(1956-ig Bakó László)
Költő, író, műfordító, újságíró
(Pálóc /Pavlovce nad Uhom, Szlovákia/, 1927. július. 23. – Ungvár, 2010. október 28. )
1938–1945 között Kassán, majd az Ungvári Drugeth Gimnáziumban és a Kisvárdai Gimnáziumban végezte tanulmányait. Ezt követően szobrászatot tanult az Ungvári Képzőművészeti Főiskolán (1945–1946), a Pécsi Tudományegyetemen pedig tanári vizsgát tett 1946-ban. Később szobrászként dolgozott. 1946–1947 között vezette a Kárpátaljai Szépművészeti Szalont is. 1947–1951 között a Kárpáti Igaz Szó olvasószerkesztője, 1951–1953 között pedig a Kárpátontúli Területi Kiadó szerkesztője volt. 1953–1960 között a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadó magyar és lengyel szerkesztőségének főszerkesztői posztját töltötte be.
1954–1960 között az Ungvári Állami Egyetem első magyar irodalom tanáraként dolgozott. 1960–1964 között szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1964–1965 között a Kárpáti Kiadó magyar szerkesztőségének vezetője volt. 1965–1987 között a Kárpáti Igaz Szó című lap főszerkesztője, 1977-től tíz évig az Ukrajnai Írók Szövetségének vezetőségi tagja volt. 1987-ben vonult nyugdíjba. 2005-ben az átalakult és újraalapított Kárpáti Igaz Szó szerkesztőbizottságának tiszteletbeli elnöke lett és heti rendszerességgel publikált is a lapban. Egész pályája során, különösen 1950–1988 között a kárpátaljai magyar alkotó értelmiség megosztó személyisége volt. Mint a kommunista párt hű katonája és ideológiai frontharcosa, heves vitában áll a 60– 70-es években Kovács Vilmos költővel, magyar polgárjogi aktivistával és az általa irányított Forrás Ifjúsági Stúdió tagjaival. 1971-ben a József Attila Irodalmi Stúdió megalapítója és elnöke volt. 1987-ben megalapítója és elnöke az ungvári Drávai Gizella Magyar Közművelődési Egyesületnek. 1988-ban egyik alapító tagja a József Attila Alkotóközösségnek. 1989-ben egyik alapító tagja a KMKSZ-t létrehozó tíztagú szervezőbizottságnak, 1989–1992 között a KMKSZ-választmány tagja.
1950–1957 között Bakó László néven írt. Mintegy 50 könyv szerzője, szépirodalmin kívül publicisztikai, művészettörténészi és pedagógiai szakírói munkásságot is kifejt, több tankönyv szerzője. Fő műfaja a novella. Az ötvenes években megjelent verseskötetei a kötelező sematizmus jegyében születtek. Novelláiból, verseiből, regényeiből több ukrán és orosz fordításban is megjelent. A rendszerváltás után, részben korábbi (a sematizmus és a szocialista realizmus jegyeit is viselő) életművét felülírva, új regényfolyamba kezdett, ennek hét kötete A végtelenben találkoznak összefoglaló cím alatt jelent meg. Ungváron 83 éves korában hunyt el.
Elismerések, díjak: Az Ukrán SzSzK Legfelső Tanácsa Elnökségének díszoklevele (1977); Ukrajna Érdemes Népművelője cím (1980); A Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1987); HM és a Magyar Írószövetség nívódíja (1995); Tisztelet Jele rendjel (1971); Kiváló munkáért érem (1970); Munka veteránja érem (1983); Ukrajna Legfelső Tanácsának díszoklevele (1977); Nagy Lajos-díj (1998); Lakitelek Alapítvány Különdíja (1992); Ivan Franko-díj (1995) ; Salvatore Quasimodo költői verseny elismerő oklevele (1997); a Magyar Napló film-novellapályázatának második díja (1998); Kincskereső regénypályázatának díja (1998), Fegyir Putusnyak-díj (2007).
