Nagydobronyban minden kicsit más

Nagydobronyban még ma is élő hagyomány a húsvéti ajándékkosár készítése. Megkérdeztem néhány lányismerősömet más településekről, akik kijelentették, náluk nem szokás a húsvéti kosár ajándékozása, legfeljebb azok készítenek ilyet, akiknek nagydobronyi a párjuk.

Móricz Kálmán Nagydobrony című könyvében az alábbiakat olvastam: „…A legények udvarolni mentek, s a lányoktól egy vagy két hímestojást kaptak. Akinek szeretője volt, az a lány másnak nem adott, csak a mátkájának, de annak aztán egész kosárral…” Az idősek visszaemlékezése alapján igazolhatóak is ezek a mondatok, hiszen 50-60 évvel ezelőtt még leginkább hímestojás került azokba a bizonyos kosarakba, szám szerint minimum húsz darab, melyet vagy inggel, vagy egy zsebkendővel, esetleg itallal egészítettek ki.

A kosarak átadására húsvét első napján, vasárnap került sor, amikor a fiúk udvarolni mentek. Hétfőn az udvarló az előző nap kapott kosárba viszonzásként szintén tett valamilyen ajándékot, például fejkendőt, majd este elvitte azt a párjának.

Ugorjunk pár évtizedet előre. A 80-as évek végén megnyíltak a határok, ennek következtében a hímestojások közé csokitojások és csokinyuszik is kerültek. Mellé pedig leggyakrabban ing, pulóver, egy üveg ital. Az ajándékozás menete ekkor még a szokásos volt. Humoros momentuma a dolognak, hogy a legény édesanyja a legtöbb esetben meg is számolta, hogy meg van-e a hagyományosan minimum húsz tojás a kosárban.

Így jutunk el napjainkig, a rohanó világig, melyre épp most egy világjárvány gyakorol nagy hatást, ám még mindig a nagydobronyi szokások szerves része a húsvéti kosarak ajándékozása. Természetesen ezek már sokkal díszesebbek. Kikopott viszont belőle az, hogy a lányok a locsoláson kívül mást is kapjanak cserébe a kosarakért. Erről viszont már a fiatalokat kérdeztük.

– Esetemben eddig úgy történt, hogy akivel készíttettem a tojásokat, azt kértem meg, hogy állítsa össze a kosarat. A hozzávalókat előzőleg én vásároltam meg. A saját ízlésem szerint választottam kosarat, csokit, italt, csokinyuszit és ajándékot. Ezek mellé pedig nagyjából húsz, kézzel írott hímestojás került. Az ajándékkosár összértéke körülbelül 1000-1200 hrivnya szokott lenni. A párom falujában, Tiszaújlakon ennek nincs nagy hagyománya, mifelénk viszont még mindig dívik – meséli a nagydobronyi Molnár Katalin.

– A néphagyomány szerint ezekbe a kosarakba páros számú tojás került, amit az is befolyásolt, hogy hány férfi élt az udvarlóval egy háztartásban (apa, nagyapa, fiútestvér). Régen hímes és hagymahéjas tojásokat ajándékoztak. Napjainkban egy húsvéti kosár közel sem úgy néz ki, mint elődeink idejében. Az elkészítés során mindenkinek más elképzelései vannak, így árban is jelentős különbségek figyelhetők meg. Maguk a kosarak 200-250 hrivnyába kerülnek. Ezt kell megtöltenünk itallal, csokoládéval, tojással és apróbb édességekkel.

A kész kosár ára, méretétől függően 700-800 hrivnyára rúg, ha valamilyen egyedi meglepetés is bele kerül, az plusz költség.

A hímes tojásokat egyre inkább felváltja a csokitojás, kindermeglepetés, illetve a különböző plasztik vagy szalagozott dekortojás. Vannak kisebb kosarak is, amelyek beleférnek egy 500 hrivnyás keretbe. Egyre elterjedtebb ez a típúsú ajándék a gyerekek körében, amikor a keresztszülők és nagyszülők kis kosárkákkal lepik meg keresztgyermekeiket, unokáikat. Ezek 200-400 hrivnyába kerülnek – emeli ki a nagydobronyi Bara Gabriella, aki nemcsak ajándékoz, hanem második éve rendelésre is készít húsvéti kosarakat minden korosztály számára.

A fotón: Molnár Katica és párja, illetve Bara Gabriella és párja