A közelmúltban felkerestem Punykó Máriát, Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű gyermeklapjának főszerkesztőjét, akivel a kiadvány létrejöttének történetéről, jelenlegi helyzetéről, a szerkesztőbizottság távlati terveiről beszélgettünk.
— Arra kérem, ejtsünk néhány szót az Irka létrejöttéről!
— A Szovjetunió összeomlása és a rubelelszámolás megszűnése után a kárpátaljai iskolások magyarországi gyermeklap nélkül maradtak. Addig ugyanis elérhető áron megrendelhető volt a Dörmögő Dömötör, a Kisdobos, a Pajtás. Felismerve a helyzet tarthatatlanságát, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség akkori elnöksége felvetette egy helyi gyermeklap megjelentetésének fontosságát. Felkértek néhány pedagógust (köztük engem is), készítse el egy gyermeklap tervezetét. A beadott pályázatok elbírálása után én kaptam lehetőséget a lap szerkesztésére. Jankovics Mária grafikus lett az illusztrátor.
— Kiknek szánják a folyóiratot?
— Régiónkban ez az egyetlen gyermeklap, ezért szerkesztéskor mindenkire gondolok, az óvodásoktól az általános iskolás korosztályig. Mivel gyakorló pedagógusként magam is felhasználtam az Irkát a tanításban és a szakköri foglalkozásokon, a tanároknak is ajánlom. A szépirodalmi rovatok inkább a kisebbek körében kedveltek, az ismeretterjesztő írásokat pedig a felső tagozatosok olvassák szívesebben.
— Milyen szempontok szerint történik a lapszerkesztés?
— Az Irka elsősorban szépirodalmi folyóirat, feladata az olvasóvá nevelés, az anyanyelv- és a hagyományápolás. Célunk a gyerekek azonosságtudatának elmélyítése, otthonvilágának megteremtése, egyfajta közösségteremtés is. A szépirodalom mellett a lapban számos ismeretterjesztő, foglalkoztató jellegű írás is található. Több mint húsz állandó rovatunk van, a gyermeklapban külön teret biztosítunk az írogató, rajzolni szerető gyerekeknek. Számos rajz-, fogalmazás-és egyéb pályázatot hirdettünk, ezekben az évek során több ezer gyermek vett részt. Az idei első lapszámban indult a Vannak vidékek legbelül című pályázat, amelyre folyamatosan érkeznek pályamunkák, és közöljük is azokat. Kisebb feladatokat is kapnak a gyerekek: ki-ki találhat érdeklődésének megfelelőt. A legfrissebb például a harangok „szavának” összegyűjtése. Gondolom, ebből a két pályázatból is könnyen értelmezhető, milyen értékek felé szeretnénk irányítani a gyerekeket…
— Kiknek az írásai kaphatnak helyet a kiadványban?
— Bárkinek, felnőttnek, gyereknek egyaránt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bármi megjelenhet. Például van egy Aranyhal rovatunk, amelyben a gyerekek megírják, miről szeretnének olvasni a lapban. Visszatérő kívánság, hogy foglalkozzunk a sztárokkal, a celebekkel. Bármennyire is szeretném teljesíteni az olvasóim kérését, ezirányú óhajaiktól határozottan elzárkózom, és levélben próbálom megértetni a kis olvasókkal, hogy ilyesmiért nem vágjuk ki a fákat… Kár a papírért… Annak örülök igazán, ha kárpátaljai szerzők írásait olvashatják a gyerekek az Irkában.
— Mennyire sikerült megszerettetni az olvasókkal a lapot?
— Bízom benne, hogy szeretik az Irkát. Természetesen nagyon sok függ a pedagógustól, attól, hogy ő szereti-e, ő fontosnak tarja-e, hogy a gyerek ily módon is kötődjék a szülőföldjéhez, anyanyelvéhez, nemzetéhez.
Nincs előfizetőnk, a lapot a magyar iskolákban terjesztjük a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alapszervezeti elnökeinek segítségével. Az olvasók tábora nem csökken, de nem is növekedhet, hiszen Kárpátalja-szerte egyre kevesebb a magyar iskolában tanuló gyermek.
— Az Irka tizenhét éve szolgálja az olvasókat. Főszerkesztőként milyen tapasztalatokat szerzett a lapkiadás terén?
— Gyermeklapunkat az ukrán állam egyáltalán nem támogatja, így a megjelenés esetleges, pályázatfüggő. Soha nem tervezhetünk hosszú távra, mert nem tudjuk, az alapítványok hogyan bírálják el pályázatainkat. Előfordult, hogy míg más kárpátaljai sajtóorgánumok tetemes összeget kaptak, addig az Irkának megítélt összeg nulla forint volt. Nyilvánvalóan a döntő pozícióban lévők más értékekben gondolkodtak. De életben maradtunk!
— Véleménye szerint hogyan lehetne megoldani a gondokat?
— A rendszeres támogatásban, a tervezhetőségben látnám a megoldást, s természetesen abban, ha végre a saját államunk is fontosnak tartaná az egyetlen kárpátaljai magyar gyermeklap megjelenését.
— Megítélése szerint milyen a kárpátaljai magyar írók és költők szakmai megbecsültsége?
— A kárpátaljai magyar szerzők megbecsülésénél külön kell választanunk az erkölcsi és az anyagi megbecsülést. Előbbivel többnyire minden rendben van, ám anyagi megbecsülésről nemigen beszélhetünk. Az Irkába sem a honoráriumért adják az írásokat… De azt hiszem, minden fizetségnél többet jelent, ha a gyerek rámosolyog a kárpátaljai szerzőre, s azt mondja: „Olvastam a versét az Irkában”…
— Várhatóan milyen újdonságok lesznek a lapban?
— Az alapvető célokat megőrizve igyekszünk olvasmányossá tenni a lapot, és talán új rovatokat is indítunk, de ez maradjon meglepetés.
— Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!
