Felhangolva: Beregszászi Olga

Írta: Bunda Fehér Rita | Forrás: Kárpátalja.ma | 2020. január 08.

Egy beregszászi származású színésznő, énekesnő, aki dalaival, műsorával bejárta a világot. Beregszászban is megfordul legalább évente egyszer, decemberben, amikor igyekszik énekével, jótékonykodásával szebbé tenni és megszépíteni a kárpátaljai emberek életét. Bevallom: az interjú készítésekor az én napomat is szebbé tette kedvességével, figyelmességével és őszinte mosolyával.

Felhangolva: Beregszászi Olga

– Meséljen gyerekkoráról! Milyen volt?

Csodálatos! Szabadok voltunk! A szülők sokat dolgoztak. Mi pedig a bátyámmal és a húgommal a nagymama mellett csavarogtunk a kertekben, másztunk át a kerítéseken, ettük a földből kihúzott sárgarépát, a zsíros és lekváros kenyeret. Padláson aludtunk szénában, amikor Antalócon nyaraltunk! Hát nem ez a szabadság?! Nagyon színes életünk volt! Sokat rajzoltunk, énekeltünk, sportoltunk, színházasdit játszottunk, de többen voltunk a színpadon, mint a nézőtéren .

– Kitől volt lehetősége gyerekkorában énekelni tanulni, és ha színházasdit játszottak, akkor honnan jött a színház ismerete?

Édesanyámtól. Ő színművészeti akadémiára járt, de végül nem volt lehetősége befejezni a tanulmányait. Nem lett színésznő. Viszont csodálatosan dalolt. De hát hol énekeljen? Ablakmosás, takarítás közben hangzottak el az áriák.

– Édesanyja, nem, de Ön színésznővé, énekesnővé is vált.

Már pici korom óta magamba szívtam a zene, a színház iránti szeretetet. Beirattak zongoraszakra a zeneiskolába, aztán Ungváron folytattam zenei tanulmányaimat. De mindenképpen színésznő szerettem volna lenni, úgyhogy Moszkvába mentem tanulni a Lunacsarszkij Színművészeti Főiskolára.

– Melyik volt fontosabb végül is: a zene vagy a színház?

Egymás nélkül nem tud meglenni egyik sem.

– Moszkva után szinte haza se jött, ment egyenesen Budapestre. Miért?

Jött a nagy szerelem, oda repített.

– Hogyan alakult a zenei, színészi pályája Magyarországon?

Nagyon nehezen kezdődött, mert hatalmas akcentussal érkeztem. Felvettek a Madách Színházba, de nagyon meg kellett küzdenem a nyelvvel. Montágh Imre beszédtanárhoz is jártam. Aztán egy év elteltével Kaposvárra kerültem, ahol végül megtaláltak a főszerepek is, például a Cirkuszhercegnőben Fedora szerepét játszhattam, vagy a Mágnás Miskában Rollát. Mégis, azt éreztem, hogy nem tudok kiteljesedni, aminek az oka az akcentus volt. Elkezdtem zenét szerezni, versekhez írtam dallamot, ami örömet szerzett nekem. Aztán mégis otthagytam a színházat.

– Mire vágyott?

Énekelni. Szabadúszó lettem. Nem azért, mert nem szerettem a színházat, hanem azért is, mert nem engedtek külföldre. Úgy éreztem, hogy ki akarok menni a világba. A színházban bezárva éreztem magam.

– Szabadúszóként teljesült a vágya?

Igen, nagyon sok országban jártam: Kanadában, Ausztráliában, Amerikában, Új Zélandon, Európa számos országában. Énekeltem és kiteljesedve éreztem magam.

– Ki írta a dalokat, amiket előadott?

Verseket zenésítettem meg. Varázskürt címmel meg is jelent egy lemezem, amely Pilinszky és Tollas Tibor verseit tartalmazta, később a Két karodban című lemez, mely magyar költők verseinek megzenésítéséből állt: Radnóti Miklós, Ágh István, Gyurkovics Tibor stb.).

Aztán egyszer hozzám kerültek olyan régi dalok, mint a Szép vagy, Magyarország, Ott, ahol zúg a négy folyó. Amikor meghallottam őket, zokogtam, mert megértettem édesapám sorsát, és azt, hogy a trianoni békeszerződés mit művelt az emberekkel. Így Magyarországról is született két lemez: Szép Magyarország és Magyar feltámadás. Ezeket a dalokat nagyon szerették mindenhol, az egész Kárpát-medencében, és ahol magyarok vannak.

Mivel édesanyám orosz volt, én is kétnyelvű vagyok, ezért orosz-magyar esteket is tartottam, ahol bemutattam a két kultúrát.

– Száz perc száz emberért címmel kezdeményezett jótékonysági koncertet Budapesten, mely kapcsán létrejöhetett a beregszászi fellépése is.

Tizenhatodik alkalommal rendeztük meg a jótékonysági gálát Budapesten és annyi pénz gyűlt össze, hogy száz kárpátaljai családnak adományozhatunk per tizenötezer forintot. Van tíz tehetséges gyerek, aki szintén tizenötezer forint támogatásban részesül. Kórháznak, múzeumnak, óvodának, idősek otthonának is juttatunk a támogatásból.

