Festőművész, grafikus
Pálfy István Putyu 1951. május 14-én született Ungváron, ugyanott végezte művészeti tanulmányait.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a VajaArt csoportnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Magyar Karikatúra és Művészeti Szakosztályának, alapító tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának (1993–1995 között választmányi tag), a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (1990–1994 között választott titkára).
A VajaArt Alkotótábor, a Vajai Téli Nemzetközi Művésztelep, a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, a Kőszegi Nemzetközi Alkotótábor, a Mezőkövesdi Nemzetközi Alkotótábor, a Dunafanyar Nemzetközi Karikatúra Alkotótábor rendszeres résztvevője.
Eddig Németországban, Ausztriában, Szlovákiában és Ukrajnában vett részt kiállításokon, továbbá Magyarország több mint 40 városában, Budapest több mint 15 kiállítótermében.
Képei megtalálhatóak Angliában, Franciaországban, Spanyolországban (gyűjtemény), Németországban (gyűjtemény), Ausztriában, Szlovákiában, USA-ban és Ukrajnában, valamint Magyarország múzeumaiban, a Magyar Kincstár tulajdonában.
Elismerései:
NÍVÓDIJ. A Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye díja (2004);
INSULA DANUBII-INSULA MAGNA IX. díja (2017);
XXIX. GYÁLI TÉLI TÁRLAT II. helyezett (2019).
,,Pálfy István (Putyu) a magyar szürrealista festészet markáns képviselője.
Putyu képei között úgy érezzük, mintha az emlékek panoptikumában járnánk. Mindenki talál magának csemegézni való részletet, s megérinti a déja vu élménye, tudatunk mélyén rejtőző világnak, amely ecsetje nyomán válik láthatóvá. S ezzel a szemünk érzékelhető valóságánál sokkal izgalmasabb területekre kalauzol bennünket: a festői kreativitás és tehetség nyit ablakot a végtelenre.
Tarczy Péter művészeti szakíró
„Aki hosszabb ideje festő, az kialakít egy saját stílust (amely vagy hasonlít másokéhoz, vagy egyéni), s az úgynevezett szakma, s annak képviselői (művész kollégák, kritikusok, elemzők) így általában első pillantásra felismerik egy-egy művész képeit. Egy-egy jelentős művész eszköztára, stíluselemei emlegettetnek is. „Ilyenes”, „olyanos”. Pálfy István Putyu képi világa nem fér be skatulyákba. Ha stílusát szeretnék jellemezni, sorjáznunk kellene sok fogalmat. Jellemezzük hát inkább ekképp: Ő – illetve természetesen képi világa – szertelen, villódzó, végleteket magában foglaló. A nagyon komoruló kortársak világában iróniája, ne adj’ Isten: humora tűnik fel, a neutrális, közönyösödő festői világban viszont mindig határozott véleménye, nézőt felzaklató, „felpiszkáló” festői atmoszférája hat ránk. Ő nem elvonul a világból, hanem bevonul a világba. Azonosul annak minden gondjával-bajával, hogy aztán ő maga kifesse, kirajzolja magából indulatát, emócióit. Korfestő. Hetven éves? Ugyan, nem törődünk ilyen apróságokkal. Ebben a festészetben ennek nincs jelentősége. Minden képén történik valami. Olyan, ami megtörténhet veled, velem, s ő képes ráérezni mentalitásunkra. Eszköztára gazdag, közhelyes ugyan a kifejezés, ám esetében igaz: stílusvarázsló. Igen otthonosan mozog a vonal és a kép, a fekete-fehér és a szín birodalmában. Kifejezetten merész. Kockázatokat vállal, s miközben soha nem szépeleg, mégis csak képeinek egyik erőssége XXI. századi esztétikumuk, ami nem feltétlenül utal bármiféle harmóniára, de disszonanciára sem. Sírjunk? Nevessünk? Élvezzük! Van mit.”
Feledy Balázs
