A Szent Jobb viszontagságos útjai államalapítónk halálától a végső hazatérésig

1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre a Szent Jobbot, I. (Szent) István épen maradt jobb kezét. Az 1862-ben készült ereklyetartóban elhelyezett Szent Jobbot augusztus 19-én, egy nappal államalapítónk ünnepe előtt, William S. Key tábornagy, az amerikai katonai misszió vezetője adta át Budapesten Witz Béla érseki helynöknek, a Szent Jobb őrének.

A Szent Jobb kalandos története István király temetésével kezdődött 1038-ban, az első fennmaradt írásos forrása Hartvik győri püspök 1116 körülről származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy a királyt – végakaratának megfelelően – a székesfehérvári bazilikában temették el.

István király halála után zavaros, nehéz évek következtek. A fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból, és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték, amelynek őre egy Merkur nevű férfi volt.

A mumifikálódás kérdéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott, hogy megvizsgálja az ereklyét. Állítása szerint az 1038-tól az áthelyezésig eltelt 45 év elegendőnek bizonyult István király holttestének teljes felbomlásához. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze és a meleg levegőben mumifikálódhatott. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében nem olyan ritka, mint a magyarországi éghajlaton.

A Szent Jobbot 1988-ban Szentágothai János és 1999-ben Réthelyi Miklós professzorok vezetésével alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Mindkét esetben megállapították: egy 900-1000 éves, mumifikálódott, erős szorítású férfi kézfej található az ereklyetartóban. A testrész természetes módon mumifikálódott, mindenféle emberi beavatkozás nélkül, és igen jó állapotban van.

A holttest áthelyezése kapcsán 1083-ban a kincstárba került jobb kezet a Merkur később eltulajdonította, és bihari birtokán rejtette el. Mikor I. László király – a későbbi Szent László – hírt hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a „tolvajnak” és a Szent Jobb megtalálásának helyén az első magyar király tiszteletére, a szent ereklye méltó elhelyezésére, szentjobbi apátságot alapított. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található, román neve: Sâniob).

Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor. Abban az időben nem volt ritka dolog, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal.

Az 1938-as Szent István-év alkalmából a Szent Jobb bejárta az országot, a képen az újdombóvári vasútállomáson látható (forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor)

A 15. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, amikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, s egyben elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.

Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése. Az 1900-as évek elején a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható – innen vitték például az 1938-as Szent István-év keretében a Parlament elé az augusztus 20-i szentmisére. A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.

A körmenet hagyománya 1947-ben szakadt meg, az egyházra erőltetett megállapodás szerint ugyanis ettől kezdve országos körmeneteket nem lehetett tartani. Az ereklyét 1945 után először a pesti angolkisasszonyok templomában, majd 1950-től 21 éven át a Szent István-bazilika prépost plébánosának lakásán, egy falba épített páncélszekrényben őrizték.

Csak évente egyszer, augusztus 20-án vitték át a bazilikába, az ünnep után visszakerült a páncélszekrénybe. 1971-ben, hazahozatalának 200. évfordulójára készült a bazilika Szent Jobb-kápolnája kulccsal zárható, a nyilvánosság előtt láthatatlan őrzőhellyel. 1983-ban lebontották a zárt tartót és golyóálló üvegvitrint készítettek, amelyben immár mindenki láthatta. A Szent Jobbot 1985-ben hozták ki először és tették közszemlére, majd 1988-ban, Szent István halálának 950. évfordulóján az ereklye ismét országos körútra indulhatott. A körmenetet 1947 után 1989-ben tartották meg először, s az 1990-es rendszerváltozás óta ismét a régi tradícióknak megfelelően rendezik meg.