A Pulzus Rádió a napokban méltatta fennállásának nyolcadik évfordulóját. Ennek kapcsán beszélgettünk Barta Miklós igazgatóval. Szó esett a kezdetekről, jelenről, jövőbeni tervekről.
– Hogyan került a rádió élére?
– 2011 februárjában egy húszéves korszak zárult le az életemben. Állami tisztviselőként tevékenykedtem, ami a hosszú évek alatt felőrölt, őszintén bevallom, belefáradtam. Viszont már sokkal korábban ismertem Taracközi Ferencet, a beregszászi református egyház vezető lelkészét, aki egy alkalommal arra kért, beszélgessünk. Az egész beszélgetésnek a lényege egy FM rádió beindítása volt Beregszászban, melynek az élére vezetőt keresnek. Én akkor még egyáltalán nem voltam jártas ebben a témában, még azt sem tudtam, hogy a Sion Rádió már online működik. Ezért meg is kérdeztem: miért éppen én? A tiszteletes azt felelte, mert úgy véli, én jártas vagyok az ukrán paragrafusokban, kiismerem magam a törvényekben, a rendeletekben. Kis gondolkodás után elvállaltam az ügyvezető igazgatói állást, s ezt a mai napig nem bántam meg.
– Nagy kihívásnak tekintette?
– Egy példával szeretnék erre válaszolni. Ha arra kértek volna fel, hogy tegyük fel a huszadik megnyitott patikát igazgassam, nem éreztem volna kihívásnak. A rádió viszont egészen más dolog. Akkor még nem volt, és azóta sincs a Pulzus Rádión kívül más rádió a Beregszászi járásban, ezért éreztem úgy, hogy nagy fába vágom a fejszémet. Viszont óriási dolog volt, hogy nem a nulláról kellett kezdeni, ugyanis a Sion Rádió már akkor egy kiváló csapattal rendelkezett, akik között volt zenei szerkesztő, műsorvezető, rovatszerkesztő, riporter. Tehát nem az volt az első dolgunk, hogy munkatársakat keressünk, hiszen az alap adott volt, erős támasz a kezdéshez. Ternopilban ismerkedtem meg komoly rádiós szakemberekkel, tőlük kértem tanácsot, hogy is kell hivatalosan, a törvényeknek megfelelően működtetni egy rádiót. Megismerni, mi a műsorrács, programok, rovatok, hírek, élő műsor, konzerv műsor stb. Ezután igyekeztem beszerezni a szükséges okmányokat a működéshez, a 24 órás sugárzáshoz.
Mivel az egyház nem lehet médiatulajdonos, 2011-ben megalakult a Pulzus Kulturális Információs Központ Magánvállalat. 2012. december 24-én Kijevben szavazás útján a Pulzus Rádiónak ítélték meg a frekvenciát, ami igazán szép ajándék volt a Jóistentől karácsonykor. Emlékszem, nekem kellett megindokolni, hogy miért éppen Beregszászban működne a rádió. A licencengedélyben akkor még nem volt feltüntetve százalékarányban a nyelvhasználat, vagyis úgy nézett ki a dolog, hogy csak és kizárólag magyar rádió lesz. Viszont én már a tiszteletes úrral való beszélgetés során megemlítettem, nem lenne-e jó kis mértékben az ukránt is „belevinni” a műsorokba, hiszen valószínűleg ukrán nemzetiségűek is lesznek a hallgatóink között. Nem volt rossz ötlet, hogy mi az első perctől két nyelven szólaltunk meg, hiszen jött az ominózus nyelvtörvény, miegymás, ezért nekünk már sokkal egyszerűbb volt a dolgunk, voltak ukrán rovataink, ukrán nyelvű zenéink, nem kellett drasztikus változtatásokat eszközölnünk.
– Folyamatosan 2011-ről beszélünk, holott a nyolc év 2013-ra datálható vissza.
– Igen, így van. Igazából 2013. május 22-én 16 óra 40 perckor született meg, szólalt meg először a Pulzus Rádió FM 92.1. 2012 decemberétől egy óriás munka vette kezdetét. A dombunk már megvolt, ahol felállítsuk az antennánkat, de ahhoz, hogy sugározni is tudjunk, még nagyon sok mindenre volt szükség. De rendelkeztünk egy olyan lelkes kis csapattal, mely mindent megtettek azért, hogy ez sikerüljön. Emlékszem, az autóban ültünk Birta Zoltán főszerkesztővel, beállítottuk a 92.1-et, és vártunk. Egyszer csak hallottunk egy sistergést, aztán már hangokat is, és végül felcsendült a Pulzus Rádió. Mi annyira készültünk erre a történelmi pillanatra, hogy korábban szóltunk a barátainknak Munkácstól Újlakig, hogy velünk együtt ők is készüljenek. Amikor jöttek a visszajelzések számos településről, leírhatatlan érzés töltött el bennünket. Ezért 2013. május 22-e a Pulzus Rádió születésnapja, s arra nagyon büszkék vagyunk, hogy azóta szünet nélkül sugároz.
– Változott a csapat összetétele?
