A Nemzetpolitikai Államtitkárság 2015 tavaszán indította el a Kárpát-medence szórványmagyarságát segítő Petőfi Sándor Programot, mely az egykori monarchia területére terjed ki. A programba idén 36 magyar fiatal nyert felvételt. Feladatuk a Kárpát-medencei magyar szervezetek, egyházak, oktatási intézmények munkájának a segítése. A kezdeményezés célja, hogy a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitását megerősítsék, s ezáltal hosszú távon megállítsák és visszafordítsák a magyarság számarányának csökkenését. A programban idén hat kárpátaljai fiatal vesz részt. Ebben a sorozatban őket mutatjuk be.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 1990 októberében alakult Sepsiszentgyörgyön. A Szövetség célja a moldvai csángó közösség képviselete és érdekeinek védelme. Kiemelt feladatuknak tekintik a csángó néphagyomány ápolását és továbbadását. A gazdag moldvai magyar kézműves hagyomány, a sehol már fel nem lelhető balladakincs, a különleges ritmusú zene és tánc olyan értéket képvisel, amelyre méltán lehetnek büszkék. Ahhoz, hogy ez az örökség élő maradhasson, ma már elengedhetetlen a külső segítség. Ennek a szervezetnek a munkáját segíti a beregszászi születésű Galgóczy Martin. Feladata a zenei oktatás, a rendezvényszervezés.
– Hogyan kezdődött a zene iránti szereteted?
– Nagyapám volt a hajtóerő. Ő gitártanárként dolgozott egy zeneiskolában, de hegedülni is tudott. Tőle tanultam meg az alapokat, ő volt az, aki erre az útra terelt. Így az általános iskola elvégzése után nem is volt kérdés, hogy a zenei pályán folytatom tovább. Felvételt nyertem az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs népi hegedű szakára. A középfokú tanulmányaim során ismerkedtem meg a magyar népzenével és ez alatt az idő alatt mint prímás, alapító tagja lettem a kárpátaljai Sodró népi együttesnek. Mindannyian egy baráti társaságba tartoztunk és akkor már külön-külön mindenki foglalkozott zenéléssel vagy épp néptánccal. Majd jött az ötlet, miért ne csinálhatnánk ezt együtt is. Az volt a célunk, hogy ápoljuk és széles körben népszerűsítsük, elsősorban a kárpátaljai népzenét és néptáncot, de ezzel párhuzamosan megpróbáltuk elsajátítani az erdélyi, a felvidéki és még sok más régió népi kultúráját. Így aztán később, hogy még átfogóbb tudást sajátíthassak el, felvételiztem a Váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Konzervatóriumba. Váci tanulmányaim során két barátommal, Mándi Áronnal és Ignácz Krisztiánnal megalakítottuk a Torkos zenekart, mellyel 2017-ben bekerültünk a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutatóba, ahol harmadik helyezést értünk el. Ezt követően a Nyíregyházi Egyetem népzene szakán szereztem diplomát.
– Tanulmányaiddal párhuzamosan munkába álltál szülővárosodban.
– A Beregszászi Rezeda folkműhelyben kaptam munkát, ahol először csak hegedűórákat tartottam, később a brácsa és a bőgő oktatását is átvettem. Három évig dolgoztam itt, s ez idő alatt sok tapasztalatot szereztem a hangszer oktatásával kapcsolatban.
– A Sodró együttessel jelenleg is gyakran felléptek különféle népzenei rendezvényeken. Hogyan tudod összeegyeztetni e két tevékenységet?
– Az ösztöndíjprogram mellett több együttesben is helytállni embert próbáló feladat. Előfordul, hogy nehézségekbe ütközünk, hiszen nem könnyű egy-egy próba megszervezése. Mindegyikünk végez más munkát is a zenélés mellett, így maximális alkalmazkodóképességgel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a zenekar gyakorolni és fejlődni tudjon.
– Miért jelentkeztél a programra?
– Régóta gondolkodtam azon, hogy megpályázzam, de korábban se lehetőségem, se elegendő időm nem lett volna, hogy belevágjak. Most adódott alkalom arra, hogy éljek a lehetőséggel, így nem haboztam, nekivágtam.
– Miért épp a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége?
– A szövetség igényt tartott egy hegedűtanárra, s mivel a hangszeres oktatás terén már rendelkeztem kellő tapasztalattal, ezért a Nemzetpolitikai Államtitkárság a moldvai csángókhoz rendelt ki.
– Milyen érzésekkel jöttél ide, mennyire volt ez kihívás számodra?
– Korábban nem jártam még ezen a vidéken, új volt a terep. Mikor megérkeztem, kicsit olyan érzésem volt, mintha itt tíz évvel ezelőtt megállt volna az idő.
– Milyen feladataid vannak?
– Többnyire hangszeres oktatással foglalkozom, de a szövetség által szervezett rendezvények lebonyolításában is igyekszem segédkezni. Összesen hat településen tartok zeneórákat gyerekeknek. Hétfőn Buda, kedden Klézse, szerdán Ferdinándújfalu, csütörtökön Pusztina és Frumósza, pénteken Bogdánfalva községben oktatok.
– Milyen a helyi magyar közösség?
– Ma már szórványnak tekinthető, holott 30-40 évvel ezelőtt többségében magyarok lakta települések voltak. A Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor „magyartalanítása” rányomta bélyegét az itt élő csángók mindennapjaira. Moldvában ma már kivétel nélkül minden faluban románul tanulnak meg először a gyerekek. Ezért fontos, hogy kicsi koruktól találkozzanak a magyar nyelvvel, kultúrával. Ezekben a falvakban a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének munkája és a Petőfi-ösztöndíjasok tevékenysége felbecsülhetetlen szerepet tölt be az identitástudat erősítésében és a hagyományok ápolásában.
– Mit sikerült elérni az eltelt időszak alatt?
– A szövetséggel számos táncházat szerveztünk, mely kiváló szórakozási lehetőségnek és közösségi programnak bizonyult minden korosztály számára. A Kárpátalja Táncegyüttessel készülünk most egy előadással, melynek bemutatója december 17-én lesz Magyarországon. Ezt a 40-50 perces műsorszámot a helyi magyar közösség elé is el szeretném majd hozni. Remélem, sikerrel járok.
– Tervezed, hogy ismét pályázol?
– Gondolat szintjén már megfogalmazódott bennem, hogy visszajöjjek. De nincsenek konkrét terveim. Hosszú hónapok állnak még előttem, majd meglátjuk.
