93 éve, 1930. február 3-án született Csoóri Sándor kétszeres Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, politikus.
Csoóri Sándor Zámolyon látta meg a napvilágot egy földműves családban. Az elemit szülőfalujában, a középiskolát Pápán végezte, ahol 1950-ben érettségizett le. Ugyanettől az évtől a Pápai Néplap munkatársa lett, később a Veszprém Megyei Népújságnak. Majd Budapesten, az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakokon tanult, de betegség miatt nem tudta befejezni tanulmányait.
Publikálni 1953-ban kezdett, ez év augusztusában egyszerre 14 verse jelent meg. 1953 és 1954 között az Irodalmi Újságés a Szabad Ifjúság lapoknál dolgozik. 1955 és 1956 között versrovatot szerkesztette az Új Hangnál, ezután a Lakatosipari Vállalat tisztviselője. Ezután szabadfoglalkozású író. 1962 és 1963 között a Jövő Mérnöke lapnál dolgozott. 1968-tól 20 éven át a MAFILM-nél dramaturg. 1984-ben Bibó István-díjat kapott.
Politikai szerepet is vállalt, a ’80-as években az ellenzék egyik vezető egyénisége, 1985-ben a monori, két évvel később a lakiteleki tanácskozásnál segédkezik. Az MDF alapító tagja, majd 1988 és 1993 között elnökségi tagja volt. Eközben 1992-ig a Hitel szerkesztőbizottságának elnöke is volt. Munkásságát 1990-ben Kossuth-díjjal méltatták. A Tízezer napcímű filmért ő is megkapta a Magyar Örökség Díjat 1997-ben. 1991-től 2000-ig volt a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től pedig a Hitel főszerkesztője. 2008-ban Prima Primissima-díjat kapott.
Csoóri fokozatosan találta meg a saját hangját, amellyel egyre erősebben lépett fel a népért.
Termékeny szerző volt, 1954-től a 2010-es évekig publikált köteteket. Első kötetének címe Felröppent madár volt.
Utolsó éveit visszavonultan élte le. Nagybetegség után 2016. szeptember 12-én hunyt el Budapesten.
Csoóri Sándor költészetét a hazáért való tenni akarás, a közösségért való aktív cselekvés itatja át.
„Költő? Szociográfus? Publicista? Esszéíró? Prózaíró? Filmíró? Politikus? Szerkesztő? Közügyekben loholó önkéntes? Mindegyik együtt. S ezáltal sokkal több is, mint ezek összege.” – írta róla Görömbei András.
