Írta: | Forrás: | 2018. december 27.
Festőművész
(1921. március 16. – 2009. április 20.)
Bár Bátyúban született, igazi beregszászinak tartja magát, mivel még kis gyerekként – 4 éves korában költözött családjával városunkba. A Beregszászi Gimnázium tanulójaként tanulmányi versenyeken vett részt, az 1938-39-es tanévben elnyerte a gimnázium legjobb rajzolója díjat.
Elmondása szerint építészmérnöknek készült, ám a háborús idők – mint oly sok más honfitársunk életébe, – az ő sorsába is beleszóltak, így csak 25-26 éves korától kezdett rendszeresen festeni – teljesen autodidakta módon. Ma már messze földön híresek és keresettek a Beregszász és környéke, Kárpátalja szépségeit bemutató tájképei, önarcképei és portréi, szebbnél szebb csendéletei, vagy a krími nyaralása során készült tengerparti képei. De városunkban ő volt az első, aki gyönyörű aktképekkel is elkápráztatta a művészetszerető nagyérdeműt.
– Fiatal koromban gyorsan ment a munka, rengeteget festettem – mondta. – Mikor a Krímen voltam, volt olyan nap, hogy öt képet is megfestettem. Emellett még rengeteg rendelés jött a párttól, különböző lózungokat kellett pingálnom oroszul, ukránul, magyarul. Ma már négy-öt nap is szükséges, hogy elkészüljek egy képpel. Hamar elfárad a szemem.
Ezzel arra utalt a mester, hogy 1986-ban komoly betegségen esett át, majdnem teljesen elveszítette szeme világát. Végeredményben csak a jobb szemére lát – gyengén. De még így, gyenge látással, félig lebénult jobb lábbal, nehezen mozogva (húsz éve nem mozdult ki házából, csak egyszer, a sajnálatos módon fiatalon elhunyt kisebbik fia temetésekor), 85 évesen is alkotott Garanyi József, az Életmű-díjjal is kitüntetett képzőművész.
– Most már nemigen tudok kimenni a természetbe – folytatta. – Fiatal koromban rengeteg vázlatot készítettem. Most ezek alapján festegetek, vagy ha a feleségem behoz a kertből egy szép virágcsokrot, azt megfestem, télen pedig, ha van elég fény – gyümölcs-csendéleteket. A gyenge látásom miatt portrékat sajnos már nem tudok festeni.
Garanyi József egy 33 képéből álló kollekciót adományozott Beregszász városnak, amelyből a Beregvidéki Múzeumban állandó kiállítás nyílt, s amelyet mindenki, így az ide látogató turisták is, bármikor megtekinthetnek.
Bay Gábor beregsurányi születésű földbirtokos, huszárszázados, nyugalmazott munkácsi polgármester visszaemlékezése Amikor Munkácsy Mihály Munkácson járt… címmel a Kárpáti Hiradó 1943. január 3-i számában jelent meg. A személyes hangvételű írás 1882 márciusába repíti vissza az olv...
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
Semmelweis Ignác 1865 nyarán a családjával barátja bécsi klinikáját látogatta meg. Mivel az úton elfáradt, elfogadta a felkínált vendégszobát. Pihenése után, amikor ki akart lépni az ajtón, ápolók közölték vele, hogy őrültként a döblingi elmegyógyintézetbe került. Amikor ellenállt, kényszerzubbonyt ...
Harminchatodik alkalommal szervezték meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját június 21-e és 29-e között – közölték a szervezők. A rendezvény a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, Kisvárda Város Önkormányzata és a Déryné Program által valósult meg.
