Írta: Bursza Krisztina | Forrás: karpatalja.ma | 2026. február 25.
Idén február 15-én ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a tiszabökényi Tisza Csillag Kórus. Az együttes az elmúlt évtizedben nemcsak a helyi kulturális élet meghatározó szereplőjévé vált, hanem Kárpátalja-szerte és Magyarországon is öregbítette a tiszaháti népdalkincs hírnevét. A járvány időszakát és a háború nehézségeit is átvészelve ma is töretlen lelkesedéssel szolgálják a közösséget.
A jubileumot ünnepi alkalom keretében méltatták, ahol a kórus munkáját oklevéllel is elismerték.
Az elmúlt tíz év eredményeiről és a közösség erejéről a kórus vezetőjével, Kovály Csillával, a Magyar Kultúra Lovagjával beszélgettünk.
– Hogyan született meg 2016-ban a Tisza Csillag Kórus megalapításának gondolata?
– A tiszabökényi kultúrház igazgatójaként dolgozom, végzettségem tánckoreográfus. Éveken át három gyermektánccsoporttal foglalkoztam, ám betegségem miatt fel kellett hagynom a szakmám aktív gyakorlásával. A kultúra iránti szeretetem azonban nem múlt el. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy asszonykórust kellene alapítani.
Különböző korú hölgyeket szólítottam meg templomokban, rendezvényeken, sőt még a boltban is. 2016. február 15-én tartottuk az első találkozót, ahol lelkes egyetértéssel megalakult a Tisza Csillag Kórus. Kezdettől fogva vegyes korosztállyal indultunk: 15 fővel, 15 és 81 év közötti tagokkal.
– Milyen célokat fogalmaztak meg induláskor?
– Legfőbb célunk az volt, hogy továbbvigyük és átadjuk az utókornak hagyományainkat, népdalainkat és múltunk értékeit. Helyi népdalokat, egyházi énekeket, katonadalokat, valamint magyar és ukrán dalokat is előadunk. Úgy érzem, az elmúlt tíz év azt bizonyítja, hogy sikerült hűek maradnunk ezekhez az alapelvekhez.
– Miért éppen a népdaléneklés lett a kórus alapja?
– Kórustagjaink amatőr népdalkedvelők, így természetes volt, hogy a népdal lesz a közös nyelvünk. A tiszaháti népköltészet kimeríthetetlen kincsestárából válogatunk. Repertoárunk gerincét élő népdalok alkotják, de nemzeti, hazafias énekek, lágerdalok és zsoltárok is szerepelnek műsorainkban.
– Mit jelent Önnek személyesen ez a kórus?
– Számomra a kórus nem csupán egy éneklő közösség, hanem család. Egy hely, ahol figyelünk egymásra, ahol dalról dalra tanultunk türelmet, örömet és összetartozást.
– Mi tartotta össze a csapatot a nehezebb időszakokban, a Covid idején és a háború árnyékában?
– Voltak nehéz időszakok, amikor a járvány és a háború családokat szakított szét. Mi mégis mindig kerestük a lehetőséget a találkozásra, a közös éneklésre, a beszélgetésre. Ezek az évek talán még szorosabbá tették a kapcsolatunkat. Az éneklés csendes öröme megtartott bennünket.
– Milyen visszajelzéseket kaptak az elmúlt években?
– Nagy öröm számunkra, hogy Tarpán aranyfokozatot értünk el egy népdalversenyen. Felléptünk Budapesten, a Duna Palota színpadán is, ahol katonadalokat adtunk elő.
2023-ban a határon túli magyar kultúra ápolásáért megkaptam a Magyar Kultúra Lovagja címet, amelyet a budapesti Stefánia Palota falai között adtak át. Ez az elismerés megerősített abban, hogy munkánk valóban értéket képvisel.
– Szeretnének-e új tagokat bevonni?
– Kórusunk mindig nyitott az új tagok előtt. Kortól függetlenül mindenkit szeretettel várunk, aki szívügyének érzi a népdalt és a közösségi éneklést.
– Van-e olyan élmény, amely különösen emlékezetes maradt az elmúlt évekből?
– Minden meghívásnak örülünk, különösen, ha az anyaországba szól. Nagy élmény volt Balatonszárszón részt venni a Soli Deo Gloria énekkar jubileumán. Szép emlék marad, hogy énekelhettünk a Tihanyi Bencés Apátság falai között, ahol többek között az „Ima a hazáért” című éneket is előadtuk. Ezek az alkalmak megerősítenek bennünket küldetésünkben.
– Mit üzenne a fiatalabb generációnak?
– A népdal a múltunk, a gyökereink őrzője. Azt kívánom a fiataloknak, hogy fedezzék fel benne az értéket és az erőt. A népdal szeretete nemcsak hagyományőrzés, hanem lelki táplálék is – olyan kincs, amelyet tovább kell éltetnünk.
– Köszönöm az interjút!
A tiszabökényi Tisza Csillag Kórus története azt üzeni: a hagyomány nem csupán emlék, hanem élő erő, amely a legnehezebb időkben is megtartja a közösséget.
Fotó: Dupka György. 2026. február 15-én készült a jubileumi ünnepségen Tiszabökényben.
Ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok elnevezésű többnapos rendezvénysorozata az intézmény falai között. A megnyitó esemény méltó módon idézte meg a névadó örökségét, miközben az intézmény jelenéről és jövőjéről is átfogó képet adott.
Március 20-án ünnepi hangulat lengte be a beregszászi színház nagytermét: telt ház előtt mutatták be a Lélektánc című lírai, összművészeti előadást. A produkció különlegessége, hogy megálmodója, rendezője és egyben előadója is Gál Natália, aki ezúttal is a tőle megszokott érzékenységgel és...
Hangszerbemutatóra és hangszersimogatóra invitálták a kisiskolásokat a Pro Cultura Subcarpathica munkatársai a beregardói Perényi Kultúrkúriába. A magyar kormány által meghirdetett Jövő nemzedéke program keretében a kárpátaljai diákoknak ezúttal lehetőségük nyílik behatóbban megismerkedni ...
A Beregszászi járásban, Beregszásztól alig 23 kilométerre fekvő Bótrágy település első említése a XII. századból való. A Szernye-kanális és a Csaronda patak mentén kialakult falu előbb a Betke, majd a Simon, a Rusdi, a Berenczei családok birtoka volt. Aztán a Lónyai családhoz került.
