Hiszünk benne, hogy aki Jézus Krisztusnak szentelte az életét, az ő ügyéért halt mártírhalált, annak a mennyei atyjánál maga a Megváltó a közbenjárója. Ezek a gondolatok a beregszászi római katolikus templomban megtartott szentmisén hangzottak el, amelyen megemlékeztek Pásztor Ferenc egykori beregszászi plébánosról, pápai prelátusról, akit a szovjet hatóságok 1948-ban tartóztattak le, koholt vádak alapján elítélték, s 1949-ben az egyik szibériai munkatáborban vesztette életét. Az alkalmon átadásra került az idei Pásztor Ferenc-díj is.
A szentmisén Molnár János plébános Krisztus azon szavait idézte, melyben a seregek ura a mennyországot egy királyi menyegzőhöz hasonlította. Ám ahol nem a felszolgált pompás ételek sokasága a döntő, hanem a szeretteinkkel, hittestvéreinkkel, barátainkkal, rokonainkkal együtt töltött minőségi idő. Ma ennek a hiányát – a járvány megfékezésére hozott korlátozások miatt – bizony közülünk sokan érzik. A példázat igazából arról szól, hogy az Úristen olyan gondoskodó szeretettel fordul az emberek felé, hogy mindenki számára elérhető legyen az üdvösség. Ám azt mindnyájunknak tudatosítani kell, hogy az üdvösség egy csodálatos lehetőség, s csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e a mennybe jutni. Ezért fontos a szilárd hit, mellette pedig a jó cselekedetek sokasága, embertársaink megbecsülése és tisztelete.
A szentmise végén Bárdos István kuratóriumi tag felolvasta az idei díjazott, Kucsinka Katalin hitoktató laudációját. Az idei kitüntetett a múlt század kilencvenes éveinek eleitől 22 éven át dolgozott az egyházközség hitoktatójaként, az első áldozásra való felkészítőként. Tagja a Szent Kereszt Felmagasztalása kórusnak, s az önkéntes munkák állandó résztvevője. Az emlékplakett és az oklevél Kucsinka Katalin közösségi szolgálatának magas fokon művelt élethivatásának az elismerése, áll a laudációban.
A templomból kijőve a hívek megkoszorúzták Pásztor Ferencnek, a sztálini terror mártírjának az emléktábláját.
