"Halljunk szót" Homoki Bálinttal – Hagyományos és modern szokások ötvözete

Írta: Kurmay Anita | Forrás: karpatinfo.net | 2020. augusztus 10.

Egy esküvő levezénylése nem a legegyszerűbb feladatok közé tartozik. A régi időkben többnyire a vőlegény egyik barátja, rokona hivatott irányítani a násznépet és az eseményeket, manapság azonban már hivatásos vőfélyeket kérnek fel erre a feladatra. A vőfély feladata látszólag igen egyszerű: szórakoztat és irányít. A hagyományok szerint ő búcsúztatja el a vőlegényt, majd a násznéppel karöltve kikéri a menyasszonyt a szülői házból. Mindezt vicces rigmusokban, versikékben szavalva, teletűzdelve jókívánságokkal. A Kárpát-medencében ma is sokfelé követik ezt a hagyományt.

Homoki Bálint a középiskolai érettségit követően négy évig Mizshirján, valamint Huszton tanult erdésznek, majd gondolt egy merészet és vőfélynek állt. A vidám fiatalember maximalistának vallja magát, célja, hogy minél tökéletesebbé tegye az ifjú párok nagy napját. Ismerjük meg őt!
– Meséljen magáról!
– Nagymuzsalyban születtem, ott is nőttem fel. Gyermekkoromban a Beregszászi Magyar Színház Ficseri Gyermekstúdiójának voltam tagja. Ezek az évek nagyon meghatározóak voltak a számomra. Tizenkét évet töltöttem el velük, a lehetőségért máig hálás vagyok. Már akkor arról álmodtam, hogy felnőttként színész leszek. Nem sikerült valóra váltani ezt az álmomat, de talán így volt elrendelve. A középiskolai éveim után Mizshirján tanultam tovább erdésznek és vadőrnek. Akkor még nem igazán beszéltem az ukrán nyelvet, így nagyon nehéz volt ott a tanulás, de sokat képeztem magam, és sikeresen befejeztem a képzést. Ezt követően Huszton tanultam tovább ugyanebben a szakirányban. A tanulmányok után kerestem az utamat, sokat gondolkodtam, hogy mi is szeretnék lenni, mivel is szeretnék foglalkozni. Ebben az időszakban veszítettük el édesapámat, és ekkor úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom a családom és magam iránt, ezért megélhetési források után kutattam. Így a 220V Villamossági Szaküzletben kezdtem dolgozni előbb kisegítőként, majd eladó lettem, ma pedig már igazgatója vagyok az üzletnek. Valamint megismerkedtem a vőfély szakmával Ferenci Attila színész-vőfély segítségével. Vidám embernek mondhatom magam, aki nagyon szereti, ha másokat is boldoggá tehet.
– Mi a feladata egy vőfélynek?
– Eleinte egy mulatságnak fogtam fel a dolgot, de ahogy közelebbről megismerkedtem a szakmával, rá kellett jönnöm, hogy ez egy nagyon kemény munka. Sokkal több van benne, mint amennyi kívülről látszik. Elsőként mindig meg kell ismerni az ifjú párt, megbeszélni az elképzeléseiket. Ezt követően a nap megszervezésében kell segítenünk. Ez a nap róluk szól, nekünk, vőfélyeknek pedig az a feladtunk, hogy személyesebbé, élménydúsabbá tegyük számukra a nagy alkalmat. Egy jó vőfély jó irányító is egyben. Ha látja, hogy a hangulat veszít az intenzitásából, akkor igyekszik feldobni azt. De egy esküvő nem róla szól természetesen, hanem a házasulandókról.
– Mennyire könnyű vagy nehéz megtanulni ezt a szakmát?
– Sokan azt mondják, hogy bele kell születni. Úgy gondolom, hogy nem lehet igazán beleszületni semmibe, meg kell tanulni a dolgokat. Én is sokat képeztem magam, olvastam verseket, fordulatokat, kitapasztaltam, hogy mi az, ami beválik, és mi az, ami kevésbé. Minden esküvő számomra valami pluszt jelent, mindegyik ad ahhoz valamit, hogy jobb legyek, hogy tökéletesebben tudjam csinálni a munkámat. Nagy a feszültség, a folyamatos megfelelni vágyás ezekben az esetekben, de mint minden más, idővel ez is rutinból működik. 
– Ma már nemcsak a hagyományos sátras lakodalmak a divatosak, hanem a modernebb esküvők is. Hogyan látja ön ezt?
– Ez változó, személyfüggő és persze a családi hagyományok is rányomják a bélyegüket az esküvőkre. De az igaz, hogy ma már nem a hagyományos esküvők vannak túlsúlyban. Sokszor van olyan, hogy a pár a templomban találkozik, vagy pedig este érkeznek meg a vendégek. Kezdünk eltérni a hagyományoktól, változtatunk rajta külföldi mintára, de ez nem baj. Úgy gondolom, hogy eddig lakodalmakat tartottunk, most már inkább esküvőket. Természetesen van különbség a kettő között. A lakodalom a hagyományos sátras lakodalom, az esküvő pedig egy meghitt, elegánsabb esemény. 
– Kárpátalján több neves vőfély is működik. Hogy gondolja, mi az ön sikerének a titka?
– Próbálok rugalmas lenni, mindenkivel megtalálni a közös hangot. Mint említettem, vannak, akik a vőfélyi szakma tradicionális oldalát szeretnék látni, hagyományos ruhákkal, versekkel, akkor úgy építem fel a programot. Ám vannak, akiknek inkább ceremóniamester vagy műsorvezető kell, akkor változtatok a dolgokon, másképp csinálom. Próbálok mindkét elvárásnak megfelelni, hogy minél jobb legyek, és minél többen keressenek. Emellett egy esküvő érzésekről szól természetesen. Az ifjú pár feszült, aggódnak, hogy minden jól sikerüljön, egy vőfélynek pedig az a dolga, hogy minél könnyedebbé tegye az adott napot. Hét éve dolgozom ebben a szakmában, Kárpátalja magyar lakta településeinek szinte minden pontján jártam már, ezen kívül Magyarországon is vezettem esküvőket, és büszke vagyok arra, amit elértem.
– A vőfélykedés mellett dolgozik a 220V Szaküzletben is. Családapaként hogyan lehet összeegyeztetni a munkát a magánélettel?
– Elég nehezen. Mindkét munkám idő- és energiaigényes, így egyre nehezebb dolog minőségi időt tölteni a családdal. Van három gyönyörű gyermekem, akiket nagyon imádok, boldog vagyok minden percben, amikor velük lehetek. De az egyensúly megtalálása a munkák és a család között hatalmas feladat. Mégis úgy gondolom, hogy teljes az életem.
– Mit jelent személy szerint önnek a vőfélykedés?
– Számomra ez kikapcsolódást jelent. Várom a szombatokat, nagyon szeretem ezt a munkát. Most a karantén-helyzetben nagyon nehéz, hogy nem dolgozhatunk. Egyszerűen nem találtam a helyem, valami hiányzott az életemből, és rájöttem, hogy az esküvők hiányoznak, hogy lássam a násznépet boldogan táncolni.
– Hogyan látja, az évek alatt miben fejlődött szakmailag és emberileg?
–  Szakmailag sokkal rugalmasabb lettem, fejlődött a kommunikációs képességem, sokat tanultam, tapasztaltam. Könnyebben kezelem a stresszhelyzeteket, vagy azokat a helyzeteket, amikor meg kell felelni, amikor elvárásokat támasztanak felénk. Az élet mindig tanít valamire. Megtanít felelősnek lenni másokért. Felelősséggel tartozom a családomnak, magamnak, ehhez emberileg fel kell nőni.
– Mit üzenne az olvasóknak?
– A negatív dolgoknak mindig van pozitív oldala is. Itt a lehetőség megújulni, átértékelni az életünket, több időt fordítani arra, ami eddig a rohanó napokban háttérbe szorult. Emellett pedig fontos, hogy értékeljük azt, amink van, az egészségünket, a családunkat, az életünket.
– Mi pedig sok sikert kívánunk a további munkáihoz!

