– Ki hogyan került a csapatba?
Gyuri: 2017 óta vagyok a kisegyüttes tagja, amelyben énekelek és gitározok. Éreztem, hogy valamilyen szolgálatot kell végeznem a zenével kapcsolatban. A legelején hárman voltunk: Erika, Zsolti és én. Ja, és Ernyei Szilvi, aki most már Beregszászban él. Nagyon áldott csapatban vagyok, ahol együtt énekelhetünk, és ebben a szerepben jól éreztem magam!
Erika: Annak idején Pünkösd ünnepére álltunk össze, előadtunk egy éneket az istentiszteleten, ahol a ráfelelő ének volt a miénk. Eleinte az idősebbek valamennyire rossz szemmel nézték, mert közelebb állt hozzájuk a hagyományos orgonakíséret. Szokatlan volt számukra a gitáros ének. De lassan megszokták és megszerették. Amikor a karantén alatt nem jöttünk, akkor már hiányoltak bennünket.
Zsolti: Gyerekkoromtól kezdve szerettem zenélni, gitározni. A csapatba úgy kerültem be, hogy egyszerűen kellett egy basszusgitáros.
Karolina: Kicsivel később csatlakoztam a kisegyütteshez. Gitárosként kerültem be a csapatba, de azóta énekelek is.
Márk: A billentyűt képviselem az együttesben, már amennyire megvan hozzá a képességem. Zenei végzettségem nincs, csak önszorgalomból tanultam meg szintetizátoron játszani. Nagy örömmel szolgálok. Feleségemmel, Karolinával együtt csatlakoztunk.
Valera: Azért csatlakoztam, mert szeretem a zenét, szeretek hangszeren játszani. Korábban már több együttesnek a tagja lehettem, több hangszeren is játszom. Az együttesben cajonon játszom. Örömmel tölt el az a gondolat, hogy olyan dalokat adunk elő, ami megtölti az emberek lelkét Isten kegyelmével, és ezáltal jobbá teszi a világot.
– Miért kisegyüttes a nevetek? Van egy nagy együttese is a gyülekezetnek?
Zsolti: Van egy nagy énekkarunk, amelynek eredete még az 1700-as évekre nyúlik vissza.
Erika: Egyébként már egy ideje gondolkodunk azon, hogy nevet kéne változtatnunk.
Gyuri: Nem az a célunk, hogy nagydobra verjük az egészet, hanem kiálljunk, dicsőítsük az Istent, és ezáltal az emberek is feltöltődjenek. De mi is töltődünk eközben.
– Hol igénylik az együttes szolgálatát leggyakrabban?
Erika: Csendes délutánokra, evangelizációkra hívnak. Karácsonyi ünnepen, nagycsaládos rendezvényen.
Zsolti: Táborokban.
– Most épp milyen alkalomra készültök?
Zsolti: Minden héten szolgálunk az istentiszteleten, ami mindig az aktuális vasárnapi igével kapcsolatos. Ez az állandó feladat. Különösebb tervünk nincsen, de ha hívnak, szívesen megyünk.
Karolina: Általában a rendezvény előtt egy-két héttel szólnak, ha igény van az énekünkre.
Erika: Egyébként van egy repertoárunk és abból összeválogatjuk azokat a dalokat, amelyek megfelelnek az alkalomnak.
– Milyen gyakran próbáltok?
Erika: Nehéz összehozni, mert mindenki dolgozik, mindenkinek van családja, gyerekei.
– Honnan szerzitek a dalokat?
Karolina: Énekeskönyvekből, a dicssuliból vagy Ez az a nap rendezvényről.
– Saját dalaitok vannak?
Erika: Még nincs, de hátha egyszer majd lesz.
– Van-e vezetője a csapatnak, aki szakmailag is irányítja az együttest?
Erika: Mind együtt. Mindenkinek van hallása és közösen beszéljük meg a dolgokat.
– Nyitottak vagytok arra, hogy más is csatlakozzon a csapathoz?
Gyuri: Szívesen fogadjuk, ha jönne valaki, akár hangszeren játszik vagy énekel.
Márk: De egyébként így is jól megvagyunk, megszoktuk már egymást, jó csapat vagyunk. Mindannyian a munkácsi gyülekezet tagjai vagyunk, minden vasárnap találkozunk, így nem csak a próbákon és fellépéseken találkozunk, hanem annál gyakrabban.
– Amikor elkezdődik egy fellépés, akkor mennyire tudtok egybeolvadni a dallal, ráhangolódni a közönségre?
Karolina: Eleinte az izgulás azért eluralkodott rajtunk, de most már nem annyira.
