A szerelmes Balassi – Bálint-napi jótékonysági est Beregszászban

Február 14-ét a szerelmesek napjaként tartják számon, s a Házasság hetének programjait is e dátum köré tervezik. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet Bálint (Valentin) napon A szerelmes Balassi címmel szervezett jótékonysági estet, melynek bevételét a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola fejlesztésére fordítják.

A köztudatban már elhomályosult, de a Bálint-nap az ókorból eredő keresztény vallási ünnep. Szent Bálint a szerelmesek, jegyesek, ifjú házasok, továbbá a lelkibetegek és az epilepsziások védőszentje volt. A történet úgy tartja, hogy keresztény hite miatt II. Claudius római császár idején kivégezték.

Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése előtt, február 14-én, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod”. Innen eredeztetik a Bálint-napi üzenetküldés szokását. Igaz, ma már ezeket elnyomják a Valentin-napi szívecskék (meg az olykor giccses ajándékok), a Bálint-naphoz kötődő sok szép, régi néphagyományt nem kellene elfelejtenünk. Ezekből Birta Zoltán, a Pulzus Rádió főszerkesztője válogatott egy csokorra valót.

A Pro Cultura Subcar­pathica szervezésében ezúttal egy igencsak lélekemelő alkalom részesei lehettünk, melyet Fornosi-Domáreckájá Júlia, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze és Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes alapító tagja ezúttal elmondott és énekelt versekkel tett igazán emlékezetessé.

Különös hangsúlyt kapott Balassi Bálint költészete, elsősorban – alkalomhoz illően – szerelmes költeményei, illetve lélekérintő istenes versei közül válogattak az előadók. Heinczinger Miklós nem véletlenül választotta ars poeticájának Gárdonyi sorait: „Az Isten nélkül élő művész az anyagra néz, az Istennel élő a lélekre. Az anyag emberének csupán lába van, a lélek emberének szárnya is. A láb kis téren mozog. A szárny a végtelenségben”.

A megzenésített Balassi-versek mellett Balassiról szóló költemények is elhangoztak, illetve olyan versek, amelyek az ő életérzésével egyeznek. Így a Misztrál együttes vezetőjének előadásában felcsendült többek között Juhász Gyula Bujdosó Balassija, vagy Wass Albert Hontalan hitvallása. A XX. századi költő valószínűleg ugyanúgy átélhette a hontalanság érzését, mint Balassi, és a hazaszeretet érzése meg az istenhit is igen erős volt mindkettőjükben.

Lélekemelő zenéjével, csodálatos hangorgánumával Heinczinger Miklósnak ezúttal is sikerült „valami érzést, gyönyörű szépet” átadni. Az ikonikus Misztrál-dalban éreztük a „Szent dal csengését, majd a szent csendet”, „s a végén békét”. Az énekessel együtt megpróbálhattunk – és erre törekedhetünk minden nap – „tenni az Isten felé pár lépést, átlépni közben árkot, göröngyöt és az Embernek szórni a gyöngyöt”.

A közönség vastapssal jutalmazta a művészek nagyszerű előadását.

A jótékonysági est gyertyafényes vacsorával folytatódott. A Kiscsikó menza üzemeltetői ezúttal igencsak szemet gyönyörködtető és ízlelő bimbókat kényeztető menüsorral lepték meg vendégeiket.