A szabadságharc mártírjaira emlékeztek Beregardóban

Az aradi vértanúk kivégzésének 177. évfordulóján, október 6-án a beregardói Perényi-kúria adott otthont a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Alapszervezete megemlékezésének. A nemzeti gyásznapon az aradi tizenhárom, gróf Batthyány Lajos és a szabadságharcot követő megtorlás valamennyi áldozata előtt fejet hajtottak, külön is felidézve a Beregardóban született báró Perényi Zsigmond életét és helytállását.

A megemlékezés nyitányaként Az aradi tizenhárom balladája hangzott el Bakó Bianka, a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium diákja előadásában a Beregardói Tulipános Furulyások kíséretével.

„Százhetvenhét év választ el bennünket 1849. október 6-ától. Azonban ma nemcsak az aradi vértanúkra, hanem a megtorlás valamennyi áldozatára emlékezünk. Itt, Beregardóban különös közelségbe kerül hozzánk a múlt. Báró Perényi Zsigmond szülőhelyén állunk. Olyan emberre emlékezünk, aki a magyar közélet és törvényhozás szolgálatában vállalt felelősséget hazájáért, és a végsőkig kitartott meggyőződése mellett, így néhány héttel később, október 24-én őt is kivégezték, méghozzá kötél által. Ezért a báró sorsa révén nemzeti történelmünk tragédiája ehhez a helyhez is szorosan kötődik” – hangzott el Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezete elnökének nyitóbeszédében.

Arra is rámutatott, hogy bár a megtorlás célja a megfélemlítés volt, a kivégzettek emléke egészen más örökséget hagyott az utókorra.

„A háború okozta veszteségek és a családokat próbára tevő bizonytalanság közepette még inkább érezzük, mennyit jelent egymásra számítani. Ezért nekünk, kárpátaljai magyaroknak ma különös súlya van az összetartozásnak, az otthon biztonságának és a békének. A közös emlékezés alkalmat ad arra, hogy ezt egymásban is megerősítsük” – fogalmazott az alapszervezeti elnök.

Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja beszédében Aradnak a magyar nemzeti emlékezetben betöltött szerepéről szólt: „A magyarság kollektív emlékezetében vannak olyan földrajzi helyszínek, amelyek túlmutatnak önmagukon, amelyek nem egyszerűen egy települést, térséget vagy tájat jelölnek, hanem a magyar történelem szemszögéből nézve óriási többletjelentéssel bírnak. Amikor azt halljuk, Arad, akkor nemcsak egy városra gondolunk a Maros partján. [...] Arad mindannyiunk számára ugyanazt jelenti: az 1848–49-ben a magyar nemzeti függetlenségért folytatott hősies küzdelem bukását, de egyben a meg nem alkuvás és az önfeláldozás erejét, a magyarság töretlen élni akarását is.”

A főkonzul felidézte, hogy a szabadság ügyéért különböző származású és vallású honvédtisztek vállalták a közös küzdelmet és az áldozatot. Példájukból kiindulva a Kárpátalján együtt élő nemzetiségek egymásrautaltságát, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés jelentőségét hangsúlyozta. Külön méltatta Perényi Zsigmond hazaszeretetét és következetességét, felidézve sírfeliratának szavait: „Meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette.”

Ezt követően verses-történelmi összeállítás következett Mandzák Rebeka, az Egán Ede Szakképzési Centrum diákja és Huszár Noémi, a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum tanulója előadásában, amely a vértanúk áldozatát és az emlékezés felelősségét állította a középpontba.

Balázs Antal beregardói református lelkipásztor igei köszöntőjét követően a Beregardói Református Egyházközség énekkara a „Beh régen vérezel, szegény magyar!” kezdetű énekkel járult hozzá a megemlékezéshez. Az alkalom a Himnusz közös eléneklésével és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult Perényi Zsigmond emléktáblájánál.