Grafikus, festőművész, dekoratőr. Rendkívül jó kedélyű, optimista életszemléletű ember, mindenben a pozitívumot keresi. Saját bevallása szerint bohém, őt nem lehet keretek közé szorítani. A napokban lépte át a hetedik X-et, de ha valaki azt hiszi, hogy a nyugdíjasok unalmas, egyhangú életét éli, az nagyon téved. Edit rendületlenül alkot, rajzol, fest, hódol művészi szenvedélyének, látogatja a kiállításokat, az ungvári magyarság és művészközösség egyik mozgatórugója. 1971-től rendszeresen részt vesz csoportos kiállításokon. Több kárpátaljai településen láthatták egyéni tárlatait, grafikái folyóiratokban jelentek meg. Felvették a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületbe, megkapta az KMMI Munkácsy Mihály emlékplakettét és oklevelét, életművét elismerő díszoklevelét. A Kárpáti Igaz Szó Kulcslyuk rovatának vendége Nigriny Edit ungvári grafikus, festőművész, dekoratőr.
– Festészet, grafika, dekorálás. Melyik áll hozzád a legközelebb?
– A dekorálás csak elvégzendő feladat volt, hisz első munkahelyemen, az Ungvári Művészeti Alapban főként megrendeléseket kellett teljesítenem, ezért kaptam a fizetést. Később az Ungvári Vasúti Teherforgalmi Vállalatnál 29 éven át is ugyanezt csináltam. Az igazi szerelem, az a grafika, amikor megálmodok valamit, és az általam kifejlesztett technikával papírra viszem. De festeni is nagyon szeretek.
– Virágok, kakasok, napraforgók, csendéletek, geometrikus alakzatok… vidám színek,a nézőnek azonnal jó kedve támad.
– Tudatosan nem használok sötét színeket, én az életöröm, a boldogság, a derű, a jó hangulat híve vagyok, és azt szeretném, ha a nézőközönségem is ezt érezné. A bús, komor gondolatokat és színeket száműzöm az életemből.
– Holott nyilván a te életedben is voltak nehéz, fájdalmas időszakok…
– Persze, hogyne lettek volna. De megtanultam elengedni, túllépni ezeken, hisz úgysem tudok változtatni rajtuk.
– A művészi véna honnan ered?
– Nem tudom, mert a családban korábban nem festett senki. Édesanyám szépen zongorázott, sajnos hétéves koromban elveszítettem. Édesapám a művészeti alapnál dolgozott alkotó emberek között, de szervezőként. Ő vette észre a rajzkészségemet és még elemi iskolás koromban beíratott Bakonyi Zoltán rajzstúdiójába. Szépen fejlődött a rajztudásom, nyaranta részt vettem az alkotótáborokban, ki is állították a munkáimat. Zoli bácsi is támogatta, hogy a nyolcadik osztály után folytassam tanulmányaimat az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában, így 1966-tól a képzőművészeti szak diákja lettem. Kiváló mestereim voltak, akik mellett tökéletesíthettem rajztechnikámat. Ez és a csak általam használt fehér vonalas sajátos stílus az erősségem a mai napig.
– Minden alkotó embernek van példaképe.
– Nekem Erdélyi Béla, a kárpátaljai festőiskola megalapítója, számomra ő felülmúlhatatlan. Imádom Gustav Klimtet, a régi klasszikusok közül Sandro Botticellit, Csontváry Kosztka Tivadar gyönyörű színeit. De az optikai festészet, az „op-art” legjelentősebb képviselője, Victor Vasarely (a magyar származású Vásárhelyi Győző) is közel áll hozzám, bár ő szigorú szabályok, bizonyos filozófia alapján dolgozik. Én inkább szabad szellemben alkotok.
– Hogyan választasz témát?