Hírek

  • Füzesi Magda: „Csak tavasz legyen szüntelen…”

    Füzesi Magda költő, újságíró, József Attila-díjas, illetve Táncsics Mihály-díjas, emellett több más díj kitüntetettje, az Ukrajnai Írószövetség, majd a Magyar Írószövetség tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 13 önálló verseskötet szerzője. Eközben pedig szerény, segítőkész ember… Vele b...

  • Közös műhelymunkát szervezett a RIT és a KVIT

    Nyitott ablak – Képekben a szót, szavakban a képet címmel tartotta meg első közös műhelymunkáját a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága (RIT) és a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) szeptember 19-én a beregszászi Rákóczi-főiskola Győr termében.

  • Atasz – a nagy család

    A Bereg-vidék egyik legismertebb táncegyüttese az Atasz, amely immár húsz éve várja soraiba a helyi gyerekeket. Szvitlana Kononenko két évtizeddel ezelőtt álmodta meg a táncegyüttest. Ez idő alatt rengeteg fiatal tanulta itt meg a „tánc nyelvén” kifejezni érzelmeit, gondolatait. Ezt a hétvégén megre...

  • Az elmaradt BercsényiFeszt helyett – csendes főhajtás és koszorúzás az ungvári várban

    Az elmúlt években ilyentájt élettel telt meg az ungvári vár udvara, hisz a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet BeregFesztet rendezett az ódon falak tövében.

Események

Copyright © 2020 KMMI