Írta: Szabó Kata | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. május 08.
Pár évvel ezelőtt Vojevodinóban (a Perecsenyi járásban, Turjavágáson /Turja Paszika/ található) kirándultam. A gyönyörűen kialakított Schönborn parkot egy nap alatt szinte lehetetlen bebarangolni. Sissi életnagyságú szobra előtt legalább kétszer elmentem, míg végül észre vettem. A túra közben picike, de annál nagyobb meglepetések is értek, miniszobrok formájában. Az első kis alkotás felfedezése után izgatottan térképeztem fel a terepet, hogy merre lehetnek még a kicsi csodák.
Később Ungváron is láttam egy-két miniszobrot. A budapesti alkotásokat eddig csak képeken láttam, de remélem, nemsokára már én is készíthetek róluk fotókat.
Nemrég értesültem arról, hogy Bódi László tiszteletére egy újabb miniszoborral bővült az Ung-parti város. Pontosan nyolc éve költözött el a Republic frontembere a kék és narancssárga világba. Amikor megláttam a képeket a róla készült szoborról, úgy éreztem, méltó emléket kapott szülővárosában a híres kárpátaljai művész. Ám sokan nemtetszésüket nyilvánították ki ennek kapcsán. Többen kifogásolták, hogy Cipő megérdemelt volna legalább egy mellszobrot, hogy ezzel a kicsi művel leminősítették a híres énekest.
Pedig egy mű nagyságát nem a mérete mutatja. Összehasonlítani egy miniszobrot egy mellszoborral vagy egy egész alakos nagy szoborral számomra olyan, mint Picassot Michelangelohoz mérni, vagy Banksyt Kahlohoz. Miért ne lennének meg egymás mellett a városokban az impozáns, nagy szobrok és a kreatív, de kifejező miniszobrok? Budapesten jól megférnek egymás mellett, Vojevodinón sem vettek el őfelsége méltóságából a pici szobrok, talán Ungváron sem eszik meg egymást.
Nem szokványosak az apró művek, és éppen ez bennük az elbűvölő. Nem karikatúrák ezek – a szó pejoratív értelmében –, csupán egy sajátos látószögből alkották meg. A művészet lényege a világ sajátos értelmezése, aminek úgy gondolom, Kolodko Mihály kitűnően eleget tesz. Nem szörnyülködni kell emiatt, hanem példát venni róla: bátran szakadjunk el a sablonoktól, és így szemléljük – ne csak a miniszobrokat, de a körülöttünk folyó élet minden egyes rezdülését.
Bármilyen korszakban, bármilyen nehézségek közepette él az ember, előbb-utóbb előbukkan a zene, az éneklés, a szórakozás és a művészet iránti igénye. Így volt ez a világháborúk és forradalmak időszakában is. Egyszerűen az ember nem arra van teremtve, hogy a súlyos terhek alatt magába roskadjon, hane...
Tiszaújlak központjában egy impozáns méretű egyemeletes épület emelkedik, mely azonban nagyon leromlott állapotban leledzik, málladozó vakolattal, törött üvegtáblájú vagy éppen üvegtábla nélküli ablakokkal, s megkopott főbejáratának üvegtáblái is töredékesek. Pedig ez egy nagy múltú épület, hiszen e...
Bár a Magyar menyegző című zenés táncfilmet a Vándormozi jóvoltából már Kárpátalja számos településén láthatták a nézők, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban április 7-én megvalósult beregszászi vetítés mérföldkőnek bizonyult. Ez volt az első olyan alkalom, ahol a közönség személyesen is ta...
Érzékeny, ami sokszor nem látszik, aggódó és megbocsátó. Munkáját szívvel-lélekkel végzi, a közösség érdekeit mindig előtérbe helyezi, de jelenleg kis családja, a férje és a kisfia kerül előtérbe. Szabadidejében szívesen túrázik, a friss levegőn töltődik, s készül a következő kihívásokra. A Kár...
