Lusztig Károly

Kapcsolódó település: Ungvár

Újságíró, műfordító, író
Magyar kultúrához kötődő baloldali értelmiségi zsidócsaládban született. Apja egy ungvidéki ruszin nagyközség körorvosa volt, ahol egyben gyermek- és ifjú éveit töltötte. Ungváron végezte középiskolai tanulmányait. Gimnazistaként csatlakozott 1939-ben az ifjúsági baloldali mozgalomhoz, ezért letartóztatták, később munkatáborba hurcolták. 1944 végén megszökött a büntetőtáborból, önként belépett a Szovjet Hadseregbe, felderítőtisztként harcolt Csehszlovákia és Lengyelország területén.

Egységét a potsdami konferencia védelmére Berlinbe vezényelték. 1946-ban leszerelt. Visszatért szülővárosába, 1946-tól Komszomol-funkcionárius, 1949-től a megyei pártbizottság instruktora, később a megyei pártbizottság sajtóalosztályának vezetője volt. 1951-ben történelem szakon szerzett oklevelet az ungvári egyetem levelező tagozatán. Pályafutását magyar nyelvű újságírás területén folytatta, két évig volt a Vörös Zászló (ma Beregi Hírlap) című beregszászi járási lap főszerkesztője. 1956-tól 1965-ig a megyei rádió magyar szerkesztőségének vezetője. 1965-ben az önállósodó Kárpáti Igaz Szó felelős titkára, 1967-től pedig 1982-ig, nyugdíjazásáig helyettes szerkesztője volt. A harci érdemekért, A kiváló munkáért érem és több más kormánykitüntetés tulajdonosa. Az USZSZK érdemes újságírója.

1946 óta publikált, két riportfüzete, két, novellákat és kisregényt tartalmazó könyve és egy karcolat, humoreszk gyűjteménye jelent meg. Az írásait közlik a jelentősebb kárpátaljai újságok, hetilapok, időszaki kiadványok, antológiák (Kárpáti Kalendárium, Sugaras utakon, 1985, Hónapsoroló, Vergődő szél, 199o). Rendszeresen fordított ukránra cseh és magyar nyelvű irodalmat, többek között Berkesi András, Dobozi Imre, Gergely Sándor, Mesterházi Lajos, Thurzó Gábor műveit. Ukránból magyarra is fordított. Műbírálattal is foglalkozott. A szovjet irodalomra, a szovjet társadalomra jellemző ideológia és szocialista realizmus tudatos követője és terjesztője, aki egyben Balla László baráti köréhez tartozott. „Műveiben általában a múlt eseményeit, a koncentrációs táborok foglyainak tragikus sorsát és a jelen élet problémáit rajzolja meg…Stílusa kifejező, erőteljes, újabb írásai a már érett írót sejtetik”. – olvasható a Sugaras utakon, c. antológia záró tanulmányában, amelyet az ungvári egyetem magyar filológiai tanszékének összeállítói fogalmaztak meg (1985).

A kilencvenes években Izraelbe telepedett át, végső otthonra még sem lelt itt, honvágy gyötri, 2oo5-től visszatelepül, újra Ungváron él, kinti élményeit sorozatban publikálja a fekete Kárpáti Igaz Szóban.

Művei: A szó tanít, a példa vonz, riportok, Kárpátontúli Területi Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Uzsgorod, 1963., Házavatás, riportok, Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1966., Mielőtt megvirradt, kisregény, novellák, riportok. Kárpáti Kiadó, 1974., Látlelet, novellák, riportok, Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1979., Tükör, karcolatok, humoreszkek, Kárpáti Kiadó, Uzshorod, 1987., Töredékek. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2007.

Események

Copyright © 2024 KMMI