– Igen, a műsorrácsnak megfelelően alakítottuk ki a szerkesztőséget, ugyanis napi nyolcórás élő műsorral készültünk. Ez óriási kihívás és egyben felelősség is, hiszen ez azt jelenti, hogy folyamatosan résen kell lenni, bármikor betelefonálhat valaki bármilyen kéréssel vagy kérdéssel. Találtunk mi már így meg kutyát, macskát, útlevelet, kulcsot, és még sokáig sorolhatnám. De az is lényeges, ha azonnal bemondjuk, hogy itt és itt az útra dőlt egy fa, vagy útlezárás van, vagy nyitva van egy akna, nem beszélve az aktuális határhelyzetről. Ez a gyors, azonnali reagálás egy rádiónak nagyon fontos feladata, de mi ezt el tudtuk érni, vagy például egy konferenciáról perceken belül tudunk tudósítani. A visszajelzések a hallgatók részéről pedig nagyon jók, ami erőt ad nekünk a mindennapi munkánkhoz. Persze a nyolc év alatt ért minket kritika is, de mi ezekből a kritikákból tudtunk építkezni.
– Hány fős a csapat?
– Összesen tizenhatan vagyunk, beleértve azokat is, akik „csupán” reklámhangok. Munkatársaink nap mint nap azon dolgoznak, hogy a 24 órás műsorrács a médiatörvénynek megfelelően teljesítve legyen, és megfeleljen megbecsült hallgatóinknak. És mi mindannyian úgy véljük, addig leszünk hallgatottak, ameddig helyi témákról beszélünk helyi emberekkel, helyi emberekről.
– A műsoraikról mit érdemes tudni?
– Ha bármelyik élőműsor-vezetőről vagy hírolvasóról beszélünk, elmondhatom, hogy mindannyiuk óriási felelősségtudattal rendelkezik, és itt formálódtak ki. Bármi is van, ők mindig mosolyogva, jókedvűen köszönnek be, hogy a hallgatónak legyen kedve továbbra is a 92.1-re tekerni. A hétfői Ébresztő reggel héttől tíz óráig tart, házigazda Cseh Ádám, meghívott műsorvezető Bekfi Mária, a Turmix műsorvezetője szintén Cseh Ádám, délután a Látogató című műsort Gogola István pszichológus pedagógus vezeti. A kedd ugyanúgy Ébresztővel kezdődik, Ádám mellett meghívott műsorvezető ifj. Barna György, a délutáni sávban Botos István és Barna György a Sportkedv című műsort vezetik. A szerdai Ébresztő után Botos István a 70-80-as évek slágermúzeumával csinál jókedvet. Csütörtökön ugyancsak Ébresztővel köszönünk, majd délután Birta Zoltán főszerkesztő a Csütörtöki megállóba várja meghívott vendégeit. Pénteken a Turmixot követően a Music Fun-ban kimondottan fiataloknak szóló slágerekkel jelentkezik Cseh Ádám. Szombaton négyórás élő kívánságműsorral kedveskedünk hallgatóinknak. Vasárnap az egyetlen olyan nap, amikor nem jelentkezünk élő műsorral, de számos érdekes rovat hangzik el, mint például a nagycsaládosok műsora, egészségügyi, egyházi rovat stb. Hétvégén, szombaton és vasárnap Kurmay Ráti Szilvia meseíró tolmácsolásában kárpátaljai mesék hangzanak el.
– Hogy gondolja, elérték a céljukat?
– Mivel a rádió fenntartója a beregszászi református gyülekezet, Taracközi Ferencnek az volt a kérése, hogy közvetítéseink során helyezzünk nagy hangsúlyt az egyházi műsorokra, hiszen a kezdetek kezdetén, a rádió megvalósításánál ez volt a fő cél, hogy az Isten szavát kivigyük a templomból. Azt hiszem, hogy ez sikerült. Mindemellett sikerült olyan műsorrácsot összehozni, amely mindenki igényét kielégíti, legyen az a hétfői Látogató, a keddi Sportkedv, a szerdai 70-80-as slágermúzeum vagy a csütörtöki Megálló. Napi szinten óriási munkával és nagy odafigyeléssel folyik az aktuális hírek szerkesztése, és még sorolhatnám. De mint ahogy más médiumok, mi sem tudunk reklámok nélkül lenni, ezért azoknak is helyet kell adni.
– Milyen jövőbeni terveik vannak?
– Öt komoly projektünk van, amiket meg szeretnénk valósítani. Kettőről már beszélhetek, hiszen már elkezdődött. 2018. december 6-án hangzott el utoljára a Pulzus Rádió éterében külföldi munkavállalást reklámozó szöveg. Mi azóta nem hirdetünk ilyesmit, mindinkább az ellentétét. Különböző reklámszövegekkel igyekszünk támogatni azokat a vállalkozókat, akik itthon maradtak, itt próbálnak megélni. Így felcsendülnek olyan „felhívások”, mint edd a kígyósi tésztát, a benei lekvárt, idd a John Gaspart, a helyi almalevet. Emellett élő műsorbeszélgetésekben is sokat foglalkozunk ezzel a témával. Ebben a projektünkben a fő partnerünk a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége. A másik projektünkben a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanáccsal működünk együtt, ez pedig nem más, mint csodálatos vidékünk népszerűsítése, illetve a szelektív hulladékgyűjtésre való figyelemfelhívás. Mi ezekkel a műsorokkal, beszélgetésekkel nem a világot akarjuk megváltani, mert nem is tudjuk, de úgy hiszem, hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy csökkenjen az elvándorlás, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy itthon is lehet nyaralni és valóban jól érezni magunkat, hiszen Kárpátalja a mi hazánk.
