„A Kárpát-medence minden porcikájában benne élünk”

A Hazajáró 2011 óta kalauzolja a tévénézőket határainkon túli magyar tájakon, bemutatva a vidék szépsége mellett történelmét, kultúráját és az ott élő embereket is. Hazajáró szemmel címmel nemrég képeskönyvet adtak ki, amelyben a Magas-Tátrától Csíksomlyóig barangolhatunk háromszáznegyven oldalon és négyszáznegyven fotón keresztül. Moys Zoltánt, a műsor íróját és rendezőjét a könyv mellett arról is kérdeztük, lehetséges-e elkísérni a stábot kirándulásaikra.

– Miért éppen most jelent meg a műsorból készült első kötet? Honnan jött az ötlet?

– Trianon századik évfordulóját méltó alkalomnak éreztük ahhoz, hogy megszülessen a könyv, amelyet már régóta igényeltek a műsor nézői és rajongói. Most a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának hála végre megvalósulhatott – az évente megjelentetett Hazajáró falinaptárunk mellett.

– Miben tér el a könyv más, Trianon-tematikájú kiadványoktól?

– Abban, hogy elsősorban nem a múltat siratja, hanem megmutatja, hiába az országcsonkítás, a történelmi Magyarország tájain száz év után is jelen vagyunk. A Kárpát-medence minden porcikájában benne élünk. A varázslatos természeti környezetben, a hegyekben és völgyekben, a végtelen alföldi síkon, az épített örökségeinkben, a romos és megújult épületeinkben, a műemlékeinkben és az emlékműveinkben megtaláljuk még
a hely szellemét, illetve ami a legfontosabb: ősi otthonunk szinte minden eldugott zugában élnek még magyar emberek, közösségek.

– Hogyan épül fel a kötet?

– Az első évad harmincöt részét mutatjuk be táj- és épületfotókon, elkapott pillanatképeken és a kulisszák mögé betekintést nyújtó werkfotókon keresztül, az adásokban elhangzó idézetekkel kiegészítve. Miközben a film, a mozgókép elszáll az éterben, a könyv, az állókép és a kapcsolódó írás megmarad. Bármikor kézbe lehet venni, jut idő elmerengeni a tájakon, újra és újra rácsodálkozni a bennük élő örök értékekre. Számunkra fontos, hogy minden helyszínen megtaláljuk azokat az őrzőket, akik éltetik a hely magyar szellemét, belőlük a könyvben is igyekeztünk minél többeket megmutatni. Az a célunk, hogy olyan példaképeket mutassunk fel, akik önzetlenül, alázattal, megalkuvás nélkül kitartanak, dacolva nemcsak az utódállamok asszimiláló törekvéseivel, de a gyökértelenséget, anyagelvűséget ránk zúdító lelketlen korszellemmel is. Ameddig élnek olyanok, akik soha nem adják fel, addig él a remény, hogy újra egyesüljön hazánk.

– Az elcsatolt területeket bebarangoló műsorba hogyan került bele a Dunakanyar két partja?

– A vírushelyzet miatt nem tudtuk átlépni a trianoni határokat, így csonka hazánk tájai felé fordultunk. De nem bántuk, örömmel mutattuk be szűkebb pátriánkat is.

– Minden adás elején térképen mutatják meg az adott útvonalat, amelyet bejárnak. Vannak nézők, akik ennek nyomán indulnak útnak?

– Hogyne, sok visszajelzést kapunk, hogy a nyomunkban járnak, és a tájak mellett az adások szereplőit is felkeresik, ha éppen arra járnak. Éppen ez a műsor célja, hogy kedvet csináljon a hazajáráshoz, az elcsatolt területek meglátogatásához, azokhoz a felejthetetlen kalandokhoz, amelyeket az utazásaink, a túráink alkalmával átélünk.

– Van lehetősége a nézőknek arra, hogy elkísérjék a stábot?

– Erre alapítottuk meg a Hazajáró Honismereti és Turista Egyletet, amelyhez csatlakozva bárki velünk tarthat meghirdetett túráinkon. Hamarosan a honlapunkon (Hazajaroegylet.hu) közzétesszük tervezett túráinkat, amelyek valamennyi elszakított területre, így Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe, a Délvidékre, Őrvidékre és az anyaországba is elkalauzolnak.

– Beszélgetésünk után ismét útra kelnek. Merre?

– Felvidékre, a Szepességbe és a Liptói-medencébe indulunk. Számomra ez egy különleges forgatás lesz, mert a váci családom középkori gyökerei Nagyselmec környékére nyúlnak vissza, éppen arra a tájra, amit most készülünk megörökíteni.

Fotó: Katona László