Települések

Csongor
Járás: Munkácsi járás

Csongor (ukránul Чомонин (Csomonin / Chomonyn), oroszul Чомонин (Csomonyin / Čomonin)): falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.

Neve a Coma szláv személynévből ered, mely helynévképzővel Comina alakra változott, ebből lett a magyar Csomonya. A helység neve évszázadokon át Csomonya volt. Az 1898-as évi negyedik törvénycikk alapján végzett országos helynévrendezés során változtatták Csongorra.

1387-ben Chomonia néven említik először. A települést hajdan őserdők és a Szernye valamint a Latorca folyóból kiáradt mocsarak környezték. A krónikák tanúsága szerint a 15. században Korjatovics Tódor podóliai herceg tulajdonát képezte, akit a Kerepecz családdal való birtoklási viszály során a leleszi prépostság Zsigmond király parancsára törvény elé idéztetett. A pernek az lett az eredménye, hogy az orosz herceg elveszítette csomonyai birtokát, amely Pálóczy Mátyás, Imre és György tulajdonába került.

1427-ben már Brankovics György, 1440-ben pedig a dobóruszkai Dobók tulajdona. Pálóczy Simon 1456-ban elkobzás útján veszítette el birtokát, Antal pedig csomonyai és ignéci birtokait Dobó Ferencnek ajánlotta arra az esetre, ha utód nélkül hal meg, ami be is következett.

Később Lorántfy Mihálynéra, leányával pedig Rákóczy Györgyre szállt át a község.

Csomonya község, melyet az 1566-ban itt átvonult tatárok a lakosság nagy részével csaknem teljesen elpusztítottak, 1567-ben hét és fél portából állt. 1638-ra viszont már teljesen újjáépült és benépesült.

Ezekben az időkben határkérdés miatt folyamatos volt a viszály a nagydobronyi községgel. A csomonyai Eördög András és a nagydobronyi Huszár Balázs ispánok egy ízben a Pohár-patakot tűzték ki határnak. Az is kiderül, hogy Dobó Ferenc idejében Csomonya és Nagylucska között a Lőrentin-patak képezte a határt. A peres erdőt Csomonya és Nagydobrony közösen használta, valamint a két falu között a Szernyébe folyó Bekény-, Mertice- és Szomoru-patak képezte a határt.

1676-ban gimesi gr. Forgách András, 1781-ben Esterházy herceg, Lónyay Rózner, gr. Haller és a Hadar család is közbirtokos Csomonyán. Később csatlakoznak hozzájuk gr. Schönborn László, gr. Degenfeld Róth, Csákány György, Nagy Sándor, Makkai András, valamint a Szanyi, Sas és Tamási családok. A többi egyéb nevű lakosok más községekből települtek be. A György család egy része, a Sas, Tamási és a beköltözött Sándor család egy része még 1848 előtt kiváltották magukat földesuraiktól, és közbirtokosok lettek.

A történelem folyamán a község lakosai mind magyarok voltak. 1881-ben a községnek 168 háza, 1061 lakosa és 2346 hold területe volt. A falu erdőségek közötti tisztásra épült, a Latorca-folyó közelében, melynek vize áradás idején a határ nagy részét elöntötte, és egészen a házak alá is benyomult.

1923-ig Csongor a Bereg-vármegyei Mezőkaszonyi járáshoz tartozott, majd a Mezőkaszonyi járás megszűnésekor átkerült a Munkácsi járáshoz. A református egyház megalakulását és történeti adatait bizonyító okmányok 1851-ben elégtek, de ami biztos, hogy a vidéken a Korjatovics által betelepített lakosság eredetileg görögkelti vallású volt, akik a vallásújítást megelőző évtizedekben ezen a vidéken tevékenykedő szerzetesek fáradozásai folytán a római katolikus hitre tértek át.

A térségben sokat munkálkodott Kálmáncsehi Sánta Márton. Az ő érdeme, hogy a környék római katolikus lakossága, köztük a csongoriak is, tömegesen tértek át a helvét hitvallásra. Csomonya, mint egyházközösség a Liber Ecclessiae szerint 1619-ben már Nagydobrony filiálisa. 1624-ben anyaegyházzá alakul, és Héthy János a prédikátora. Az ellenreformáció idején visszahanyatlott filiálissá, és csak 1760 után lett ismét máterré. 1787-től az Ung-felsőzempléni, majd 1850-től az Ungi Egyházmegyéhez tartozik.

