Október 6. az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elbukása utáni, Európa-szerte döbbenetet keltő, hihetetlenül brutális Habsburg-megtorlás jelképe. Ezen a napon a honvédsereg tizenhárom főtisztjét: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Józsefet végezték ki Aradon. S ugyanezen a napon oltotta ki sortűz az első felelős magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos életét. Emléküket kötelesek vagyunk ápolni.
Nagyszőlősön a Perényi Zsigmond Középiskola dísztermében elsőként Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének elnöke, a Nagyszőlősi Kistérségi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője szólt az egybegyűltekhez.
„Október 6. a magyar nemzet Golgotája – kezdte beszédét. – Az aradi vértanúk kivégzése egy mély seb nemzetünk lelkén, mely a mai napig nem gyógyult be. Ma azért gyűltünk össze itt, Nagyszőlősön, hogy fejet hajtsunk a bátrak nagysága előtt. Mi, ugocsai magyarok pedig különösen büszkék lehetünk vidékünk hősére, báró Perényi Zsigmondra, aki szintén a megtorlás áldozata lett, s szíve utolsó dobbanásáig vállalta magyarságét, hazaszeretetét.
A világtörténelem számtalan példa bizonyítja, hogy a szabadság kivívása, bizony, nagy áldozatokkal, véres küzdelemmel jár. És csak az a nemzet lesz szabad, mely tesz is valamit a szabadságáért” – szögezte le, majd áttért saját helyzetünkre: „Szabadságszerető kárpátaljai magyarokként anyanyelvünket és kultúránkat megtartva, békében, egyenrangúan, méltóságban akarunk élni szülőföldünkön. A KMKSZ-nek és minden kárpátaljai magyarnak az a közös célja, hogy minden nehézség ellenére tartsuk meg magyarságunkat, közösségeinket, intézményeinket, és higgyünk a kárpátaljai magyarság jövőjében. Október 6. üzenete pedig az, hogy sohasem szabad feladni a reményt, mert a legsötétebb éjszakában ragyognak legfényesebben a csillagok. Hiszen 1849-ben hiábavaló volt az önkényuralom kegyetlensége, az igaz eszmét eltiporni nem lehetett.
Nagyjaink öröksége arra emlékeztet minket, hogy a szabadság és a béke nem magától értetődőek, hanem olyan értékek, melyeket minden generációnak újra meg kell védenie, ha kell, határozott kiállással, de legfőképpen bölcsességgel és emberséggel. Őrizzük meg a hősök emlékét, kapaszkodjunk mélyen a gyökereinkbe, és ne feledjük: Ugocsa non coronat, a kárpátaljai magyarság pedig nem hajlik meg a viharban. Isten, áldd meg a magyart!” – zárta szavait.
Ezt követően Gyebnár István, a Beregszászi Magyar Konzulátus első beosztott konzulja lépett a mikrofonhoz: „Különös és mély jelentőséggel bír, hogy ezt a megemlékezést ezen a történelmi helyszínen tartjuk. Az iskola névadója, báró Perényi Zsigmond Ugocsa vármegye büszkesége és szintén a szabadságharc mártírja, a megtorlási hullám áldozata. Az ő alakja és az aradi hősök emléke elválaszthatatlanul összefonódik: mindannyian tudták, mit kockáztatnak, mégsem haboztak, amikor a haza és a szabadság védelmére hívta őket a kötelesség.
Az aradi vértanúk nemcsak katonák voltak, hanem a hűség, a becsület és az önfeláldozás örök példaképei. Különböző származású, anyanyelvű és hátterű emberek voltak, akiket egyetlen cél forrasztott eggyé: a magyar nemzet szabadságának ügye. Utolsó mondataik, amelyeket a kivégzőosztag előtt vagy a bitófa árnyékában mondtak ki, nem a kétségbeesés, hanem a jövőbe vetett hit hangjai voltak. Hitték, hogy véráldozatuk nem lesz hiábavaló.
Ma, amikor elhelyezzük a kegyelet koszorúit, nemcsak a múlt sebeit idézzük fel, hanem hitet teszünk a jelenünk és a jövőnk mellett is. Különösen itt, Kárpátalján mindannyian tudjuk, mit jelent megmaradni, küzdeni a kultúránkért, az anyanyelvünkért és a szülőföldünkön való boldogulásért. Az aradi tizenhárom és Perényi Zsigmond öröksége arra kötelez bennünket, hogy a legnehezebb időkben is tartsunk össze, őrizzük meg méltóságunkat, és építsük a jövőt. Ez a középiskola, melynek falai közt a jövő generációit nevelik, a legalkalmasabb hely arra, hogy ezt a lángot továbbadjuk. A fiataloknak látniuk kell, hogy a szabadság nem magától értetődő adomány, hanem olyan érték, amelyet minden korban meg kell védeni – ma nem fegyverrel, hanem tudással, hittel, munkával és a szülőföld iránti hűséggel. Hajtsunk fejet a hősök emléke előtt! Nyugodjanak békében, emlékük legyen áldott, példájuk pedig mutasson utat mindnyájunknak!” – szögezte le végezetül.
Dobsa István, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke, beregszászi járási tanácsi képviselő 1849. október 6-át a magyar nemzet nagypéntekének nevezte. Nagypénteken Jézus Krisztus meghalt, de a halál után jött a feltámadás, és a magyar történelem sem állt meg 1849. október 6-án. Bár a Habsburgok orosz segítséggel leverték a szabadságharcot, a magyar nemzet túlélte a leverettetést. Mi pedig, itt, Kárpátalján, Nagyszőlősön tudjuk, miként kell a közösségeket életben tartani. Ha magyar szülők magyar oktatási intézményekbe járatják a gyerekeiket, akkor a magyar iskolák is biztosítják a magyarság fennmaradását.
A felszólalásokat követően a Perényi Zsigmond Középiskola és a Kárpátaljai Magyar Líceum diákjai mutattak be roppant színvonalas műsort, az alkalomhoz illő költeményekkel, a történelmi események felidézésével, illetve hitet tettek a nemzetszeretet mellett. Végezetül pedig a meghívott vendégek, a középiskola vezetői, az iskola és a líceum diákjai elhelyezték a megemlékezés koszorúit a középiskola parkjában álló Perényi Zsigmond-szobor talapzatán.
