József Attila és Márai Sándror-díjas költő, író, szerkesztő, MMA-tag
(Nagybakta, 1949. április 8.)
1974-ben érettségizett Mezőkaszonyban. 1964-tól 1967-ig kolhoztag volt, 1967-től az ungvári szovhozban szőlőmunkásként dolgozott, 1968-tól útépítő munkás, 1973-tól állatgondozó, 1975-től dohánytermesztő, majd 1978-ig bérszámfejtő, 1979-ben gépi könyveléssel foglalkozott, 1980-ban építőmunkás, 1981–1989-ig Beregszászban építőmunkás. 1989-ben bekerült a Hatodik Síp című laphoz olvasószerkesztőnek. 1992 januárjától a Miskolcon megjelenő Kárpátalja című közéleti és kulturális lap munkatársa, 1993 óta szerkesztője, a Galéria Kiadó, illetve a Pánsíp munkatársa.
2002 és 2009 közt az újraalapított Együtt című irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat főszerkesztője; 2004-től az ungvári Intermix Kiadó szerkesztője. 1982-től tagja volt a József Attila Stúdiónak, a József Attila Alkotóközösségnek annak megszűnéséig. 1989-től a KMKSZ-nek, 1992-től a Magyar Írószövetségnek, majd választmányának, a MÉKK-nek, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának, 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. 1994 óta tagja a Magyar Írószövetségnek. Csonkapapiban él és alkot. Először 1963-ban publikált. Verseiből és prózai írásaiból válogatást közöl a Kárpáti Kalendárium, Sugaras utakon (1985), Vergődő szél (1990), Évgyűrűk-sorozat, Töredék hazácska, (1994), Lecke (2001), Verecke (2003), Viszontlátás (2009) című kiadvány és antológia. Prózaíróként a legnagyobb elismerést számára eddig az 1991-ben napvilágot látott A sátán fattya című kisregénye hozta. Schober Ottó feldolgozásában a Beregszászi Népszínház sikerrel mutatta be a kárpátaljai magyar falvakban. Változatos, gazdag költői eszközrendszerrel alkot, prózája szenvedélyes, történeti és szociális indíttatású. A Sátán fattya című trilógiájában kimondja, elbeszéli, feltárja a majd félévszázadon át kimondhatatlant, a kárpátaljai magyaroknak azt a nagy fájdalmát és vérveszteségét, hogy a kárpátaljai magyarság mintegy 40 ezer férfitagját a II. világháború után a kollektív bűnösség elve alapján bevagonírozta, elhurcolta, halálra ítélte a szovjet hatalom.
Elismerések, díjak: 1979-ben és 1982-ben novellapályázaton nyert. 1989-ben a Bethlen és a Soros Alapítvány támogatta írói munkásságát. KMKSZ Kovács Vilmos Irodalmi Díja (1991); Év Könyve Díj (regény kategóriában, 2000) A Sátán fattya c. kisregényért kapta, a Magyar Írószövetség elnökének elismerését kifejező oklevele (2001), József Attila-díj (2005), A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elismerő oklevelei (2001, 2005), az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kovács Vilmos Irodalmi- és Művelődési Díja (2004), Teleki Pál Érdemérem (2006), A Magyar Kultúra Lovagja cím (2007), Márai Sándor-díj (2021).
Művei: Dolgok igézetében, versek, József Attila Irodalmi Stúdió Könyvtára sorozata, Kárpáti Igaz Szó, 1983., Fehér eper, novellák, Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1988., Pírban perben, versek (Ferenczi Tihamérral), Ungvár, Kárpáti Kiadó, 1990., Sátán fattya, kisregény, Ungvár-Budapest, Hatodik Síp Könyvek - Új Mandátum Kiadó, 1991., Tölgyek alkonya, (A sátán fattya második része), kisregény, Budapest-Beregszász, Hatodik Síp Alapítvány - Mandátum Könyvkiadó, 1996., Az idő súlya alatt, novellák, Ungvár- Budapest, Intermix Kiadó, 2001., Páros befutó, regény, Ungvár- Budapest, Intermix Kiadó, 2002., Új csillagon, versek, Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 2003., Kovács András: Két kötet egy szemszögből. (Nagy Zoltán Mihály Új csillagon). In: Együtt, 2004/3, 69-70. old., A teremtés legnehezebb napja : A Sátán fattya trilógia 3. része (regény, Ungvár-Budapest, 2004, 2006); Messze még az alkonyat: versesregény-variáció. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2008; Fogyó fényben : a Messze még az alkonyat című versesregény-trilógia második része. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2010., Túl a fényeken: a Messze még az alkonyat című versesregény-trilógia befejező része. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 2012., Árnyék völgye. Elbeszélések, Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 2013.
Irodalom, forrás: Pál György, A magyar irodalom Kárpátalján (1945-1990), Nyíregyháza, 1990; M. Takács Lajos, Még ma is küld írót a falu. In: M. T. L, Résnyire nyílt ajtók, Debrecen-Ungvár, 1991; S. Benedek András, A regény Ígérete. In: Pánsíp 1996., Dupka György: Kárpátalja Magyar személyi és intézmény-adattára. [Nagy Zoltán Mihály], Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993. 108-109. old., M.T.L./ M. Takács Lajos: Nagy Zoltán Mihály. In: Új magyar irodalmi lexikon, H-Ö. Főszerkesztő: Péter László. Második javított, bővített kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 1575-1576. old., S. Benedek András: Páros befutó. In: Együtt, 2002/3, 79-80., S. Benedek András: Nagy Zoltán Mihály Új csillagon című könyve. In: Együtt, 2003/2, 51-52. old., Dupka György: Ukrajnai magyar szervezetek, intézmények, közéleti személyiségek adattára. [Nagy Zoltán Mihály]. Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Ungvár-Budapest, 2006. 71-72. old., Dupka György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918- 2007 [Nagy Zoltán Mihály]. In: Ukrajnai Magyar Krónika.- 2006. június 14. 10. old., Bakos Kiss Károly: Variáció versregényre. In: Együtt, 2008/3, 65-71. old., Penckófer János: Hatvanból harminc. Nagy Zoltán Mihály három évtizedes alkotói pályájának vázlata. In: Együtt, 2011/1, 63-68 old.
Elektronikus irodalom: Nagy Zoltán Mihály. In: KárpátInfo.net/dosszié: http://www.karpatinfo.net/dosszie/nagy-zoltan-mihaly, Penckófer János: Tettben a jellem… In: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/79715/2/de_862.pdf, Nagy Zoltán Mihály. In: Wikipédia. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Zoltán_Mihály, A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak listája: http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Magyar_Művészeti_Akadémia_tagjainak_listája
