Kapcsolódó település: Beregszász
Szobrászművész, keramikus, érmész, grafikus, közíró
(1924. november 5. – 2005. október 11.)
Beregszászon, vasutas családban született. Tanulmányait Iglón kezdte el, Kassán a Rákóczi Gimnáziumban folytatta, 1944-ben szülővárosában fejezte be. Érettségi után a vasútállomáson, majd 1946-tól a beregszászi téglagyár csempekészítő műhelyében dolgozott.
Itt szerette meg remek kisplasztikáinak, érmeinek nyersanyagát, és ugyancsak itt találkozott későbbi alkotásainak hőseivel, a téglagyári munkásokkal. 1958-ban vett részt először a járás amatőr képzőművészeinek kiállításán. Azóta állandó résztvevője volt a járási, területi, az országos, illetve a köztársasági kiállításoknak is. Autodidaktaként sajátította el a szükséges ismereteket. Erdélyi Bélát, Boksay Józsefet, Manajló Fedort tartotta tanítómestereinek. 1959-től résztvevője a magyar képzőművészeti kiállításoknak; 1963-tól Ukrajna Képzőművészeti Szövetség tagja.
Szakmai elismerései: 1973 – az országos éremművészeti kiállítás második díja (Moszkva); 1977 – a Szovjet Képzőművészeti Szövetség vezetőségének díszoklevele (Moszkva); 1991 – Pro Cultura Hungarica (Budapest); 1995 – a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének Nívódíja (Ungvár); 1996 – Ukrajna érdemes művésze; 1997 – Pro Urbe-díj (Beregszász).
1994–1996 között számos művésztelepen alkotott, így Tállyán, Sóstón, Esztergomban, Szécsenyben. Több alkalommal volt résztvevője a FIDEM külföldi kiállításainak, alkotásai szerepeltek Varsóban, Budapesten, Berlinben, Bukarestben, Kassán, Nyíregyházán. Kárpátalja számos településén őrzik munkáit: Sevcsenko-emléktábla (Beregszász), 14 táblás Krisztus-stáció (nagyszőlősi római katolikus templom).
A kárpátaljai képzőművész- és író, költő-generációk példaképe és tanítója.
Beregszászban élt, az iparművészet és a szobrászat műfajában alkotott. Szüntelenül kísérletezett a formai és technikai megoldásokkal, sokat merített a mai művészet különféle stílusaiból és áramlataiból. Életművében különféle szakaszokat különböztethetünk meg, a gótikus, barokk, klasszikus művészethez való kötődést. Horváth Anna számos zsánerszobor megalkotója, e művek a kárpátaljai és magyarországi népművészet hagyományaira épülnek. Szerény méretű kerámiafigurái a népélet élénk jeleneteit örökítik meg. Különféle etnikai típusok életteli megjelenítése, melegséggel, jóindulattal párosuló finom humor jellemzik plasztikáinak e sorozatát. A művésznőt ugyancsak jelentős éremművészként tartják számon, aki sikerrel képviselte az ukrán művészeket a rangos nemzetközi kiállításokon.
Drávai Gizellával együtt bábáskodott a Vörös Zászló című beregszászi járási lap mellett létrejött irodalmi stúdió fölött. Baráti kapcsolatban állt az egymástól eltérő irányzatot követő Kovács Vilmossal és Balla Lászlóval, illetve tanítványaival. A József Attila Alkotóközösség (1988) és a Bereg Alkotóegyesület alapító tagja. Az irodalmat is szakmai hivatástudattal művelte.
1957-től publikál. Kisprózái, dolgozatai a Kárpáti Igaz Szó hasábjain és a Kalendáriumban láttak napvilágot. Egy ideig újságíró volt, a Kárpáti Igaz Szó munkatársa. Közíróként a Sugaras utakon c. antológiában (1985) mutatkozott be. Irodalmi riportjai kötetbe gyűjtve is megjelentek. Megtört a csend c. jelentette meg füzetét 1965-ben a Kárpáti Kiadó, amelyben az olvasó elé tárta Beregszász művelődési életének minden lényeges mozzanatát.
1994-ben Az a régi nyár címmel megírt jegyzeteit, vallomásait és rajzait az az Intermix Kiadó rendezte sajtó alá.
A városra hagyta értékeit, barátai egy Horváth Anna Múzeum létrehozásán fáradoznak, hogy megörökítsék emlékét a felnövekvő nemzedékek számára is.
Egyéni kiállítások
1969, 1974 – Beregszászi Művelődési Ház.
1976 – Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum (Ungvár).
1984, 1994 – Beregszászi Művelődési Ház.
1997 – Dorottya Galéria (Budapest), Médium Galéria (Szombathely).
Válogatott csoportos kiállítások
1967, 1969, 1970 – UA köztársasági kiállítás, MM Kiállítóterem (Kijev);
1970 – Szovjet össz-szövetségi éremművészeti kiállítás, MM Kiállítóterem, (Moszkva); Szovjet éremművészeti kiállítás (Varsó);
1972 – Szovjet össz-szöv. kisplasztikai kiállítás, MM Kiállítóterem (Moszkva);
1973 – Szovjet össz-szövetségi éremművészeti kiállítás, MM Kiállítóterem (Moszkva);
1975 – Nemzetközi éremművészeti kiállítás (Krakkó); Kárpátalja képzőművészete, Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Múzeum (Kijev);
1976 – UA köztársasági kisplasztikai kiállítás, MM Kiállítóterem (Kijev);
1977 – Nemzetközi éremművészeti kiállítás (Budapest);
1980 – Kárpátalja képzőművészete, Szovjet Képzőművészeti és Iparművészeti Szövetség Kiállítóterem (Moszkva);
1989 – Tőketerebesi Történelmi Múzeum [Vjacseszlav Prihogykóval, Sütő Jánossal], Tőketerebes [Trebisov].
Művek közgyűjteményekben
Beregvidéki Múzeum (Beregszász), Kárpátaljai Képzőművészeti Múzeum, (Ungvár), UA Képző- és Iparművészeti Szövetség gyűjteménye (Kijev), UA MM gyűjtemény (Kijev).
Irodalom
BOSAJ, J.: Izobrazityelnoje iszkusztvo Zakarpatyja, Moszkva, 1973/2.
DUPKA GY.: Kárpátalja magyar személyi és intézmény-adattára, Ungvár-Budapest, 1993.
BALLA L.: Erdélyi Béla és kortársai, Ungvár-Budapest, 1994.
Filmek
"Kutatások" - Kijevi Dokumentumfilmek Stúdiója (1967).
Forrás: Dupka György
