Az alkotás és a közös cselekvés ereje – A Kolibrik most is bebizonyították rátermettségüket és kreativitásukat

A Munkácsi 3. számú II. Rákóczi Ferenc Középiskola diákjaiból álló Kolibri nevet viselő csapat a SzékelyKapuk-ZöldKapuk vándorkiállítás versenyen már négy éve vesz részt. Felkészítő tanáruk Sztankovics Anna-Mária, akit az előzményekről és a mostani felkészülésről kérdeztünk.

– Miért döntöttek úgy négy évvel ezelőtt, hogy részt vesznek a programban?

– A SzékelyKapuk-ZöldKapuk egy nemzetközi ökocivilizációs program, amely a Kárpát-medencei fiatalokat fogja össze két fontos pillér mentén: a hagyományőrzés (SzékelyKapuk-betlehemezés) és a környezetvédelem (ZöldKapuk-vándorkiállítás) útján. Tanintézményünknek már volt egy csapata, akik a betlehemezéssel foglalkoztak, és négy évvel ezelőtt Márkus Anita, az iskolai Csillagfény csoport vezetője felvetette az akkori biológiatanárunknak, hogy nem-e próbáljuk meg a vándorkiállítási versenyben is megmérettetni magunkat, amibe szinte azonnal beleegyeztek. Így alakult meg a Kolibri csapat.

– Mivel szálltak most versenybe?

– Egy címtablót készítettünk, amin a kiállításunk témája szerepel: Környezetbarát háztartás. Hat további tablón a megadott altémák alapján készítettük el a következőket: Éghajlatváltozás?: Szembesítünk a jelen valóságával, a globális felmelegedés hatásaival és a fogyasztói társadalom felelősségével. Veszélyben az élővilág?: A „radírozó kéz” képével szemléltetjük, hogyan tűnnek el az élőhelyek és a fajok a mindennapi döntéseink nyomán. Egy régi, környezetbarát ház felépítése: Visszanyúlunk őseink tudásához, bemutatva a vályog, a fa és a szalma elfeledett előnyeit. Háztartásunk környezetbarát működtetése: Konkrét megoldásokat kínálunk a víztakarékosságra, az energiahasználatra és a vegyszermentes háztartásra. Hogyan lesz környezetbarát az életünk?: A mindennapi szokásokra fókuszálunk, a fonott kosarak divatba hozásától a ruhák javításán át a helyi, „vitaminokban” gazdag élelmiszerekig. Alkalmazkodó építészet: Zárásként a jövőbe tekintünk, ahol az épületeink már nem elnyomják a természetet, hanem harmóniában, „együtt lélegezve” élnek vele. A projektünk lényege, hogy ezeken az állomásokon keresztül bebizonyítsuk: a fenntarthatóság nem lemondás, hanem egy tudatosabb és élhetőbb jövő felé vezető út.

– Miért tartják fontosnak, hogy ezt a szép hagyományt folytassák?

– Elsősorban azért, mert ebben a programban a diákok valóban kiélhetik a művészi énjüket. Ha bárki ránéz a plakátokra, láthatja, hogy az igényesség és a szépség önmagáért beszél: tisztán látszik rajtuk, hogy a gyerekek nem csupán egy letudandó iskolai feladatként, hanem valódi, szívvel készült alkotásként tekintenek rájuk. Ez a tevékenység lehetőséget ad nekünk a valódi, cselekvő környezetvédelemre is, hiszen kilépünk a tantermi keretek közül, és nemcsak beszélünk a problémákról, hanem aktívan teszünk a közösségünk szemléletformálásáért. Folyamatosan ébren tartja mind a diákok, mind a mi kíváncsiságunkat, és állandó fejlődésre ösztönöz. Bár a mai, sokszor kiszámíthatatlan és bizonytalan világban ez a program egyfajta horgonyt, egy biztos pontot is jelent számunkra, a legfőbb célunk mégis az, hogy olyan közösségi élményt és értelmet adjunk a mindennapoknak, amelyen keresztül a diákok megtapasztalhatják az alkotás és a közös cselekvés erejét.

