minket, és jó érzést szeretnék kelteni a szemlélőben. A célom, hogy minél több örömet szerezzek azoknak, akik megtekintik a festményeimet, és hogy ezt az Istentől kapott tálentumot kamatoztassam.
A Teremtő három lánygyermekkel ajándékozta meg, akikben szintén megvan a családra jellemző tehetség. Együtt is szoktak festeni.
Gogola Zoltán alkotókedvben nem, inkább időben szenved hiányt. Az utóbbi időszakban kicsit háttérbe szorult a festés, mivel sok idejét elveszi a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumban és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében való oktatás. De mint mondja, ha kézzel nem is, gondolatban mindennap alkot.
