Lacz Gábor: „Mindig azokkal a lehetőségekkel élek, amit Isten elém hoz”

– Külföldre készült, végül itthon maradt.

– A Beregszászi 8. Számú Középiskolába jártam négy évig, aztán a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban érettségiztem. Hosszas gondolkodás után végül itthon tanultam tovább a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Földrajz szakán. 2016-ban diplomáztam. Az, hogy itthon maradtam, talán az egyik legjobb döntés, amit hoztam.

– Mivel kezdte a pályafutását?

– A főiskola utolsó évében az ÉVa (Életrevalók) programban kezdtem dolgozni, főleg hátrányos helyzetű gyerekek szociális készségeinek fejlesztésével foglalkoztam. Ezzel párhuzamban pedig családi vállalkozásainkba segítettem, és teszem ezt mai napig, időmtől függően. Jelenleg az MCC FIT beregszászi régiójának koordinátora vagyok.

– Hobbi?

– Különböző sportok, számítógépes és konzolos játékok.

– A cserkészet is fontos szerepet tölt be az életében.

– 2006-ban tettem le a cserkészfogadalmamat. Azóta aktív tag vagyok, végig jártam a ranglétrát, segédtiszt lettem. Egy évre rá a szüleim és a testvérem is bekapcsolódott a mozgalomba. A cserkészet vitt abba az irányba, ahol most vagyok. Adott egy közösséget, egy életszemléletet, amely meghatározó az életemben.

– Az MCC-nél is hasznára válik a cserkészetből szerzett tudás.

– Az biztos, hogy a munkám során is sokat segít. Jó alap a gyerekekkel való foglalkozáshoz, volt tapasztalatom a mentorálásban, abban, hogyan koordináljak csapatot. 2018-ban álltam munkába, 2019-től vagyok a beregszászi régió koordinátora. Az MCC Fiatal Tehetség Programjának első külhoni oktatási centruma a miénk, amely a kárpátaljai magyar fiatalok felkarolásával, iskolán kívüli fejlesztésével foglalkozik. Nálunk az online felület már jól ki volt építve, így most nem volt nehéz átállni a távoktatásra. A szülők visszajelzése alapján nagyon jól működik a felület, sokan dicsérik. Jelenleg is tart a jelentkezés, az 5. osztályt elvégzett tanulókat várjuk, keressenek minket bátran!

– Hogy áll az ideje beosztásával?

– Elméletben ügyesen beosztom az időmet. Viszont megvalósításkor a számomra kedves dolgokra mindig többet szánok, mint ami rendelkezésre áll, így általában csúszásban vagyok. De ezt sosem bántam. Mikor sok dolgot kell cipeljek egyszerre, és úgy érzem, minden kicsúszik a kezem közül, megállok és átértékelem a helyzetemet, végig gondolom, mi az ami igazán fontos, aztán egyértelművé válnak a dolgok.

– Óvatos vagy vakmerő?

– Nem vagyok pánikolós típus, de teljesen magabiztos sem, ha valami új dologba vágok bele. Mindig azokkal a lehetőségekkel élek, amit Isten elém hoz. Bárhová kerültem is az életben, mindenhol „otthon” éreztem magam, és kihoztam a helyzetből a legtöbbet, ezért teljes nyugodtsággal állok a kihívások elé.

– Mi az, amit kevesen tudnak Önről?

– Már kiskoromtól úszóbajnok vagy vízimentő szerettem volna lenni. Gimnáziumi éveim alatt egyszer sikerült is eljutnom egy úszóversenyre, ahol dobogós helyezést értem el, amire büszke vagyok.

– Jó tett helyébe jót várj – egyetért?

– Inkább az önzetlen jócselekedetben hiszek. Nem az igazi, ha ellenszolgáltatást várunk a jóért, amit teszünk vagy nekünk tesznek.

– Hogyan reagál arra, ha valakit hazugságon kap?

– Ritkán szembesítem vele az illetőt, egyszerűen elraktározom magamban, és már kevésbé adok a szavára a későbbiekben.

– Szókimondó?

– Úgy gondolom, igen. Főleg a hozzám közel álló személyekkel. Sokszor bántom meg őket az őszinteségemmel, de ez nem feltétlenül rossz tulajdonság, minden esetre sokszor bölcsebb a hallgatás. Ezen még dolgozom.

– Honnan tudni, hogy valakit a szívébe zárt?

– Nem túl könnyen fejezem ki az érzelmeimet, így nehéz ezt megmondani. Azt hiszem, a hozzám közelálló személyeknek többet keresem a társaságát, törekszem az együtt töltött minőségi időre.

– Mi dühíti fel?

– A mellébeszélés és a felesleges beszéd nagyon fel tud dühíteni, illetve az, ha valaki túloz, ferdít az igazságon.

– Könnyen oldódik ismeretlen közegben?

– Nem feszélyez az ismeretlen közeg, viszont könnyebb számomra egy párbeszéd, mint egy nagyobb társaság eszmecseréjébe bekapcsolódni.

– Milyen új szokása lett a karantén idején?

– A menyasszonyommal a karantén alatt belemélyültünk a főzés művészetébe, emellett több időm jut az olvasásra, kertrendezésre is. Karanténtól függetlenül pedig a közelgő esküvőnk tervezésébe vágtunk bele gőzerővel. Mi még a vesztegzár előtt áttettük az esküvőt a következő évre.

– Van példaképe?

– Konkrét példaképem sosem volt. Viszont sok emberben látok egy-egy olyan tulajdonságot, ami kedves számomra. Ezeket a példákat próbálom követni.

– Van mottója?

– Idézni nem tudnék, és folyton ismételt ösztönző jelmondataim sincsenek. De van pár dolog, ami meghatározza a mindennapjaim. Ilyen például a bizakodó, optimista hozzáállás, ami sokat segített eddigi életem során.

– Jó csapatjátékos, vagy inkább egyedül végzi a feladatait?

– Azt hiszem a cserkészet és a korábbi munkáim megtanítottak csapatban dolgozni, ettől függetlenül előfordul, hogy nem szívesen adok ki a kezem közül egy-egy feladatot. Ez szintén egy olyan tulajdonság, amin még sokat kell dolgoznom.

– Hová utazna el a legszívesebben?

– A karantén okozta bezártság után bárhová, amit nem vesz körbe 4 fal, de legszívesebben egy trópusi tengerpartra.

– Mi az álma?

– Nem vagyok nagy álmodozó, inkább szeretek két lábbal a földön járni és tenni azért, hogy elérjem a céljaimat – még ha sokszor nem is tudom pontosan mi az. Ez furán hangozhat, viszont megtanultam eddigi éveim során valamit, amit egy közmondásunk nagyon jól kifejez: ember tervez, Isten végez.