Arcképcsarnok - Írók/költők

Mécs László (MARTONCSIK JÓZSEF)
Település: Beregszász

költő, recitátor, szerkesztő, premontrei szerzetes (Hernádszentistván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978. november 9.)

Katolikus kántorcsaládból származott. 1895-ben HerŹnádszentistvánon, szlovák környezetben született. Ungváron már 1920-ban nagykaposi premontrei rendi plébánosként tűnik fel. Megjelenése nemcsak a szlovenszkói, hanem a ruszinszkói kisebbségi magyarság kulturális életében erősen érezhető, hatást kiváltó ok volt. A magyar nyelvterületeken nagy fi-gyelmet kelt 1923-ban első verseskötetének megjelenése Hajnali harangszó címen. Rácz Pál rendezi sajtó alá és az ungvári Földesi Gyula akkori helyi nyomdájában készült el.

Címlapját Fodor Béla az Ung-parti város grafikusa, építészmérnöke rajzolta. Könyvét a kritika is elismeréssel fogadta. A Gyöngyössi Irodalmi Társaság Évkönyvének (1942) ötödik kötetéből megtudjuk, hogy az Ungvárhoz kötődő dr. Farkas Gyula egyetemi tanár, a berlini egyetem magyar lektora a berlini Ludwig Voggenreiter Verlag könyvkiadó segítségével sajtó alá rendezi 1925-ben Mécs Rabszolgák énekelnek című második verseskötetét. A berlini kiadó a kezdeti sikeren felbuzdulva kiadja Mécs harmadik, a Kassai Kazinczy Társaság pedig negyedik verseskötetét. Ekkorára Mécs Lászlóra Budapest is felfigyel, annál is inkább, mivel egyre több szavaló körutat tart KárŹpátalján, Szlovenszkóban, de fellép Magyarországon, Romániában, Jugoszláviában, Franciaországban és Németországban is, nagy népszerűséget szerezve különösen a katolikus olvasóközönség körében. 1938-ban például Párizsban francia nyelven jelennek meg válogatott versei Poémes Choisis címen a legmodernebb nyomdai kiállításban. A budapesti könyvkiadók valósággal versengenek Mécs László költeményeiért. Így szakad el Mécs László Kárpátaljától, Ungvártól és Szlovenszkótól. Az ungvári Gyöngyössi Irodalmi Társasággal (1939. november. 4-től rendes tagja) azonban mindvégig fenntartotta a kapcsolatot, irányította tevékenységét. TovábŹbi kötetei Budapesten látnak napvilágot. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1956-ban rehabilitálták. Nyugdíjas papként élt Pannonhalmán 1978-ban bekövetkeŹzett haláláig. Életrajzát tartalmazza az Új Magyar Irodalmi Lexikon (2000) T.L. tollából. A felvidéki kisebbségi költő indulása azonban Ungvárhoz kötődik, két világháború közti munkásságát a csehszlovákiai magyar és a kárpátaljai magyar irodalomtörténet írás is számon tartja. (Lásd: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. Madách-Posonium, 2004.) „E kell fogadnunk, hogy rendhagyó alakja a huszadik század magyar költészetének, hiszen nemcsak líratörténeti jelenség, hanem a lelki megújúlás történetében is fontos a szerepe” - értékeli pályafutástát Rónay László irodalomtörténész (Lásd: Mécs László és századunk magyar irodalma /Utószó/. – Mécs László: Vadócba rózsát oltok. Panónia Könyvkiadó, Pozsony, 1993. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencések gondozzák. Költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetés-jelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti.