A község iskolájáról 1805 óta tudunk. Tanítók voltak: 1825-től Kassai Károly, Diószeghy Ferenc, 1833-tól Kovács István, Kovács Endre, 1903-tól Ajtay Sándor, 1937-től Majoros Géza. Az iskola tanítási nyelve kezdettől fogva a magyar.  A XIX. század végétől, előbb elemi iskolaként majd az 1920-as évektől általános iskolaként működik. 1945-ig párhuzamosan az egyházi iskola is funkcionált. Jelenlegi általános iskolájába több mint 300 tanuló jár. Az új, háromszintes iskola megnyitására 2007. január 15-én került sor. Jelenleg az oktatás magyar nyelven folyik. Az iskola bázisán jelenleg is folyik a hittan oktatás, melyet a helyi református egyházközösség patronál.

Csongor lakossága vérzett az első világháború galíciai frontján, és túlélte. Csehszlovák uralom alá került, határfalu volt a két bécsi döntés közötti időszakban, nyögte a világháború átkát, mint a Magyar Királyság része, kiheverte a sztálini lágerekbe hurcolt férfiak elvesztését. Kemény, dolgos, emberek lakják. A község az utolsó magyar falu a nyelvhatáron Munkács irányában.

1910-ben 1495, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1944 őszén a sztálinisták 300 férfit hurcoltak el a lágerekbe, közülük 101-en odahaltak. A második világháborúban elesett csongori férfiak száma 29. A szovjet éra évtizedeiben a település földművesei a szernyei és barkaszói sorstársaikkal közösen a helyi Kirov Kolhozban dolgoztak. Emellett igen sokan naponta ingáztak a lakóhelyük és a Munkácson, illetve Ungváron levő munkahelyük között. Az itteniek főként építő-és különböző iparvállalatoknál helyezkedtek el. Negyedszázaddal ezelőtt hajnalonként 10 munkásbusz szállította a járási, illetve a megyei központba a helyi munkaerőt. Ukrajna függetlenné válásakor (1991) kialakuló mély gazdasági válság során a csongoriak többsége elveszítette városi munkahelyét. A gazdasági káosz mellékhatásaiból azonban a község már kilábalni látszik.

A faluközösség a templomkertben emlékművet állított a második világháború és a sztálinizmus helyi áldozatainak. A falu határában ősi temetkezési helyek találhatóak, kurgánok, ezek a késői bronz-, illetve a korai vaskorszakból származnak.

A jelenleg több mint 2300 lelket számláló szinte teljes egészében magyarok lakta település a Csap-NagydobronyMunkács útvonal mentén terül el, a Szernye-kanális partján. A község 23 kilométerre fekszik Munkácstól, Dobrony ide 5, Csap 18 kilométer. A legközelebbi vasútállomásSzernyén – a település négy kilométernyi távolságra van innét – illetve Barkaszón (ide öt kilométer) található.

Az éghajlati viszonyokat tekintve Csongor község megfelel a kárpátaljai síkvidék éghajlati adottságainak. Ezt figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a község a nedves kontinentális éghajlattípushoz tartozik. Jellemző egész év folyamán a mérsékelt övi tengeri, valamint a mérsékelt övi szárazföldi légtömegek váltakozása. Télen, időnként, a Kárpátok védőhatása ellenére, betörnek ide a sarkvidéki légtömegek, hideg, száraz időjárást eredményezve. Nyáron viszont előfordul, hogy a trópusi szárazföldi légtömegek érik el a térséget, forró, száraz időjárást alakítva ki.

 

A XIX. századi nagy folyószabályozásokat követően a táj egészen új arculatot kapott. Az eddig folyamatos áradásoknak kitett területek szárazon maradtak, a sűrű patakhálózatok vizeit összegyűjtötték nagyobb csatornákba.

Ennek eredményeképpen Csongor község keletei, északkeleti határán átszeli a folyószabályozások által kialakított Szernye-kanális.

Csongor község természetes növényzete megfelel a kárpátaljai síkvidéki planár régió növényvilágának.

Magyar Ilona tanító, Kossuth-díjas pedagógus. 1889. október 13-án született Csongor községben. 1920-ban indult el Kecskemétre, otthagyva szülőföldjét, családját.

Kiemelkedő pedagógiai, elméleti munkásságáért 1952. március 15-én Kossuth- díjat kapott. Hosszú ideig a városi nőtanács elnöke volt. A Kecskeméten működő tanítókkal megalakította az első osztályban tanítók munkaközösségét. A Kisdobosok Kulturális Bizottságának is tagja volt. Így egyesítette a pedagógus és közéleti ember munkáját.

1960-ban nyugalomba vonult. 1968. július 11-én hunyt el Budapesten. Tiszteletére általános iskolát neveztek el róla Kecskeméten.

Forrás: Wikipédia

Csongor /с. Чомонин

Чомонинська сільська рада

Polgármester: Baksa Tibor 

Cím: 89652 Csongor, Béke 95.

Tel.: +380-/3131/-3-20-96, 78-121

http://www.karpataljalap.net/?q=2014/11/20/csongor-3500-eve-bizonyitottan-lakott-hely