Az élőzene mindig is különleges hangulatot varázsolt és varázsol egy-egy eseménynek, hisz egy jó együttes ráérez, melyik társaság milyen muzsikára mulat igazán jól, s annak megfelelően alakítja – akár menet közben is – a programját. A halábori Bózsár zenekar mindenkor fergeteges hangulatot teremt esküvőkön, bálokon, születésnapokon, de bármilyen alkalmon. A formációt Bózsár Zoltán és felesége, Marika, illetve öccse, János alkotja. Vallják, szívüket-lelküket beleteszik a fellépésekbe, emellett pedagógusként zenei kultúránkra tanítják a következő generációt. Most a testvérpárral beszélgettünk kezdetekről, kihívásokról.
– Hogyan kerültek közel a zenéhez?
– A zene egész kis korunktól végig kíséri az életünket, már édesapám is zenész volt – kezdi beszélgetésünket Zoltán. – Tizenévesen alapítottam egy tini zenekart, a halábori községi kultúrházban léptünk fel. Majd sorkatonai szolgálatra kellett mennem. Hazatérve édesapámmal gondoltunk egy merészet, és megalapítottuk családi zenekarunkat.
– Beleszülettünk ebbe az életbe – veszi át a szót János. – Már gyermekkorban csiszolgattuk a tudásunkat otthon is, majd felvételt nyertünk a mezővári zeneiskolába, azt követően pedig az ungvári közművelődési főiskolán gyarapítottuk tovább ismeretünket.
– Mely hangszerek kedvesek önöknek?
– Én a klarinét elsajátításával kezdtem a zenei pályámat, de ma már szaxofonon játszok inkább. Hozzám ez a hangszer áll közelebb, és mi így jól kiegészítjük egymást – mondja János.
– A zeneiskolát hegedű szakon fejeztem be, azonban ma már harmonikán és szintetizátoron játszom.
Számomra ez a kettő a legkedveltebb hangszer, jobban szeretem, mint bármi mást. Zenekarunkat feleségem erősíti gyönyörű hangjával. Valamint, be kell valljam, ha ideje engedi, olykor-olykor már lányom is megcsillogtatja énekhangját – büszkélkedik Zoltán.
– Könnyű vagy nehéz a zenészek élete?
– Egyrészt könnyű, másrészt nehéz. Könnyű, mert azzal foglalkozunk, amit igazán szeretünk. Szeretünk énekelni, fellépni, szórakoztatni a közönséget. Azonban nehéz is, mert egy nagy társaságot, olykor több száz fős vendégsereget mulattatni, mindenki kívánságának eleget tenni nagy feladat. Kihívást jelent minden fellépés, de élvezzük is minden percét. Emellett pedig a koronavírus is nehezíti a zenészek életét, hiszen sok fellépést lemondtak a tavalyi év folyamán. Nincs mit tenni, túl kell élni ezt a helyzetet is – értenek egyet mindketten.
– Milyen repertoárral rendelkeznek?
– Zenei összeállításunkat főként a mulatós slágerek adják. Magyar dalkincstárunk tele van olyan slágerekkel, amelyeket talán mindenki szívesen hallgat. Emellett a modern pop zene rajongóinak is tudunk kedveskedni, valamint egy-egy ukrán dalt is szívesen játszunk igény szerint – fejti ki Zoltán.
– Fellépünk esküvőkön, születésnapokon, banketteken, eljegyzéseken, falunapokon. Ahol jó zene hallható, ott mindig megtalálhatóak vagyunk – teszi hozzá János.
– Ez a mesterség is folyamatos gyakorlást, önfejlesztést kíván.
– Gyakorolunk természetesen, de van olyan is, amikor a spontán megoldások a legjobbak. Több mint húsz éve vagyunk a pályán, kialakult egy olyan rutinunk, aminek köszönhetően könnyedén meg tudjuk oldani az esetlegesen felmerülő problémákat – meséli az idősebb testvér.
– A fellépések mellett pedagógusként is tevékenykednek.
– Mindketten zenetanárként dolgozunk a Mezővári Művészeti Iskolában. Én harmonikázni tanítom a gyerekeket.
Nagyon szeretem a munkámat, nagyon szeretek a diákokkal foglalkozni. Sok tehetséges tanuló akad, akiknek szintén szenvedélyük a zene. Jelenleg hat diákom van, akikkel feltöltődés minden egyes óra – mondja Zoltán.
– Én a fúvós hangszerek elsajátításában segítem a gyerekeket. Szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy szorgalmasak a diákok, és akarnak tanulni. Azonban a távoktatás nem ideális oktatási forma a zeneiskolában. A gyerekek mellett kell lennünk, fognunk kell a kezüket, vezetni őket ahhoz, hogy jól el tudják sajátítani a megtanulandó anyagot, online ez nem működik – véli János.
– Mit jelent önöknek a zene?
– Az életünket. Mint említettük, beleszülettünk ebbe az életbe, számunkra ez szórakozás, egyben megélhetési forma is. Soha nem gondolkodtunk külföldi munkában. Ide születtünk, itt kell boldogulnunk, és úgy érezzük, mi a zenei pályán találtuk ezt meg – vallják mindketten.
– További tervek…
– Tervezni egyelőre nem tudunk, hiszen nem egyértelmű, hogy mit hoz a holnap. Nem látszik, hogy meddig kell még a karantén-intézkedésekkel együtt élnünk, hogy mikor kapjuk vissza jól megszokott életünket. Folytatjuk a munkánkat, örülünk a fellépéseknek, és bízunk a jobb jövőben.
