Írta: Marosi Anita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2021. május 10.
A Beregszászi járás ősi magyar települése Balazsér, a Vérke-parti falu, melynek első említése 1323-ból való.
A falu épített örökségét képezi az 1920-ban emelt kastély, mely a Csebi Pogány család tulajdona volt. Itt élt Pogány Pál, aki 1911-ben vette feleségül Horthy Miklós kormányzó unokahúgát, Horthy Etelkát. A férj 1916-ban bekövetkezett halála után Pogány Pálné egyedül vezette tovább a birtokot. 1942-ben hunyt el, hamvait gyermekei a kastély udvarán szórták szét.
A II. világháborút követően a család elveszítette az épületet. A szovjet kézre került kastélyban előbb elemi iskola, majd katonai előkészítő tábor, egy ideig pedig sportiskola működött.
Az épület az ezredfordulón a Kárpátaljai Református Egyházkerület tulajdonába került. A kastélyt az egyház felújíttatta, 2002-ben megnyitotta benne a Béthel Konferenciaközpontot, mely egyházi rendezvényeknek ad otthont.
Abból az időből, amikor még a Pogány családé volt a kastély, fennmaradt egy történet, melyet Az Est című újság közölt 1916. április 22-ei számában.
„A háború szomorúságai közepette is megesnek humoros történetek. Így esett a Beregszász közelében lévő Balazsér községben is. Vasárnap éjszaka özvegy Pogány Pálné úri házának egyik ajtaját irtózatosan döngette valami tekintélyes alak. Azt kiabálta, hogy hadijog alapján hívják elő a ház úrnőjét, mert fogatokat kell rekvirálni. A házat egy fegyveres felügyelő őrizte, az elő is bujt az ordításra és vitatkozni kezdett a kiabáló emberrel. A ház úrnője és vendégségben lévő testvére szintén előjöttek a nagy kiabálásra.
– Négy gazdasági fogatot és a hozzávaló lovakat már kiválasztottam– szólott erélyesen egy őrmester, mert őrmester volt az ordítozó éjféli rekviráló.
A kocsisok nagy része hadbavonult és siheder fiuk voltak csak a házban, a kik nem mertek ellent állni a kivont kardu őrmesternek. Különben is nyolc gazda volt még vele, a kik már átadták kocsijaikat és ők is követelték, hogy Pogány Pálné is járuljon a haza védelméhez.
– Kétszázhatvanöt fogatot kell Galíciába vinnem, mondta az őrmester, mert az oroszok megvertek minket és most általános visszavonulás van. Királyházától egészen idáig állnak a rekvirált kocsik, ma hajnalban kell indulnunk.
– Hol a biró? Hiszen neki itt kellene lenni? – felelte a ház asszonya.
– A biró beteg, nem tud mozdulni – válaszolták a gazdák.
– Nem lehetne talán pénzzel megváltani a rekvirálást? – kérdezte Pogányné, a ki átlátta, hogy szélhámossal van dolga, mert megismerte, hogy a katonát minap a mezőn látta. Akkor még káplár volt, de éjszakára őrmesternek nevezte ki magát.
– Dehogy nem – felelte vidáman a vén bakancsos. – De utravalónak kérek még kenyeret, szénát és zabot.
Átvéve a pénzt, megbízta a gazdákat, hogy hozzák utána a kenyeret, szénát és zabot. Ezzel eltávozott, özvegy Pogány Pálné gyorsan Beregszászba küldött rendőrökért, de nem is kellett sokat fáradni, mert az őrmester a falu korcsmájában vígan iszogatott a bíróval, a kivel este kilenc órakor összeismerkedett és a ki hivatalos hatalmát átadva az őrmesternek, tökrészegen várta, hogy barátja visszajöjjön. A mikor az őrjárat a faluba ért, már hajnalodott és a biró vén bakancsos barátjával egymást átölelve énekeltek az utcán. A rekviráló őrmester végigrekvirálta az egész falut, mindenkitől pénzt szedett össze, s most a beregszászi rendőrségen ül. Azt mondja, hogy polgári foglalkozása szerint műszerész Budapesten, de most katona, szabadságon van és mulatni akart egyet. Azt hiszik, hogy rovott multu, veszedelmes szédelgő.”
Fotó: www.darabanth.com
Bármilyen korszakban, bármilyen nehézségek közepette él az ember, előbb-utóbb előbukkan a zene, az éneklés, a szórakozás és a művészet iránti igénye. Így volt ez a világháborúk és forradalmak időszakában is. Egyszerűen az ember nem arra van teremtve, hogy a súlyos terhek alatt magába roskadjon, hane...
Tiszaújlak központjában egy impozáns méretű egyemeletes épület emelkedik, mely azonban nagyon leromlott állapotban leledzik, málladozó vakolattal, törött üvegtáblájú vagy éppen üvegtábla nélküli ablakokkal, s megkopott főbejáratának üvegtáblái is töredékesek. Pedig ez egy nagy múltú épület, hiszen e...
Bár a Magyar menyegző című zenés táncfilmet a Vándormozi jóvoltából már Kárpátalja számos településén láthatták a nézők, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban április 7-én megvalósult beregszászi vetítés mérföldkőnek bizonyult. Ez volt az első olyan alkalom, ahol a közönség személyesen is ta...
Érzékeny, ami sokszor nem látszik, aggódó és megbocsátó. Munkáját szívvel-lélekkel végzi, a közösség érdekeit mindig előtérbe helyezi, de jelenleg kis családja, a férje és a kisfia kerül előtérbe. Szabadidejében szívesen túrázik, a friss levegőn töltődik, s készül a következő kihívásokra. A Kár...