Fontosabb művei: 1923-1943 közt megjelent verseskönyvei: Hajnali harangszó. Ungvár, Földesi Nyomda, 1923., Rabszolgák énekelnek. Berlin, 1925., Vigasztaló. Berlin, Voggenreiter Verlag Könyvkiadó 1927., Az ember és az árnyéka. Kassa, Kazinczy Könyvkiadó, 1930., ÜvegŹlegenda. Budapest, Athenaeum, 1931. Tárolt változat: http://www.ppek.hu/k76.htm, Legyen világosság. Uo., 1933; Válogatott költeményei. Athenaeum Kiadás, 1934., Megdicsőülés. (Legszebb versek), Budapest, 1935., Fehéren és kéken. Uo., 1937. (Szlovenszkóról kitiltották — szerk. megjegy.)., Élőket nézek. Uo., 1938.; Forgószínpad. Uo., 1940.; Összes versei. Uo., 1941., Anya kell! Uo., 1943. VálogaŹtott költeményei, Buenos Aires 1953; A kirándulás elmaradt, vál., Köln 1958; Vadócba rózsát oltok -Igraft Roses ön Eglantines (Paul Valéry előszaváŹval), Toronto 1968; Aranygyapjú, vál., Bp. 1971, 2. kiad. 1987; Üzenet, vál., Bp. 1982; Vadócba rózsát oltok, vál. 1993.

Újra kiadott művei: Kisebbségi ének a beregi rónán. Kárpátaljai írók antológiája /1919-1944). MÉCS László versei. DUPKA György, Váradi-Stenberg János közreadásában. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1992., Kárpátaljai magyar költők a XX. századból. MÉCS László versei. Összeállította: Gortvay Erzsébet. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 2003., Üzenet. Válogatott versek. Szerk. Szennay András.

Irodalom: Fábry Zoltán, írók és Irodalom Szlovenszkón. In: Kassai Napló. -1927. jan. 9. - 6. sz.; Uő., Mécs: harŹmadszor. In: Reggel. - 1927. máj. 22. -118. sz. -12. o. (Mécs László: Vigasztaló); Uő. Kultúrdemagógia. In: Az Út. -1934. jún. - 6. sz. - 14. o. (Mécs László kapcsán); Zapf László: M. L., In: Magyar Írás, 1932/5; Farkas Gyula. M.L. In: Kortársaink. - Pécs.- 1929. - 7. sz.; Kárpáti Aurél. M.L. versei. In: Nyugat. - 1931. - II. – 195-198. o.; Tamás Lajos: M.L. Az ember és az árnyéka. In: Magyar Minerva 1930., 186-187. o.; Gaál Gábor: M.L.: A költő a dobogón. In: Korunk, 1933., 149. o.:, Illyés Gyula. M.L. Legyen világosság. In: NyuŹgat, 1933.; József Attila. Mécs László költészete. In: A Toll, 1931. feb. 29.; Angyal Endre: M.L. Forgószínpad. In: Magyar Album IV. – 115-116. o.; A Vigilia M.L. emlékszáma 1941. június.; Katolikus költészet. Ingyen lakoma. - Bp., 1964.1. – 174-194. o.; Szalatnai Rezső: M. L. lírája. In: Irodalmi Szemle, 1966. – 145-149. o.; Kovács Vilmos, Benedek András. Magyar irodalom Kárpát-Ukrajnában. In: Tiszatáj, 1970. - 10. sz. – 961-966. o.; S. Benedek András. Magyar irodalom Kárpátontúlon a két világháború között. In: A Kárpáti Kalendárium Irodalmi Melléklete 1971. – 19-22. o., Fonod Zoltán: Mécs László költészete. In: Kőtábláink, Po.-Bp. 1990; Turczel Lajos: Tűnődések M. L. költői sorsáról születéséŹnek századik évfordulóján. In: Irodalmi Szemle 1995/1., Ha.E.-Na.M./Hadas Emese-Nagy Mária: Mécs László. In: Új magyar irodalmi lexikon, H-Ö. Főszerkesztő: Péter László. Második javított, bővített kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000. 1458. old., T.L./Turczel Lajos: Mécs László. In: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. Főszerkesztő: Fónod Zoltán. Második, javított, bővített kiadás. Madách-Posonium, 2004. 280-281.old., Dupka György: A magyar irodalom Kárpátaljai Lexikona 1918- 2007 [Mécs László]. In: Ukrajnai Magyar Krónika.- 2005. augusztus 10. 10. old.

Elektronikus irodalom: Mécs László. In: Wikipédia, http://hu.wikipedia.org/wiki/Mécs_László
Mécs László: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld (vers). In: http://www.szpke.hu/a-het-verse/2011/18het/mecs-laszlo-vadocba-rozsat-oltok-hogy-szebb-legyen-foeld, http://www.youtube.com/watch?v=1pAb4yvk1Sk