Műemlékek

125 esztendeje került elő a beregszászi süvegcsúcs
Járás: Beregszászi járás  |  Település: Beregszász

A tények: 1890 áprilisában kőfejtő munkások fedő földréteg eltávolítás közben a Beregszász közelében lévő Kishegyen gazdag lovassírt dúltak fel. Lehoczki Tivadar régész, a Schönborn-uradalom főügyésze a munkások elmondásaira alapozva magányos sírra gondolt, mivel több sir nem került elő és a környékről a földet már elhordták. A széthordott leleteknek csak egy részét sikerült visszaszerezni, amelyek így is előkelő harcosra utaltak. A sír mellékletei: szablya, amelynek a tokját 5x8 cm-es aranylemez díszítette, aranyozott ezüst süvegcsúcs, 6 db övveret, 10 db aranyozott ezüstpityke, amiből állítólag 100 db volt, 7 db nyílhegy, csatok, szíjelosztók, tegez merevítő pálcák, zabla, ezüst veretes kengyelpár.

A magányos sír mégsem volt magányos. 43 évvel később 30 méterre újabb sir került elő, amely szerint egy nagyobb kiterjedésű temető húzódott ezen a részen. A többi sírról nincs tudomásunk, de valószínű, hogy a követ bányászók úgy, mint korábban, az előkerült leleteket magukhoz vették.

A mai napig hasonlót nem találtak. Két részből áll, a felső gomb és alul a csonka kúppá formált lemez. Igen rossz állapotban került elő. Mind két rész jó minőségű ezüstből készült amelyeket forrasztással rögzítettek egymáshoz. Alul és felül, kalász mintára sodort ezüsthuzal díszíti. A mintázatot indahálók közé zárt húsos háromlevelű mélyen irdalt palmettacsokrok alkotják. A készítés módja, azonos a lemezes tarsolyokéval. Egykori ábrázolások és néprajzi párhuzamok alapján, vagy nemezből, vagy bőrből készülhetett az a csúcsos süveg, amelyet ez a beregszászi előkelő harcos valaha viselt. Mérete: átmérő: 68 mm / magasság: 113 mm.

A szakember véleménye: A beregszászi Kishegy a valóságban egy lapos tetejű nyúlvány, amely a lábánál kanyargó Vérke vízszintjétől körülbelül 20 m magasságra emelkedik. A "hegy" magját vulkanikus eredetű kőzet alkotja, amely sok millió évvel ezelőtt keletkezett. Ezt fedi be az egyes helyeken 4-5 méter vastagságú agyagréteg, a régészeti leletek tulajdonképpeni tára. Hogy megismerjük a Kishegy titkait, végig kell "lapozni" ennek a sajátságos "könyvnek" a lapjait.

Az első települések a "hegy" keleti lejtőjén alakultak ki, körülbelül 25-30 ezer évvel ezelőtt. Nyomaikra a beregszászi gimnázium egykori tanára, a kitűnő magyar geológus, Jantszky Béla bukkant rá 1935-ben. Ez volt Kárpátalja első geológiailag jól keltezhető őskőkori telepe. Az előkerült kőszerszámok az 1960-as években felkeltették az ukrán régészek figyelmét is. A Kishegyen ásatások kezdődtek kijevi régészek vezetésével. Ezek eredményeként kőszerszámok százai kerültek elő, gazdagítva ismereteinket az őskőkori emberek anyagi kultúrájáról. Ezzel párhuzamosan más korokból származó régészeti leletek is felszínre kerültek, éspedig agyagedény-töredékek a bronzkor végéről. Ezek szerint egy bronzkori település is létezett a "hegyen". Csak ekkor tisztázódott, hogy kié is volt az az aranykincs (két miniatűr "karperec"), amelyet még az 1870-es években fedeztek fel a munkások bányászat közben (az egyik karika a Magyar Nemzeti Múzeumba került, a másik Lehoczky Tivadar gyűjteményébe).

1990-ben egy nemzetközi konferencia előkészületei közben Viktor Tkacsenko ukrán régész felfedezett még egy őskőkori réteget, amely azonban néhány ezer évvel korábban alakult ki, mint a már ismert. Ezzel a Kishegy története egy újabb érdekes fejezettel gazdagodott.

Végül 2001-ben a KMTF diákjainak nyári régészeti gyakorlata során a Kishegy ormán hitelesítő ásatásokat végeztünk. Ennek eredményeképpen sikerült tisztázni, hogy a "hegynek" ezen a részén valamikor az időszámításunk előtti III. évezred folyamán egy eddig még ismeretlen település létezhetett. Érdekessége, hogy éppen két korszak: a réz- és a bronzkor mezsgyéjén alakult ki, s lakosai Kárpátalján erre az időre ismeretlen kultúra hordozói voltak.