Gyuri: Most valahogy kevesebb lehetőség volt a próbákra, de fellépés előtt megálltunk és imádkoztunk. És amikor felmentünk a színpadra, éreztük a Szentlélek közelségét, végül nagyon szépen hangoztak el az énekek. Láttuk a közönségen is, hogy hatással volt rájuk az előadásunk.
– Van valami, amin szívesen változtatnátok?
Erika: Hogy több időnk legyen a próbára, a felkészülésre.
Karolina: Megpróbáltatás számunkra a hangtechnika néha, de végül mindig jól sikerül minden, mert a mi karmesterünk Isten. Ez a legnagyobb áldás, és boldogok vagyunk, ha valakinek a szívét megérinthetjük
Gyuri: Jó lenne nagyobb meghittséggel, felkészülten részt venni az istentiszteleteken, a fellépéseken. Sokszor úgy irigylem az idős néniket: eljönnek, leülnek, meghallgatják az éneket, feltöltődnek. Mi pedig minden alkalommal rohanunk, hogy beállítsuk a hangtechnikát, hogy jól működjön.
Erika: De a végén minden jól alakul, mert megoldjuk a Jóisten segítségével.
Zsolti: Ami tőlünk telik, azt megtesszük, a többit pedig rábízzuk.
– Mivel foglalkoztok, amikor éppen nem zenéltek?
Zsolti: Gépjárműtechnikával foglalkozom, már körülbelül húsz éve van egy javítóműhelyem Munkácson.
Gyuri: A munkácsi romagyülekezetben építettek egy óvodát. Ott vagyok gondnok. Bejárok gitározni, zenélni, énekelni, ha kell, bevásárolok. Ezen kívül a gyülekezetben diakónusként szolgálok: csomaghordás, betegszállítás stb.
Karolina: Júniusban fejeztem be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, ezután szeptemberben magyar nyelv és irodalom tanárként helyezkedtem el a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában. Közben hittant is elkezdtem tanítani. Emellett a cigánygyerekekhez is kijárok, most épp egy karácsonyi műsorral készültünk.
Márk: Mint a feleségem, én is szeptembertől kezdtem el tanítani. Egy Alpha nevezetű nyelviskolában lehetek angol tanár. Ezenkívül a Munkácsi 3. sz. Középiskolában is kaptam néhány órát.
Valera: Közgazdasági szakot végeztem. Jelenleg egy gyár logisztikai osztályán dolgozom. Korábban hivatásos zenészként is dolgoztam éttermekben, most a zene a hobbim.
Erika: A Kárpátalja Gazdaságfejlesztési Központban dolgozom, mint referens. Semmi köze a zenéhez. De korábban jártam zeneiskolába és befejeztem a Munkácsi Pedagógiai Főiskolát, ének-zene szakon. Tíz éven át zenetanárként dolgoztam. Sokszor énekeltem kórusban, duettekben.
– Mi hiányozna az életetekből, ha nem lenne az együttes?
Gyuri: Amikor megtértem 2007-ben, mondtam a tiszteletesnek, hogy nagyon vágyom egy dicsőítő csapatra, amelyben szolgálhatok. Örültem, amikor sikerült megalakulnunk. Ha nem lenne, hiányozna a dicsőítés és a csapat is.
Karolina: Korábban jártam ifire, ahol rendszeresen dicsőítő énekeket énekeltünk, és amióta nem vagyok tagja, nagyon hiányzott. Ezt pótolja az együttes százszorosan. Természetesen a társaság is hiányozna, ha nem lenne.
Márk: A szolgálati lehetőség, a Jóistentől kapott zenei tehetség gondozása és használata hiányozna. Amikor leülök a szintetizátor mellé, az számomra kikapcsolódás. Ez is nagyon hiányozna.
Valera: Az együttesben való részvételem lehetőséget ad arra, hogy az emberekhez közelebb vigyem az Istent. A zene egy olyan eszköz, egy olyan nyelv, amelyet megért mindenki, nemzetiségtől függetlentől. Ez nagyon tetszik, és ha nem lenne, nagyon hiányozna.
Erika: Az éneklés és az együttes tagjai hiányoznának. Hiányozna a közönség, a gyülekezetben az emberek, akiknek felcsillan a szemük, mert ebből látom, hogy nem hiába csináljuk.
Zsolti: Gyerekkorom óta zenélek és gitározok. Továbbtanulásom idején nem volt rá lehetőségem és nagyon hiányzott. Örültem, amikor megalakultunk és jól érzem magam közöttük. Ha nem lenne, hiányozna az együttzenélés, a közösség.
