Írta: Matúz István | Forrás: KISZó | 2019. október 07.
Szombaton ismét nagyszabású néptánc- és népzenei kavalkád színhelye lehetett a nemrégiben teljesen megújhodott tiszapéterfalvai kultúrház. Nem kevesebb mint 29. alkalommal került ugyanis megrendezésre Kárpátalja egyik legnívósabb – a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége szervezésében életre hívott – ilyen jellegű seregszemléje, a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál.
Nem hanyagolható továbbá a tény sem, mi szerint valójában idén a jubileumi, 30. „folktalálkozónak” adhatott volna otthont a Tiszahát kultúrközpontja, ha a 2014-es esztendő politikai és katonai történései nem írnak felül sok mindent, még vidékünk kulturális életében is. A szervezők és a résztvevők viszont a múlt megváltoztathatatlanságán történő kesergés helyett inkább a jelenre koncentráltak, ami ha nem is rózsás, de sok téren bizakodásra adhat okot.
Hogyne bizakodhatnánk, ha Szabó Tibor moderátor megnyitóbeszédét követően a Borzsovai Népi Együttes és a Hangicsáló ifjú előadói is a remény és a megmaradás gondolatait központba helyezve kezdték meg a seregszemle programját.
Dr. Zubánics László UMDSZ-elnök köszöntötte a megjelenteket: Buhajla József ungvári, Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzulokat, Rezes Józsefet,a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás nemzetiségi és vallásügyi főosztályának vezetőjét, Dánics Évát, a nagyszőlősi járási állami közigazgatás elnökhelyettesét, Tóth Bálint polgármestert, valamint Dupka György lokálpatriótát, a MÉKK elnökét.
A palágykomoróci Illár Viktória ezt követően adta át a rendezvénysorozat jelképes stafétáját Dudics Amandának, a helyi kultúrház vezetőjének, ki az ötödik péterfalvai szalaggal díszíthette azt, majd Szilágyi Mátyás főkonzul emelkedett szólásra.
A diplomata a tőle megszokott alapossággal ismertette a bartóki-kodályi hagyományok fontosságának őrzését vidékünkön, külön kiemelve a világhírű magyar népzene-tudomány nemzetek egymás iránti jobb megértése terén elért eredményeit. Rezes József ukrán és magyar nyelvű beszédében a soknemzetiségű Kárpátalja egyesítő erejének nevezte a közös népi hagyományok kölcsönös tiszteletét, és kifejezte abbéli reményét, hogy lesz majdan 50. és 100. kárpátaljai magyar folklórfesztivál.
Hasonló gondolatokat osztott meg a nagyérdeművel Vaszilij Juhász a nagyszőlősi járási művelődési osztály vezetője is, hiszen meglátása szerint
a hagyományok ápolása Ukrajnát és a benne élő nemzeteket kapocsként köthetik az európai népek nagy családjához.
És milyen volt a folytatás? Nos, ez az, amit írott szóban nehéz, avagy talán lehetetlen átadni, hiszen a prímet (no és a tercet) már vidékünk fiatal és talán nem olyan fiatal néptáncosai, nótafái és népzenészei vitték. A mezőgecsei Tüzes liliomok ugyanis rögtön lángra lobbantották a nagyérdemű vérét, a kígyósi Szederinda viszont gúzsba verte a lelkeket, miközben az eszenyi Ritmus mindent beleadva diktálta a ritmust. Fekete Krisztián Szolyváról sírva mulatott és mulattatott az egyik legmagyarabb hangszer, a „puszták magyar zongorája”, a cimbalom mögött, de a Verbőci Művészeti Iskola leánytánca (és az azt kísérő tanár urak és hölgyek játéka) sem hagyta hidegen a közönséget, ahogy a tiszapéterfalvai Tiszacsillag örökifjú hölgyei is hatalmas sikert arattak.
Összességében 22 együttes, majd 300 fellépő, hatalmas vastaps-orkánok és igen jó szórakozás a fesztivál mérlege,
mely ugyan sosem volt verseny, de a résztvevők akkor is tagadhatatlanul a versenyszellem jegyében léptek a színpadra. Végtére meg kellett mutatni, hogy „itt senkit sem a gólya költött”, és élnek még vidékünk dalai táncai a fiatalok a lábában és ajkain. Meg kellett mutatni, a Csoóri Sándor Program keretein belül elkészült új viseleteket, meg persze az év során elsajátított új „cifrákat” a táncban, és „hajlításokat” a nótában. És meg kellett mutatni, hogy Kárpátalján magyarok még a magyarok.
Punykó Zsuzsát fodrászként ismertem meg Beregszászban, mit sem sejtve arról, hogy énekel. Egyszer aztán láttam egy videót, melyben egy gyönyörű dalt adott elő, és megismerhettem csodálatos hangját. Nézve a videót az jutott eszembe, hogy ezt mindenkinek hallania kell. Nem értettem, hogy miért nem lép...
Dercen község szülöttei közül figyelemre méltó életutat járt be Dercsényi László királyi tanácsos, beregszászi törvényszéki bíró, 1848-as honvédhuszár százados, aki tetteivel bevéste magát vidékünk történelmébe, de nagy hírnévre tett szert Kárpátalján és Magyarországon is Fodor Géza, a kárpátal...
1688. január 17-én foglalta el Antonio Caraffa császári tábornok Munkács várát, melyet Zrínyi Ilona és a Thököly Imréhez hű maroknyi kuruc őrség két éven keresztül védelmezett I. Lipót király (1657-1705) hadaival szemben.
Ingyenesen látogathatóak lesznek a magyar kultúra napján a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ tagintézményei, továbbá a Szépművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum állandó kiállításai – közölte a Szépművészeti Múzeum.