– Tetszik a diákoknak ez a tevékenység?

– Az, hogy már negyedik éve ilyen töretlen lelkesedéssel csinálják a diákok, szerintem önmagáért beszél. Mivel a Kolibri csapat magja cserkészekből áll, a természet szeretete és a tenni akarás náluk alap, ez a belső „tűz” pedig minden évben újabb és újabb társakat is magával húz. Ami a legjobban tetszik nekik, az a vándorkiállításnak az a különleges varázsa, amit sehol máshol nem kapnának meg. Megható látni, amikor az idősebb generáció tagjai megállnak a plakátok előtt, és elkezdenek mesélni a gyerekkorukról. Felidézik a régi házakat, azokat a fagyos reggeleket, amikor a kályha már kihűlt, és ők addig maradhattak a jó meleg dunyha alatt, amíg újra fel nem fűtöttek a felnőttek. Ezek az értékes beszélgetések felérnek egy élő történelemórával, amit semmilyen tankönyv nem tudna így átadni. A legkisebbekkel való találkozás pedig egy egészen más, de ugyanilyen fontos élmény. Nekik még nem statisztikákról vagy éghajlatváltozásról kell beszélni, hanem arról, hogy ők is lehetnek „hősök” a maguk módján. Amikor látják a nagyokat, és megtudják, hogy ők maguk festették ezeket a csodás képeket, teljesen elámulnak. Rájönnek, hogy ők is sokat tehetnek a környezetükért: ha elzárják a csapot fogmosás közben, lekapcsolják a villanyt, vagy a szemetesbe dobják a cukorka papírját. Az a csodálkozó kérdés, hogy „ezt tényleg ti festettétek?”, mosolyt csal mindenki szájára. Követendő példát mutatnak nekik, és lehet a jövőben ők állnak majd a mostani nagyok helyébe.

– Sok helyszínre sikerült elvinni a vándorkiállítást?

– A tablók elkészülte után a kiállításmegnyitón dolgoztunk, hogy ne csak képekkel, hanem információval is szolgáljunk a közösségeknek. Amikor ezzel is megvoltunk, felvettük a kapcsolatot az intézményekkel, hogy mikor lenne alkalmas fogadniuk bennünket. Nagy örömünkre mindenki nyitott volt a felkérésünkre, és nagyon szívesen fogadtak minket. Így február utolsó hetén meg is kezdtük vándorkiállításunkat azt iskolánkban, utána a helyi egyházi közösségekhez is elvittük tablóinkat, ahol különböző korcsoportokból, a kis hittanosoktól az idősebb korú hívőkig, mindenki megtekinthette a munkákat (Munkácsi Szent Márton Plébánia, Munkácsi Református Egyházközség). Továbbá kiállításunk több helyszínen is megfordult, mint a KMCSSZ irodája, a Munkácsi Szent István Líceum, a Munkácsy Mihály Magyar Ház, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének központi irodája, a Romadrom Intergrációs Központ, valamint a Munkácsi Szent József Óvoda.

Nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk mindenhol, ahol módunk volt, ott egy rövidebb kiállításmegnyitót tartottunk, röviden próbáltuk összefoglalni a tablók mondanivalóját. Sok kicsihez is eljutott az üzenet, amit egyszerűbb szavakkal igyekeztünk nekik átadni, miszerint minden apróság számít, hogy ők is már most részesei lehetnek a környezettudatos jövő formálásának, hiszen ők a jövő! A sok kicsi sokra megy alap itt is működik, ha többen leszünk, akik tesznek valamit a környezetükért, akkor már sokkal könnyebb lesz elérnünk a változásokat. Ezen kívül a már jelenlévő problémákra is felhívtuk a közönségek figyelmét, mint például a globális felmelegedés, a hirtelen időjárás változások, a kiszáradó patakok, az óriási szemétszigetek. Reméljük az idei évben is sikerül szép eredményt elérnünk.