A 82 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek Beregszászban

Nyolcvankét évvel ezelőtt a szovjet légierő két hullámban bombázta a beregszászi vasútállomást, ahol éppen számos, magyar lovas egységet, illetve menekülő észak-erdélyi magyarokat szállító szerelvény vesztegelt. A támadásnak sok halottja volt: legtöbbjük katona, de civilek is áldozatul estek. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet és Magyarország Beregszászi Konzulátusa a hagyományoknak megfelelően idén is megemlékezett az 1944. október 9-i bombázás áldozatairól. 

Az alkalom Beregszász köztemetőjének honvéd parcellájánál kezdődött, ahol Vida László osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. A beregszászi külképviselet vezetője kiemelte, Beregszász történetének egy olyan sötét és fájdalmas epizódjára emlékezünk, amely mély, kitörölhetetlen nyomot hagyott a város és az egész kárpátaljai magyarság lelkében.

– A szovjet hadsereg által elkövetett támadásról, s annak áldozatairól sokáig nem volt ildomos beszélni, különösen nem a polgári áldozatokról. Ezért hosszú ideig feledésbe merültek a római katolikus temetőben lévő honvédsírok is, amelyekben a légitámadás katonai áldozatai nyugszanak. Az 1944-es tragédia azt üzeni nekünk, hogy a háborúban mindenki áldozat, az is, aki a lövészárokban szolgál, és az is, aki a hátországban próbál túlélni. Ez a történelmi emlékhely arra kötelez bennünket, hogy a legnehezebb időkben se veszítsük el a reményt, és rendíthetetlenül álljunk ki a béke mellett – hangsúlyozta a diplomata.

Molnár D. Erzsébet történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem docense rövid emlékeztetőt tartott a 82 évvel ezelőtti eseményekről.

– Vannak napok egy település történetében, amelynek az emléke nem merülhet feledésbe. Olyan napok, amelyek nemcsak a történelemkönyvek lapjain élnek tovább, hanem a családok, a közösség emlékezetében is, az épületeken elhelyezett emléktáblákon, vagy a temető csendjében. Beregszász történetében ilyen nap 1944. október 9-e, amely tragikus módon vált történelmi dátummá: 27 szovjet bombázó repülőgép jelent meg a város légterében, és két hullámban mintegy ötven bombát dobott le a településre. 

Több mint 250 emberéletet követelt a szőnyegbombázás, ezért most, amikor az áldozatokra emlékezünk, gondoljunk azokra az életekre is, amelyek ekkor szakadtak meg, azokra a családokra, akik ekkor veszítették el szeretteiket, és azokra, akik ugyan túlélték a háborút, de a rossz emlékek életük végéig bennük marad – fogalmazott a történész.

Az emlékezés koszorúinak elhelyezése után a rendezvény a város vasútállomásánál folytatódott. Itt Babják Zoltán tartott beszédet. 

– Amikor ma csendben összegyűlünk itt, a vasúti sínek mentén, egy olyan őszi délelőtt emléke nehezedik ránk, amely örökre megváltoztatta szülővárosunk életét. 1944. október 9-én ugyanis 27 szovjet katonai repülőgép jelent meg Beregszász fölött. A légicsapás véres mérlege megközelítőleg 250 kioltott emberélet volt: vasúti dolgozók, mit sem sejtő lakosok, fiatalok és magatehetetlen sérültek estek áldozatul. Egyetlen óra leforgása alatt számtalan beregszászi otthonba költözött be a gyász – mondta a Beregszászi kistérség polgármestere.

– Ahogyan ennél az emléktáblánál állva is érezzük: a történelem tapasztalatai ma sokkal közelebb érnek hozzánk, mint bármikor korábban. 2022. február 24-e óta olyan időket élünk, amikor a légiriadók hangja már nem a régmúlt fejezete, hanem mindennapi valóságunk része. Beregszász kistérsége ebben a megpróbáltatásokkal teli időszakban is megmutatja valódi tartását. Nem törtünk meg! A sötétség és a bizonytalanság közepette menedéket adunk a bajbajutottaknak, fenntartjuk óvodáinkat, iskoláinkat és ellátórendszerünket, megőrizve a szülőföld megtartó erejét – zárta szavait Babják Zoltán.

​​​​​​​

– Nyolcvankét év nagy idő. Az egykori szemtanúk ma már nincsenek közöttünk, az emlékezés feladata ezért egyre inkább ránk hárul. Mert amit egy közösség elfelejt, az lassan eltűnik közös történelméből is – fogalmazott Berghauer Sándor.

– Különös súlyt ad a mai megemlékezésnek az, hogy öt éve háború sújtotta országban élünk. Amit korábban csak történelmi tragédiaként idéztünk fel, annak következményeit ma magunk körül is látjuk. Talán éppen ezért értjük jobban, hogy mit jelent elveszíteni a biztonságot, és milyen felbecsülhetetlen érték a béke – tette hozzá a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettese.

A megemlékezésen Halász Bertalan katonadalokat adott elő harmonikán, Orbán Viktória pedig Vörösmarty Mihály: Előszó című költeményét tolmácsolta. Végül a jelenlévő társadalmi szervezetek képviselői, tanulók elhelyezték az emlékezés koszorúit a vasútállomás falán lévő emléktáblánál.