78 éve, 1944. július 31-én halt meg Antoine de Saint-Exupéry francia író, A kis herceg szerzője. Saint-Exupéry kalandos munkája, hivatása iránti rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez.
Lyonban született 1900. június 29-én régi arisztokrata családban. A Képzőművészeti Főiskolán építészetet tanult, majd 1921-ben bevonult katonai szolgálatra, ahol repülős kiképzést kapott, ezzel gyerekkori vágya teljesült.
Előbb az akkor francia gyarmat Marokkóban lett pilóta, később egy repülőezredben hadnagyként szolgált Párizs mellett. 1923-ban leszerelt, egy ideig hivatalnok, majd nem túl sikeres gépkocsiügynök volt, másfél év alatt mindössze egy teherautót tudott eladni.
A következő esztendőkben oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében. 1927-ben az első francia légitársaság pilótája lett a Toulouse-Dakar vonalon, majd másfél évig a marokkói Cap Juby légitámaszpont parancsnokaként próbált közvetíteni a berber felkelők és a franciák között, több elfogott pilóta életét mentve meg.
Ekkor már dolgozott A déli futárgép című regényén, amely végleges formájában 1928-ban jelent meg. Egy évvel később Buenos Airesbe utazott, ahol másfél évet töltött az Aeroposta Argentina igazgatójaként. 1931-ben feleségül vette Consuelo Suncínt, egy argentin újságíró özvegyét, aki – egyes kritikusok szerint – A kis herceg rózsaszimbólumának ihletője volt.
Ugyancsak 1931-ben jelent meg Éjszakai repülés című regénye, amely rögtön Fémina-díjat kapott, lefordították angolra, később film és opera is készült belőle.
Saint-Exupéry 1935-ben megkísérelte megdönteni a Párizs–Saigon légi út rekordját, gépe azonban lezuhant a Líbiai-sivatagban és ő társával öt napig bolyongott étlen-szomjan, mire rájuk találtak. Ebből az élményből született meg 1939-ben Az ember földje, amely elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját.
1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósításokat írjon a polgárháborúról, s ekkor kezdte írni – befejezetlenül maradt – Citadella című művét, amely csak halála után jelent meg.
1939-ben, a második világháború kitörése után a negyvenéves író felderítő pilóta lett a francia légierőnél. Az összeomlás után Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, New Yorkban, majd egy ideig a kanadai, francia nyelvű Québecben élt.
Ebben az időszakban két írása is megjelent; az első, a Levél egy túszhoz ahhoz a negyvenmillió emberhez szólt, akik a megszállás idején is Franciaországban maradtak. A másik a század talán legkedveltebb irodalmi meséje, „a gyermekeknek és felnőtteknek” szánt A kis herceg, amelyet az író maga illusztrált.
1943 márciusában ismét Észak-Afrikába ment, és – bár magát de Gaulle-ellenesnek mondta – csatlakozott a tábornok vezette szabad francia haderőhöz. 1944 után kora miatt nem engedték repülni, ő azonban minden követ megmozgatott a tilalom feloldása érdekében, még Roosevelt elnök fia is közbenjárt érdekében.
Először csak öt felszállásra kapott engedélyt, majd még hármat kiharcolt. Nyolcadjára 1944. július 31-én reggel szállt fel Lightning P–38-as gépével Korzikáról, de többé nem tért vissza.
A művészetek egyik legfontosabb ihletforrásává vált a kis herceg alakja (kép forrása: Wikimedia Commons)
Gépének roncsait 2000 májusában találták meg a Marseille-hez közeli Riou szigeténél, 100 méter mélyen a Földközi-tengerben. Halálának körülményeit a mai napig legendák övezik: egyes feltételezések szerint öngyilkos lett, mások szerint rosszul lett és lezuhant, a legvalószínűbb, hogy lelőtték a németek – 2008-ban egy német háborús veterán, Horst Rippert azt állította, hogy ő lőtte le az író gépét.
2013-ban a marokkói Tarfayában, az író egykori szolgálati helyén nyílt Saint-Exupéry Múzeum, 2014 júniusában pedig a kelet-franciaországi Saint-Maurice-de-Remens-ban, a régi családi kastélyban rendeztek be múzeumot.
Saint-Exupéry legnépszerűbb műve, A kis herceg több mint 220 nyelven és dialektusban jelent meg, napjainkban is „a világ 50 legolvasottabb könyve” között szerepel.
Saint-Exupéry kalandos munkája, hivatása iránti rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez. Számára az írás elsősorban saját élményeinek naplószerű rögzítését jelentette, megörökítését annak a különleges, átfogó nézőpontnak, amelyet a repülés nyújtott.
Regényeiben, melyek főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései, nem követi a történetre épülő hagyományos regényírói módszereket. Írásai lazán egymásba kapcsolódó meditációk, amelyek a repülés adta szabadság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdésének szépségét és a másokkal szembeni felelősséget méltatják.