Művei: Zengj hangosabban, versek, Ungvár, 1951; Kitárom karom, versek, Ungvár, 1954; Rohanó évek sodrában, Ungvár, 1956; Kip-kop kalapács, gyermekversek, Ungvár, 1959; Nyári lángok, versek, Ungvár, 1961; És felgördül a függöny, riportok, Ungvár, 1961; A holnap öröméért, riportok, Kijev-Ungvár, 1961; Ez az a város, karcolatok, Ungvár, 1962; A „Juventus-1” űrutasai, ifjúsági regény, Ungvár- Budapest, 1963; Meddőfelhők, regény, Ungvár, 1964; Hidi Pista biciklista, ifjúsági regény, Ungvár-Budapest, 1965; Parázs a hóban, novellák, Ungvár, 1967; A világóra ketyegése, novellák, Budapest- Ungvár, 1970; Tapsi-titok, gyermekversek, Ungvár, 1972, második kiadás, 1973; Értekezem, tehát vagyok, humoreszkek, szatírák, 1973; Csillogó, lobogó, vibráló tájak, riportok festőkről, Ungvár, 1975; Nevető csillagok, gyermekversek, Ungvár, 1976; Visszapillantó tükör, válogatott írások, Ungvár, 1977; Totális fényben, novellák, kisregény, Ungvár, 1983; A legfőbb parancs, válogatott novellák, Budapest-Ungvár, 1986; Sosem volt repülések emléke, novellák és színmű, Ungvár, 1989; Az utolsószázad, regény, Ungvár, 1989; Azt bünteti, kit szeret, dokumentumregény, Ungvár, 1990; A Nagy Semmi, regény, Ungvár, 1994; Ikebana, válogatott versek 1942-1992, Galéria Kiadó, Budapest-Ungvár, 1993; Erdélyi Béla és kortársai, képzőművészeti-monográfia, 1994; Csillagírás, kortárs ukrán költők versei, fordítások, Budapest-Ungvár, 1994; A végtelenben találkoznak, regény, Ungvár, 1994; Borbélyműhely a Vakhoz, regény Ungvár-Budapest, 1995; Ároni áldás, regény, Ungvár, 1996; Lali az oroszlánbarlangban, Ungvár, 1999; A lét határán, regények, Ungvár, 2001; Szobor a főtéren, novellák, regény, Ungvár, 2001;Szegény ember vízzel főz, visszaemlékezések, Ungvár, 2002; Árva aranyesők, tárcák, Ungvár, 2004; Vakrepülés (válogatott versek, 2006); Őszi nyárfák (válogatott novellák és kisregények, 2007);Szép, mert reménytelen (regény, 2008).
Irodalom, forrás: S. Benedek András-Kovács Vilmos: A kárpát-ukrajnai magyar irodalom. In: A magyar irodalom története 1945-1975, IV. Szerkesztette: Béládi Miklós. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 163-164. old. (Tárolt változat: http://mek.niif.hu/02200/02227/html/04/368.html), Lizanec Petro- Gortvay Erzsébet-Vaszócsik Vera: A kárpátontúli magyar nyelvű irodalom rövid áttekintése. In: Sugaras utakon, Kárpáti Kiadó, Ungvár, 1985. 309-330. old., Pál György, A magyar irodalom Kárpátalján (1945-1990), Nyíregyháza, 1990; Dupka György: Kárpátalja Magyar személyi és intézmény-adattára. [Balla László], Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993. 14-15. old., M. Takács Lajos: Balla László In: Új magyar irodalmi lexikon, A-GY. Főszerkesztő: Péter László. Második javított, bővített kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 122-123. old., Dupka György: Ukrajnai magyar szervezetek, intézmények, közéleti személyiségek adattára. [ Balla László]. Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Ungvár-Budapest, 2006. 46.-47 old., Dupka, György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918- 2007[ Balla László]. In: Ukrajnai Magyar Krónika.- 2006. augusztus. 16. old. MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. Balla László: Kacskaringók, in: Élet-jel (a Kárpáti Igaz Szó melléklete), 2010. február
Elektronikus irodalom: Eperjesi Penckófer János: 6. Alternatíva. A legfőbb parancs elve Balla László irodalomteremtő elképzeléseiben és a József Attila Irodalmi Stúdió tevékenységében. In: Tettben a jellem. A magyar irodalom sajátos kezdeményei Kárpátalján a XX. század második felében.
Tárolt változat: http://karpatszemle.uz.ua/irodalom/pjtaj6.htm,
Balla László. In: http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/b/i000669.htm, Balla László versei: http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/040729/i03.html, Balla D. Károly: Meghalt Balla László. In: http://bdk.blog.hu/2010/10/28/elhunyt_balla_laszlo
