Naplóíró, nyugalmazott református püspök
(Tivadarfalva, 1925. január 8. – Munkács, 2016. november 6.)
Az egykori Ugocsa megyében nyolcgyermekes családban született, apja vasutas volt, később gazdálkodó. A középiskola elvégzése után Budapestre került, mint műszaki tisztviselő a Mátyásföldi Repülőgyárba. A második világháború után hazakerült szülőföldjére, amikor értesült a „malenykij robot”-ról, visszafordult és Debrecenbe ment. A nyár közepéig ott dolgozott a vagongyárban. Fiatalon feladta a reményt, így ismét hazatért. Kárpátalján a nagy gyászban, a nehéz körülmények között megindult az ébredési mozgalom, amelynek vezetője Simon Zsigmond lelkipásztor volt.
Az evangélizációk, bibliaórák, istentiszteletek nagy hatással voltak rá. Gulácsy Lajos is elhatározta, az Urat fogja szolgálni. Be is iratkozott a debreceni református teológiára, de közben lezárták a határt, így tanulmányai megkezdése lehetetlenné vált. Mégis lett megoldás. A Kárpátaljai Református Egyház akkori vezetősége, Györke István főjegyző és Kovács József irányításával, valamint Horkay Barna, Zimányi József, Kovács Zoltán és Pázsit József tanítói működésével számára is itthoni képzés kezdődött. Minden hónapban más lelkipásztor mellett készült, és egyben kisegítő szolgálatot végzett. A központi helye Munkácson volt Kovács József mellett. Hittantanítással és konfirmációi előkészítéssel foglalkozott. 1948-ban tudatták vele a hivatalosok, hogy letiltják a szolgálatról és a tanulásról. Ezután következett be, hogy 1949. március 19-én hatodmagával (Györke István, Huszti Béla, Kovács Zoltán, Asszonyi István, Pázsit József) letartóztatták. Elitéltek és csak 1956. május 15-én térhetett haza. A későbbiekben kiadott emlékiratából idézünk: „Hazajövetelem után 1956. június 3-án megnősült. Ádám Emmát vettem feleségül a munkácsi református templom orgonistáját, aki hét évig várt rám. Most ő a legközelebbi munkatársam. A hitoktatást is elvégzi, ha úgy hozza a sor. Három gyermekünk van. Fiunk Géza fizika szakos, Emma lányom német szakos, Éva lányunk magyar szakos tanár. Négy fiú unokánk van.
Hazajövetelem után az államhatalom nem engedte sem a szolgálatot, sem a tanulást. Ugyanis Kárpátalját mintául szánták arra, hogyan kell az új társadalmat Isten nélkül felnevelni. Kárpátalján, ahol rendes körülmények között 104 lelkipásztor és hitoktató működött, 24 személyre csökkent a lelkészek száma, és ez így volt 1975-ig. Miután a Szovjetunió is aláírta a Helsinki egyezményt, engedte meg az egyházaknak, a református egyháznak is, hogy saját kebelén belül oldja meg a lelkipásztorképzést. Persze csak annyit lehetett képezni, amennyien meghaltak, vagy nyugdíjba mentek. Sajnos, én nem kerültem az elsők közé. Az egyházügyi hivatal újból és újból elutasította regisztrálási kérelmemet, noha nekem már volt négyévi szolgálati és tanulmányi időm.
1978 őszén végre mégis regisztráltak és 1979 nyarán már letettem a vizsgáimat. Azóta több helyen szolgáltam, jelenleg Munkács központtal, Beregrákos és Kajdanó községben. 1987 júniusától püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténet-előadója vagyok. 1987. november 15-től Bereg megye esperese, 1991. április 4-től egyházkerületi főjegyző, 1994. május 13-án püspökké választottak.
Ezek után mondhatná valaki: milyen sikeres ember! A valóság az, hogy kicsi koromtól sok-sok munkálkodásban, felelősségvállalásban telt az életem. Megismertem a mélységeket és a magasságokat. Az bizonyos, hogy mindenben látom Isten vezetését, megtartó kegyelmét. Az Úr már rabságom előtt készítette életemet, hogy az Ő eszköze legyen. Kemény körülmények között formál a Mester, de biztonságot ad az, hogy a vésőt Ő tartja a kezében. Most, életem e szakaszában, emberi szemmel nézve a csúcsra érvén, sem akarok más lenni, mint Isten eszköze református egyházunk, magyar népünk és az egyetemes embervilág számára. Szolgálni a megbékélést, jóakaratot, utat mutatni az üdvösség felé. Istenhez az a kérésem, hogy adjon bölcsességet, lelki látást, hogy mindenben az Ő akarata valósuljon meg.
Arra kérem minden szolgatársamat, minden felebarátomat, legyünk Isten eszközei, hogy jótetszése nyugodjon rajtunk. A 90. zsoltár záró versével fejezem be írásomat: "És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mirajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk." Beregszász - Munkács, 1994. június 1.
Elismerések, díjak: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011), Külhoni magyarságért díj (2012), Munkács város díszpolgára cím (2013).
Fontosabb művei: A mélységből a magasba. Bizonyságtétel az elmúlt időkről. Gulácsy Lajos önéletírása. Szerkesztő: Szántó János. Kárpátaljai Református Egyház Sajtóosztálya.Munkács. 2005. 110 old., A mélységből a magasba. Bizonyságtétel az elmúlt időkről. Gulácsy Lajos önéletírása. Második, bővített kiadás. Szerkesztő: Marton Erzsébet. Megjelent a szerző magánkiadásában. Munkács. 2009., 137. old. Tárolt változat: http://mek.oszk.hu/03500/03531/html/
Irodalom, forrás: Dupka György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918- 2007 [Gortvay Erzsébet]. In: Ukrajnai Magyar Krónika.- 2007. július 4. 12. old.
Elektronikus irodalom: Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök tanúságtétele az Országházban. In: Kárpátalja.ma (2013. november 7.): http://karpatalja.ma/karpatalja/nezopont/23388-gulacsy-lajos-nyugalmazott-reformatus-puspok-tanusagtetele-az-orszaghazban, Gulácsy Lajos ny. ref. püspök tanúságtétele - YouTube www.youtube.com/watch?v=rUe3KoFaH6s