– A téma talál rám, valahogy megálmodom, amit papírra viszek, sokszor egész történeteket, mint például a mostani kedvenc munkámnál a Farkasoknál vagy a Vörös macska álmában, esetleg a Bach zenéjében, a Hableányban. Persze mindenki azt lát bele egy-egy képbe, amit szeretne, de nekem azok a legkedvesebbek, amelyek többet mondanak, mint amennyit első ránézésre mutatnak.
– A mai kárpátaljai művészek meg tudnak élni a festészetből?
– Aligha, soha nem is lehetett. Az emberek, ha el is ismerik az adott művész tehetségét, sajnos nem szívesen áldoznak a munkáira. Akinek a festészet biztosítja az egzisztenciáját, annak neve kell legyen a szakmában.
– Tudom, hogy az évek múlásával nem szeretsz foglalkozni, de muszáj megjegyeznem, hogy akár két évtizedet is letagadhatnál. Mi a fiatalos külsőd titka?
– Elsősorban, gondolom, a gének. Másodsorban a hozzáállás: igyekszem mindenkinek megbocsátani, nem őrzöm, dédelgetem magamban a haragot. Azzal csak magamnak ártanék. Egész életemben örömet szerzett a tevékenységem, szabad voltam, azzal foglalkozhattam, amit szerettem. Hetente háromszor járok jógázni, immár húsz éve sportolok, ami segít megőrizni a testi, lelki harmóniámat. Reggelente, amikor felkelek, megköszönöm az univerzum irányítójának az új napot, szeretteim számára boldogságot, egészséget kérek, s úgy indulok el, hogy ez lesz életem legszebb napja.
– S talán az sem mellékes, ha egy nő háta mögött biztos védőbástyaként ott áll egy férfi.
– Ez egyértelmű. Ahhoz, hogy egy nő boldog, kiegyensúlyozott legyen, tudnia kell, hogy számíthat egy megbízható társra, aki mindenben kiáll és kitart mellette. Én ebből a szempontból szerencsés vagyok. Szabolcs nagyon beosztó, így mindig mindenre tellett. 1971. április 16.-án ismerkedtünk meg, és egy év múlva összeházasodtunk. Úgyhogy idén lesz megismerkedésünk ötvenedik évfordulója.
– Gyerekek, unokák?
– Két fiúnk van, Tamás 48, Zorán 46 éves. Öt unokát köszönhetünk nekik: Viktor 24, Tóni 14, Veronika 16, Daniella 15, Katica 2 és fél éves. Szinte heti rendszerességgel találkozunk velük.
– 15 éve élvezed a megérdemelt nyugdíjat. Azóta férjeddel sokat utazgattok.
– Gyakorlatilag egész Európát bejártuk. Nekünk ez a hobbink. Sajnos a világjárvány keresztbe húzta a számításainkat, kénytelenek vagyunk kivárni. Pedig most éppen a horvátországi Dubrovnikot, a spanyolországi Kordobát, Madridot néztük ki magunknak.
– Aktívan használod a Facebook-ot, ahonnan kiderül, szívesen hódolsz a kulináris élvezeteknek.
– Ez is amolyan hobbi. Ínyencek vagyunk, szeretünk finomakat és különlegeseket enni, s ebből fakadóan főzni is. A jól sikerült fogásokat pedig „megosztom” másokkal is.
– Miből meríted az energiádat?
– Az őszinte emberi kapcsolatokból, a szeretetből.
– Mindig mosolyogsz, de mikor sírtál utoljára?
– Nem is emlékszem. Régebben édesanyámra gondolva könnyeztem, de tudom, hogy jó helyen van és ezt elfogadtam.
– Mire vagy a legbüszkébb?
– A családomra, hogy szeretetben, harmóniában élünk.
– Ha láthatatlanná válhatnál, mit lesnél meg?
– A háta mögül megnézném, hogy milyen technikával dolgozik Gusztav Klimt, Róth Miksa…
– Van álom kiállítótermed?
– Nincsenek olyan jellegű ambícióim, hogy valamelyik híres galériában állítsák ki a grafikámat. Engem az tesz boldoggá, ha a környezetemben élőknek szerezhetek örömet.
