A beregszászi Na'Conxypan Galériában május 28-án tartották meg a Tavaszi Tárlat elnevezésű kiállítás záróalkalmát, amelyen az irodalom és a képzőművészet különleges egymásra találásának lehettek tanúi az érdeklődők. A szezonzáró rendezvény egyben irodalmi tárlatvezetés is volt, amely a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) együttműködéséből született. Az irodalmi tárlatvezetést Shrek Tímea író, pedagógus, a KVIT tagja vezette.
A tárlaton 23 képzőművész alkotásait tekinthették meg az érdeklődők festmények, grafikák, szobrok, valamint fotóinstallációk formájában, amelyek a tavasz újjászületésének, a természet örök körforgásának és az emberi lélek megújulásának témái köré szerveződnek.
A rendezvény ötletgazdája Kulin Ágnes, a RIT elnöke és a galéria kurátora, aki megnyitó köszöntőjében arról beszélt, hogy a kezdeményezés lényege: megmutatni, mire sarkallja az írót egy-egy képzőművészeti alkotás, milyen párhuzamokat, hasonlatokat fedez fel a képek és szobrok előtt állva.
„Igyekszünk a kiállításoknál különböző műélvezeti, képolvasási alkalmakat, módszereket bemutatni. Örülünk, hogy vannak erre vevők, nemcsak hallgatóságból, hanem alkotókból is, akik ugyanúgy gondolkodnak arról, hogy a képzőművészet és az irodalom között nagyon sok az átjárás" – fogalmazott Kulin Ágnes.
„Hatalmas munka van mindkét oldalról ebben. A képzőművészek és a kiállítás megszervezése óriási feladat, ami Ágnesre hárult, és amit ő megoldott a kollégáival" – méltatta a szervező munkáját a tárlatvezető, Shrek Tímea, hozzátéve, hogy az irodalmi és képzőművészeti alkotások összekapcsolása komoly felkészülést igényel.
A tárlatvezetés során Shrek Tímea saját benyomásait és irodalmi alkotásokat fűzött az egyes művekhez, így kalauzolva végig a közönséget a kiállítótéren. Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Kosztolányi Dezső, Nagy László és Weöres Sándor sorai hangzottak el a képek előtt állva, s mindegyik idézet új fényt vetett az adott alkotásra.
A vezérfonal a tavasz jelképrendszere volt: az újjászületés, a virágok törékenysége, a víz örök mozgása és a színek érzelmi világa. A tárlatvezetés szövege felidézte Hérakleitosz gondolatát is: „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" – rámutatva: egy festményt sem látunk kétszer ugyanúgy, hiszen minden találkozás új jelentéseket hív elő.
A jelenlévőket arra biztatta az irodalmár, hogy ne csupán szemmel, hanem érzésekkel is közelítsenek az alkotásokhoz. „A művészet nem vizsga. Nincs egyetlen helyes értelmezés. Minden néző a saját történetét is beleviszi a képekbe" – hangzott el a tárlatvezetésen.
Néger Krisztina keramikus, iparművész, aki maga is kiállító művészként vett részt a tárlaton, a záróalkalom hangulatáról szólva elmondta: mindig különleges élmény látni, hogyan közelít egy alkotáshoz egy más művészeti ágból érkező szemlélő. „Egy művésznek másképp jön le a saját vagy a társa alkotása, és egy író is teljesen más szemszögből áll hozzá, más élményt tud hozzáfűzni" – fogalmazott.
Shrek Tímea búcsúszavai talán a legjobban összefoglalják azt, amit a tárlat üzenni kívánt: „Kívánom, hogy amikor legközelebb meglátnak egy virágot, egy tó tükrét vagy egy tavaszi napsugarat, egy pillanatra eszükbe jusson: a művészet ott kezdődik, ahol megtanulunk igazán figyelni."