Azonban bármennyire is fontosak és érdekesek a tudomány szempontjából a legkorábbi kishegyi leletek, a legnagyobb talányt mégis az itt felfedezett két gazdag honfoglalás kori sír jelenti. Először 1890 tavaszán a helyi kőbánya munkásai bukkantak rá majd 3 méteres mélységben egy lovas sírra, melyet azonban feldúltak, a leleteket pedig a városházára küldték.

Lehoczky Tivadar, megtekintve az előkerült ereklyéket, rögtön felismerte azok tudományos jelentőségét, s így közbenjárására a honfoglalás kori sír gazdag mellékletei, köztük az egyedülálló süvegcsúcs is, a Magyar Nemzeti Múzeumba, Budapestre kerültek. 1933-ban körülbelül 30 méterre az első kishegyi sírtól szintén bányászás közben került elő a második honfoglalás kori sír. Sajnos ezt se a régészek tárták fel, ám azért sokkal több adatot sikerült feljegyezni a leletkörülményekről, mint az első sírnál.

A helyszínre kiszállt Jankovich József, a munkácsi Országos Lehoczky Múzeum igazgatója. Neki köszönhetően a lelet nemcsak Csehszlovákiában, hanem annak határain túl is ismertté vált. Ezzel a lelettel kétségtelenné vált, hogy a Kishegy keleti lejtőjén egy honfoglalás kori temető volt (vagy talán még van is), s ebben a honfoglaló magyarok legelőkelőbb tagjai voltak eltemetve. Az itteni temető különlegességét, sajátságos státuszát még jobban kidomborítja a tőle néhány kilométernyire feltárt tiszacsomai honfoglalás kori temető, ahol a kishegyihez hasonló gazdag sírok nem fordultak elő. Egyelőre mindenesetre rejtély, hogy kik és miért temetkeztek a Kishegyen.

Mint ahogy majd egy évszázados talány volt az is, hogy az első beregszászi (kishegyi) honfoglalás kori sír egyik melléklete, az ezüstlapból készült, gazdagon díszített, aranyozott ún. süvegcsúcs mire is szolgált. Bár általában a honfoglalók viseletének egyik elemét látták benne, a lelet unikális volta miatt ez mégsem volt teljesen tisztázott kérdés. A talányra a válasz Svédországból érkezett.

Először Dienes István, majd legutóbb Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese a svédországi Birka 9–10. századi híres normann (viking) temetőjének anyagai között lelték meg a beregszászi süvegcsúcs párhuzamait. Ezek is ezüstből készültek, de például díszítési technikájuk – granuláció és filigrán – különbözik. A lényeg azonban az, hogy a birkai sírok hitelesen bizonyítják, hogy a beregszászi kishegyi példány is honfoglalás kori fejviselet volt. A kutatók azonban felfigyeltek még egy érdekes apróságra az első kishegyi sírral kapcsolatban: a kengyelvasak díszítése megegyezik a hasonló funkciójú viking tárgyak díszítésével.

Kétségtelen, hogy a Kishegyen magyar honfoglalás kori magas rangú személyiségek voltak eltemetve, de a sírok mellékletei között vannak olyanok, amelyek normann hatást mutatnak. Magyarország területéről ismerünk már olyan temetkezést is (Székesfehérvár Rádiótelep), ahol egyenesen egy normann vagy rusz harcos van eltemetve.

Ezzel kapcsolatban érdemes újra értelmezni Anonymus azon adatát, hogy amikor a honfoglalók Kijev mellett elhaladtak, akkor oroszok is csatlakoztak hozzájuk, akik, mint P. mester írja, a mai napig, vagyis a XIII. század elején, is élnek Magyarországon. A IX. század végén, a X. században Európában ruszoknak általában a normannokat nevezték, s csak később terjedt el ez az elnevezés valamennyi keleti szláv megnevezéseként. Ezért az a legvalószínűbb, hogy a honfoglalókkal együtt nemcsak sztyeppei népek (pl. kabarok), hanem normannok és keleti szlávok kisebb csoportjai (harcosok) is érkeztek a Kárpát-medencébe. Nincs kizárva, hogy egyes képviselőik a mai Kárpátalja területén is megfordultak. Mindenesetre a Kishegy még tartogat számunkra további meglepetéseket.