Írta: Simon Rita | Forrás: KISZó | 2022. február 22.
Orbán Irén több mint ötven éve hímez. Gyors, ösztönös mozdulatokkal végzi munkáját. A rámába fogott, kifeszített anyagon csak úgy pattog a tű, oldalról úgy tűnik, mintha gyerekjáték lenne. Ám mindössze a tapasztalat és a precizitás kelti ezt a látszatot. A kézi és a gépi hímzés (riselés) korántsem egyszerű, értéke egyre inkább feledésbe merül.
Manapság már csupán elvétve űzik ezt a foglalkozást, és egyre szűkebb réteget hoznak lázba a madériák, tabletek, kézzel hímzett terítők, blúzok. Irénke nénihez elsősorban dobronyiaktól és derceniektől érkeznek megrendelések, de olykor más falvakban is akad egy-egy menyasszony, hagyományőrző csoport, akik kötőket, abroszokat, esetleg párnahuzatokat kérnek. Egy időben nagyon népszerű volt a riselt pólyapárna is.
A Beregrákosról származó asszony szabás-varrást tanult, majd gyárakban elhelyezkedve, az évek alatt sok-sok tapasztalatot szerzett. Akkoriban rengeteg paplanhuzatot riseltek, mondja, egy rubelt kaptak darabjáért.
A hetvenéves nő keze alól számtalan alkotás került ki. Állítja, a mai napig megismerné bármelyik munkáját. Mostanában már lassabban dolgozik, gyakran ingadozik a vérnyomása, csak akkor ül a lábbal hajtható géphez, ha jó kedve van. Ottjártunkkor épp egy abroszon dolgozott, aminek elkészítése hetekbe telik. Mindig akad valamilyen munkája, ám a gép fölötti görnyedést, az egyedi kézimunkát nem honorálják kellően.
Volt postás, kultúrházvezető, de a kézimunkázással sosem hagyott fel. Négy gyermeke van, mindhárom lánya megtanult varrni. Egyikük, Tóth Tímea a faluban maradt. Kiváló anya–lánya program számukra a közös varrás. Ő csak kézzel hímez, az úgynevezett töltött varrást végzi, így néha kiegészítik egymás munkáját. Ő harminc éve hitoktató, elsősorban igés képeket hímez. Előfordult, hogy a gyerekekkel könyvjelző hímzésbe fogtak, hogy azzal lepjék meg a gyülekezeti tagokat.
A házban lévő vitrinekből gyönyörű kollekciók kacsingatnak ránk.
– Legutóbb, amikor összeszámoltam, több mint száz kis tablet volt itthon – mondja Irénke néni. – Ha olyan kedvem van, varrok magunknak valami szépet. Mindig újabb minták után kutatok. Ha megszerzek egyet, azt néha továbbgondolom, összekomponálok kettőt, de olykor maradok az eredetinél. Mindennek a színösszeállítás a titka. Nem lehet akármit összepárosítani, ismerni kell a mintákat és a hozzájuk passzoló színeket. A helyi templomba tiszta fehéret riseltem. Legalább 30 ezer méter cérnát használtam fel hozzá. Ha összeszámolnánk, mennyi fonal csúszott át a kezem alatt, bizonyosan körbe lehetne tekerni vele a bolygót, az anyaggal meg beteríthetnénk egész Szernyét.
Éveken keresztül a pesti Váci utcán is meg lehetett vásárolni a Szernyéről származó portékákat.
– Bő tíz évvel ezelőtt látogatott el hozzám egy beregújfalui hölgy, aki felkért, hogy készítsek blúzokat, hímezzek pólókat s egyéb termékeket, amit ő eladna a pesti boltjában. Olykor több tucatot vittek egyszerre. Mindig szólt előre, hogy milyen méretűeket készítsek. Ha amerikaiak jöttek, akkor nagyobb kellett, ha kínai turistákra számítottak, akkor kicsiket varrtunk. A világjáróknak nagyon tetszett a magyar hímzés, messzire vitték jó hírünket.
Vidékünk egyetlen más középkori erődítménye sem járt be olyan kacskaringós történelmi utat, mint az ungvári vár. Háromszor, három különböző helyen építették fel, teljesen más várépítési stílusokban, és legutolsó, mai helyén is számos átalakítást ért meg. Ismerkedjünk hát meg kalandos történetével!
A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület számára kiemelten fontos, hogy a fiatal generációk megismerjék és továbbvigyék szűkebb pátriánk kulturális örökségét. Ennek jegyében jelent meg idén legújabb kiadványunk, Tóthné Espán Margaréta Asztélyból perecet, Beregről szőttest, Csongorról seprűt – ...
Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi versvándor-tanár több mint egy évtized alatt huszonhárom országba, közel nyolcszáz településre jutott el, hogy sok százezer diáknak és felnőttnek közvetítse a magyar irodalmat. Kárpátaljára már tizenhárom éve rendszeresen ellátogat, megyénkben közel nyolcvan települ...
Pontosan nyolcvanegy éve, 1945. augusztus 6-án, reggel 08:15-kor felrobbant egy több százezres japán nagyváros, Hirosima felett az Enola Gay nevű B-29-es bombázóból kioldott, Little Boy nevű, nukleáris töltetű bomba. Mintegy 70–80 ezren azonnal meghaltak, majd újabb 70 ezer ember vesztette életét rö...
