Írta: | Forrás: | 2018. december 27.
Festőművész
(1921. március 16. – 2009. április 20.)
Bár Bátyúban született, igazi beregszászinak tartja magát, mivel még kis gyerekként – 4 éves korában költözött családjával városunkba. A Beregszászi Gimnázium tanulójaként tanulmányi versenyeken vett részt, az 1938-39-es tanévben elnyerte a gimnázium legjobb rajzolója díjat.
Elmondása szerint építészmérnöknek készült, ám a háborús idők – mint oly sok más honfitársunk életébe, – az ő sorsába is beleszóltak, így csak 25-26 éves korától kezdett rendszeresen festeni – teljesen autodidakta módon. Ma már messze földön híresek és keresettek a Beregszász és környéke, Kárpátalja szépségeit bemutató tájképei, önarcképei és portréi, szebbnél szebb csendéletei, vagy a krími nyaralása során készült tengerparti képei. De városunkban ő volt az első, aki gyönyörű aktképekkel is elkápráztatta a művészetszerető nagyérdeműt.
– Fiatal koromban gyorsan ment a munka, rengeteget festettem – mondta. – Mikor a Krímen voltam, volt olyan nap, hogy öt képet is megfestettem. Emellett még rengeteg rendelés jött a párttól, különböző lózungokat kellett pingálnom oroszul, ukránul, magyarul. Ma már négy-öt nap is szükséges, hogy elkészüljek egy képpel. Hamar elfárad a szemem.
Ezzel arra utalt a mester, hogy 1986-ban komoly betegségen esett át, majdnem teljesen elveszítette szeme világát. Végeredményben csak a jobb szemére lát – gyengén. De még így, gyenge látással, félig lebénult jobb lábbal, nehezen mozogva (húsz éve nem mozdult ki házából, csak egyszer, a sajnálatos módon fiatalon elhunyt kisebbik fia temetésekor), 85 évesen is alkotott Garanyi József, az Életmű-díjjal is kitüntetett képzőművész.
– Most már nemigen tudok kimenni a természetbe – folytatta. – Fiatal koromban rengeteg vázlatot készítettem. Most ezek alapján festegetek, vagy ha a feleségem behoz a kertből egy szép virágcsokrot, azt megfestem, télen pedig, ha van elég fény – gyümölcs-csendéleteket. A gyenge látásom miatt portrékat sajnos már nem tudok festeni.
Garanyi József egy 33 képéből álló kollekciót adományozott Beregszász városnak, amelyből a Beregvidéki Múzeumban állandó kiállítás nyílt, s amelyet mindenki, így az ide látogató turisták is, bármikor megtekinthetnek.
Olvasólámpa című rovatunkban legutóbb az épített örökség vidékünkön található kiemelkedő alkotásait mutattuk be a „Kárpátaljai nemzeti identitás-jelek” című kiadvány alapján. A kötet a Kárpátaljai Értéktár sorozatban a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület gondozásában látott napvilágot. Ezút...
Egy könyv köré ülni le beszélgetni ma Ungváron jóval több, mint kulturális program: közösségteremtés, identitásőrzés és lelki kapaszkodó is. Az Ungvári Magyar Olvasóklub egy éve indult útjára egy személyes ötletből, mára pedig befogadó, élő közösséggé vált. A klub alapítójával, Balogh Renátával az i...
A Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) február 4-én nyitotta meg idei kiállítási évadát Beregszászban. A Na’Conxypan Galéria falain a XV. Hollósy Simon Alkotótáborban született munkákból válogatott tárlat fogadja az érdeklődőket.
Ismerjük a mondást: a szó elszáll, az írás megmarad. Ha valaki könyvet ír, akkor a mondanivalója fontos. Ha papírra veti, akkor fontosabb, mint egy elmondott szó, mint egy beszélgetés. Hatványozottan igaz ez egy püspök esetében, akinek minden szava tekintély, leírt szavai pedig átelmélkedett, áti...