– Személyesen adja át a támogatást?

Igyekszem személyesen, de nem tudok mindenhova eljutni egy-két nap alatt. Bendik Veronika van segítségemre, aki nélkül nem igazán tudnám célhoz juttatni az adományokat.

– Hogyan fogadják az emberek a segítséget?

Mondják: jónak lenni jó. Én pedig, őszintén szólva, azt mondom: nagyon nehéz jónak lenni, hogy közben ne bántsuk meg a rászorulót, hogy ne érezze kisebbrendűnek magát. Készítettem mindenkinek egy kis csomagot is. Tettem bele Béres Cseppet, egy kis szaloncukrot, és egy babát is, hogy megajándékozhassák unokájukat vagy más gyereket.

– Hogyan jutott eszébe, hogy jótékonysági gálát szervezzen Kárpátalja megsegítésére?

Nem volt nehéz eljutni eddig a gondolatig. Az elsőnél azt hittem, hogy csak egyet rendezünk. De látva a kárpátaljai emberek helyzetét, nem tudtam abbahagyni. Észre se vettem, hogy tizenhat év eltelt. De azért voltak pillanatok, amikor már úgy éreztem, hogy túl fárasztó számomra ez a szervezés. Aztán mások buzdítására mégis folytattam. Hiszek abban, hogy ember tervez, Isten végez. Sokszor észreveszem, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van és valahol minden történés kapcsolatban van egymással, hat egymásra. Így van ez az én életemben is.

– Mi a hobbija?

A hobbim a kertem, nagyon szeretem a cicámat, gyakran hallgatok zenét. Naplót írok, szeretem kiírni magamból, ha valami bánt. Sokat sétálok a faluban, mert faluban élek. Alig vártam, hogy oda költözhessek, és legyen egy diófám. Itt Beregszászban is volt egy nagy diófánk. Itt is Petőfi utcában éltünk, ott is Petőfi utcában élek. Mindkét település címerében van oroszlán. Tehát vannak párhuzamok.

– 2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Hogyan fogadta?

Érdekes, hogy akkoriban éppen arra gondoltam, hogy nem vágyom semmilyen kitüntetésre. Mégis nagyon jól esett. Jobban átéreztem, hogy a munkámnak van értelme. Ugyanakkor természetesen azt vallom, hogy minden munkának, minden cselekedetnek van értelme. Több kitüntetést is kaptam egyébként: az Erdélyi Világszövetségtől, díszpolgár vagyok a falumban és itt, Beregszászban is.

– Milyen tervei vannak a közeljövőre nézve?

Most éppen abban a stádiumban vagyok, amikor elgondolkodom azon, hogy hogyan tovább, milyen tevékenységbe fogjak: írjak meg egy régóta tervezett könyvet, vagy zenét szerezzek, vagy segítsek a fiaméknak, akiknél három kis unokám van. Jó lenne velük is megerősíteni a kapcsolatot és a gyerekektől pedig olyan sokat lehet tanulni! Tudom, hogy még időben meg fog jönni a válasz és aszerint cselekszem majd.

– Mi az, amit a legfontosabbnak tart az életben?

A szeretetet. Erről mindig szólni kell, mert anélkül nem lehet meglenni, anélkül üres a világ. Minden ember vágyik a szeretetre. Mindenki! A szeretethiánytól van a sok lelki beteg. A szeretet maga az élet.

– A szeretetet tudja közvetíteni a dalok által?

Igen, szeretet mindenhol van. A sugarai ott vannak a dalokban is.

Hírek

  • Felhangolva: Beregszászi Olga

    Egy beregszászi származású színésznő, énekesnő, aki dalaival, műsorával bejárta a világot. Beregszászban is megfordul legalább évente egyszer, decemberben, amikor igyekszik énekével, jótékonykodásával szebbé tenni és megszépíteni a kárpátaljai emberek életét. Bevallom: az interjú készítésekor az én ...

  • Harminckét éve szól a jazz a Váraljában

    Aki már járt Ungváron, valószínűleg legalább egyszer megfordult a Váralja múzeum-kávézóban. Ha nem azért, mert ott épp kedvére való rendezvény zajlott, akkor a finom kávé és bor miatt tért be, de sokan az utánozhatatlan légkörért, a tulajdonos kellemes társaságáért járnak oda.

  • Petőfi emléke él és hat

    Petőfi Sándor 197 évvel ezelőtt, 1823. január elsején látta meg a napvilágot. Szép hagyomány, hogy a költő beregszászi szobránál ünnepséget tartanak a tiszteletére. Idén is sokan érezték úgy, hogy részt kell venniük a rendezvényen.

  • Időutazás a Ritmussal

    Októberben méltatta fennállásának 30. évfordulóját az eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes. A jubileum alkalmából Számadás címmel jelent meg emlékkönyv. A gazdagon illusztrált kiadvány az együttes három évtizedes múltjának eseményeit mutatja be.

Események

Copyright © 2020 KMMI